H

haale|ta (~nommaa; ~nen, ~noo; ~nin, ~ni) – hűl, lehűl, kihűl
haalia (~n, ~a, ~a, ~z) – hűs, hűvös, hideg fn
haalis|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – hűt, kihűt, lehűt
haa|pa (~van, ~ppaa, ~ppaa, ~vaaz) – nyárfa, rezgő nyárfa
haaruk|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – villa (evőeszköz)
haava (~n, ~a, ~a, ~az) – seb, sérülés ◊ ~sie – kötözőpólya, kötszer; ~vojje – sebkenőcs
haavik|ko (~on, ~koa, ~koo, ~ooz) – nyárfás, nyárfaerdő
haavuto|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – sebesülés
haavut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – 1. megsebesít; 2. kisebez
haavut|tua (~tummaa; ~un, ~tuu; ~uin, ~tui) – 1. megsebesül; 2. kisebesedik
haavutt|uunt (~unehen, ~unutta, ~unehesse, ~unehez) – 1. sebesült; 2. sebzett, sebes
habra|z (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) – törékeny ◊ ~z jää – törékeny jég
haih|tua (~tumaa; ~un, ~tuu; ~uin, ~tui) – kimerül, kifullad
haikut|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – ásítozik
haikuto|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – ásítás
haikutta|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz +part) – ásítós kedve van
haikutut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – ásít
haili (~n, ~a, ~i, ~iz) – hering
hai|ssa (~zomaa; ~zon, ~ssoo; ~zoin, ~soi) – illatozik
hais|sella (~telommaa; ~teen, ~teloo; ~telin, ~teli) – szaglászik, szagolgat, szimatolgat
hais|taa (~tamaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – szagol, szimatol, megszagol
hai|zo (~zon, ~soa, ~soo, ~zooz) – bűz, (rossz) szag
haizot|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – bűzlik
haj|juin (~uizen, ~uist, ~uisee, ~uizeez) – illatos, szagos, jószagú
haj|ossa (~joomaa; ~joon, ~oojaa; ~joizin, ~joiz) – szétválik ◊ ~ossa eri tahoille – külön részekre válik
haj|u (~un, ~juua, ~juu, ~uz) – illat, szag
haj|uttaa (~uttammaa; ~juutan, ~uttaa; ~juutin, ~utti) – 1. szétszór; 2. szétdobál, széthány; 3. szétszed; 4. tönkretesz
hajuttam|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izez) – 1. szétszedés; 2. tönkretétel
hak|ata (~kaamaa; ~kaan, ~ajaa; ~kaizin, ~kaiz) – 1. aprít, felaprít, felvág; 2. vág, kivág ◊ ~ata puun – fát vág
hakkii|ssa I (~maa; ~n, ~aa; ~zin, ~z) – fog i, markol
hakkii|ssa II (~maa; ~n, ~aa; ~zin, ~z) – gyülekezik, összegyűlik ◊ ~ssa matkaa – gyülekezik az útra
hakkuu (~n, ~ta, ~sse, ~z) – irtás, erdőirtás
ha|ko (~on, ~kkooa, ~kkoo, ~oz) – rőzse, venyige
halai|ssa (~zommaa; ~zen, ~soo; ~zin, ~si) – üt, ver, vág, csap i~ssa korvalle – fülest ad, pofon vág / üt
hal|ata (~kkaamaa; ~kkaan, ~kajaa; ~kkaizin, ~kkaiz) – hasít, széthasít, kettévág
hal|eta (~kkiimaa; ~kkiin, ~kiaa; ~kkiizin, ~kkiiz) – széthasad, szétreped, kettétörik
halja|z (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) – zöld
halki – ketté, kétfelé, félbe
halla (~n, ~a, ~a, ~az) – fagy, talajmenti fagy
halli (~n, ~a, ~i, ~iz) – füstszínű; szürkésfehér, fehérkés
hal|liia (~liian, ~iaa, ~iaa, ~iaz) – bánat, bú, keserv, szomorúság
hallikkoicija (~n, ~a, ~a, ~z) – birtokos, tulajdonos, gazdája vminek
hallik|kojja (~koimaa; ~oin, ~koi; ~oin, ~koi) – birtokol, tulajdonol
hallis|tua (~tummaa; ~sun, ~tuu; ~suin, ~tui) – őszül, megőszül
hallitu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – kormány (szervezet), kormányzat
hallui|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – ősz mn~st hiukset – ősz haj
halluuz (+gen) nu – vkinek a birtokába, részére, számára
haltia (~n, ~a, ~a, ~z) – birtokos, tulajdonos, gazdája vminek
hal|u (~un, ~luua, ~luu, ~uz) – kívánság, óhaj
hal|uta (~luumaa; ~luun, ~ujaa; ~luizin, ~luiz) – kíván, óhajt
halva (~n, ~a, ~a, ~az) – rossz
halvahu|a (~mmaa; ~n, ~u; ~in, ~i) – megbénul, mozgásképtelenné válik
halveksi|a (~mmaa; ~n, ~i; ~n, ~) – lenéz, megvet
halveksiv|a (~an, ~vaa, ~vaa, ~az) – lenézés, megvetés
halveksuen – lenézően, megvetően
halveksun|ta (~nan, ~taa, ~taa, ~naz) – lenézés, megvetés
ham|e (~meehen, ~eeht, ~ehesse, ~eheez) – szoknya
ham|maara (~maaran, ~araa, ~araa, ~araaz) – foka (vmilyen éles szerszámnak) ◊ kervehen ~maara – a balta / a fejsze foka
ham|maz (~paahan, ~mast, ~pahasse, ~pahaaz) – fog fn
hampahalli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – nagyfogú
hampahik|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaaz) – fogazott
hampahit|oin (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – fogatlan
hana (~n, ~a, ~a, ~z) – csap fn vezijohon~ – vízcsap
hanh|i (~en, ~ia, ~ee, ~eez) – liba, lúd
hanhu|ssa (~umaa; ~un, ~ujaa; ~izin, ~iz) – a haját tépi
hankala (~n, ~a, ~a, ~az) – elágazás
hank|i (~en, ~ia, ~ee, ~eez) – 1. hótakaró; 2. hókéreg
hank|kia (~kimaa; ~in, ~kii; ~in, ~ki) – megszerez
hanko (~n, ~a, ~o, ~oz) – villa (szerszám), vasvilla, favilla
hankolli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – villa (szerszám), vasvilla, favilla
hanska (~n, ~a, ~a, ~az) – rongyos ruha, ruharongy
hanskahu|a (~mmaa; ~n, ~u; ~in, ~i) – elrongyolódik, elszakad, eltépődik
hantar|a (~an, ~aa, ~aa, ~aaz) – ócskaság, elhasznált holmi
han|zata (~skaamaa; ~skaan, ~skajaa; ~skaizin, ~skaiz) – szétszakít, eltép
hap|an (~paaman, ~aant, ~pamaa, ~pamaaz) – savanyú
hapanno|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – savanyítás ◊ kapussan ~z – káposztasavanyítás
hapannut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – savanyít
hapan|tua (~tummaa; ~nun, ~tuu; ~nuin, ~tui) – megsavanyodik
haparo|jja (~imaa; ~in, ~i; ~in, ~i) – tapogatódzik, tapogatódzva halad ◊ ~jja seinää möit – a fal mentén tapogatódzik
hap|ata (~anommaa; ~paanen, ~anoo; ~paanin, ~paani) – megsavanyodik, megalszik ◊ maito ~paani – a tej megsavanyodott / megaludt
happamai|to (~jjon, ~ttooa, ~ttoo, ~jjooz) – aludttej
happanut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – oxidál
hapsu (~n, ~a, ~u, ~uz) – 1. barka ◊ koivun ~t – nyírfabarka; 2. bojt
hapukoit|ella (~telommaa; ~teen, ~teloo; ~telin, ~teli) – barangol, bolyong, kóborol
har|akka (~raakan, ~akkaa, ~akkaa, ~akaaz) – szarka
haravo|jja (~imaa; ~in, ~i; ~in; ~i) – összegereblyéz
harha (~n, ~a, ~a, ~az) – tévedés ◊ johattaa ~a – tévedésbe visz
harja (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. kefe; 2. sörény ◊ hepoizen ~ – lósörény
harja|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – kikefél, kefével tisztogat ◊ ~ta hamppaahat – fogat mos
harjuto|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – gyakorlás, tréningezés, edzés
harjut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – gyakorol, tréningezik, edz
harjutta|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – 1. gyakorol, tréningezik, edz; 2. edződik (testileg)
harm|aa (~aan, ~aata, ~aasse, ~aaz) – 1. szürke ◊ ~aa suzi – szürkefarkas; 2. ősz mn
harme|ta (~nommaa; ~nen, ~noo; ~nin, ~ni) – őszül, megőszül
har|ota (~roomaa; ~roon, ~ojaa; ~oizin, ~oiz) – szétesik, romba dől
harp|ata (~paamaa; ~paan, ~ajaa; ~paizin, ~paiz) – lép, lépked
har|raava (~raavan, ~avaa, ~avaa, ~avaaz) – gereblye ◊ ~raavanpiit – gereblyefog; ~raavanvarz – gereblyenyél
harrasso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – rajongás vmiért, szenvedély
harras|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – 1. rajong vmiért, nagyon szeret vmit ◊ ~taa taijjetta – rajong a művészetekért; 2. foglalkozik vmivel ◊ ~taa keelilöjä – nyelvekkel foglalkozik
harrastaj|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – rajongó, vmit kedvelő, vmit szerető ◊ muuzikan ~a – zenerajongó, zeneszerető
har|rooa (~omaa; ~on, ~roo; ~oin, ~oi) – matat, tapogat, babrál
harva (~n, ~a, ~a, ~az) – ritka
harv|aa – ritkán
harvempaa kf – ritkábban
harven|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – ritkít, megritkít
harven|tua (~tummaa; ~nun, ~tuu; ~nuin, ~tui) – ritkul, megritkul
harzonkanka|z (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) – kötszer, géz
hau|ki (~vven, ~kkiia, ~kkee, ~vveez) – csuka (hal)
hauk|kua (~kumaa; ~un, ~kuu; ~uin, ~kui) – szid, összeszid, szidalmaz
ha|uta (~vvan, ~uttaa, ~uttaa, ~vvaaz) – sír fn, sírdomb, sírhant
hautajai|zet (~siin, ~ssiia, ~sii, ~ziiz) tsz – temetés, temetkezés
hautajaizmaa (~n, ~ta, ~ha, ~z) – temető
hav|ahtua (~ahtummaa; ~vaahun, ~ahtuu; ~vaahuin, ~ahtui) – felébred, ébred
havahut|taa (~tamaa; ~an, ~ttaa; ~in, ~ti) – ébreszt, felébreszt, kelt, felkelt
havai|ta (~commaa; ~cen, ~coo; ~cin, ~ci) – megfigyel, szemügyre vesz
ha|vvata (~uttaamaa; ~uttaan, ~utajaa; ~uttaizin, ~uttaiz) – temet, eltemet
heelmä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – 1. termés; 2. gyümölcs ◊ ~npuu – gyümölcsfa
heelmö|jjä (~imää; ~in, ~i; ~in, ~i) – 1. terem i; 2. gyümölcsöt hoz
heijjet tsz acc – őket
heikost – gyengén
heinä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – 1. fű; 2. széna
heinäčerk|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – tücsök
heinäčerkkalai|n (~zen, ~st, ~see, ~zez) – tücsök
heittii|ssä (~mää; ~n, ~ää; ~zin, ~z) – dobja magát, veti magát ◊ ~ssä vettee – vízbe veti magát
heit|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – dob i, hajít, vet
hel|issä (~izömmää; ~liizen, ~izöö; ~liizin, ~liiz) – cseng
hel|liine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – csengés
henketöin (~tömän, ~öint, ~tömmää, ~tömäz) – lelketlen, szívtelen
henk|i (~en, ~iä, ~ee, ~eez) – lélek
henkit|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – lélegzik
henkitö|z (~ksen, ~öst, ~ksee, ~ksez) – lélegzés, légzés
henkäh|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – 1. sóhajt; 2. lélegez ◊ ~tää sissee – belélegez; ~tää väljää – kilélegez
henkähö|z (~ksen, ~öst, ~ksee, ~ksez) – 1. sóhajtás; 2. lélegzés, légzés ◊ sissee~z – belélegzés, belégzés; väljää~z – kilélegzés, kilégzés
hepoizho|ito (~jjon, ~ittooa, ~ittoo, ~jjooz) – lóápolás
he|ppoin (~poizen, ~voist, ~poisee, ~poizeez) – ló ◊ ~poizeel – lovon, lóháton
herne (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – borsó
hernu|a (~maa; ~n, ~u; ~in, ~i) – nyerít
herra (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. úr ◊ naizet ja ~at! – hölgyeim és uraim! 2. Herra – (az) Úr ◊ ~ Jummaala – Úristen; ~ armahtakaa! – Uram irgalmazz! ~ hänen kera! – Isten vele! ~ varjelkaa! – Isten őrizz! ~ tiiz – Isten tudja
herv|i (~en, ~ia, ~ee, ~eez) – jávorszarvas
her|z (~ren, ~ttä, ~tee, ~reez) – gerenda
heti – most, azonnal, nyomban, rögtön
het|ki (~en, ~kiä, ~kee, ~ez) – pillanat
hi|az (~ttaahan, ~ast, ~tahasse, ~tahaaz) – lassú
hiir (~en, ~t, ~ee, ~eez) – egér
hiirak|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – sóska
hi|ita (~jjan, ~ittaa, ~ittaa, ~jjaaz) – homok
hi|ki (~en, ~kkiia, ~kkee, ~ez) – veríték, verejték, izzadság
hik|kiin (~izen, ~iist, ~isee, ~izeez) – verítékes, verejtékes, izzadt
hikohi|llä (~lomaa; ~llen, ~lloo; ~lin, ~li) – verítékezik, izzad, megizzad, verejtékezik
hiljaa – 1. halkan; 2. csendesen
hiljai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – 1. halk; 2. csendes
hiljaizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – csend, csendesség
hiljemmii kf – 1. halkabban; 2. csendesebben
hin|ta (~nan, ~taa, ~taa, ~naaz) – ár (pénzbeni)
hitahammast kf – lassabban
hitaha|st – lassan
hiu|z (~ksen, ~st, ~ksee, ~kseez) – szőr, szőrzet (emberi)
hohla (~n, ~a, ~a, ~az) – törülköző
ho|itaa (~itamaa; ~jjan, ~ittaa; ~jjin, ~iti) – 1. ápol, gondoz ◊ ~itaa karjaa – jószágot gondoz; ~itaa icciä – ápolja magát; 2. őriz, óv, véd; 3. kezel
ho|ito (~jjon, ~ittooa, ~ittoo, ~jjooz) – 1. ápolás, gondozás; 2. óvás, őrzés ◊ ~jjonbanka – takarékbank
hool (~en, ~t, ~ee, ~eez +el) – 1. gondoskodás vkiről, vmiről ◊ ~ ystäväst – másról való gondoskodás; 2. aggódás (vkiért / vmiért)
hooleh|tia (~timmaa; ~in, ~tii; ~in, ~ti +el) – 1. gondoskodik vkiről, vmiről; 2. aggódik (vkiért / vmiért)
hoolehtiv|vain (~aizen, ~aist, ~aisee, ~aizez) – 1. gondos, gondoskodó; 2. aggódó (vkiért / vmiért)
hooli|a (~maa; ~n, ~i; ~n, ~) – akar, óhajt
hoolimata (+el) nu – ellenére / dacára vminek ◊ sitä ~ – ennek ellenére
hoomeen – holnap hsz~hoomukseel – holnap reggel
hoomuksel – reggel hsz
hoomu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – reggel fnhyvvää ~ust! – jó reggelt!
hoonost – rosszul
hopiai|n (~zen, ~st, ~see, ~zez) – ezüst mn
hop|piia (~piian, ~iaa, ~iaa, ~iaz) – ezüst fn
hop|uttaa (~uttammaa; ~puutan, ~uttaa; ~puutin, ~utti) – sürget, siettet
hot – bár ksz, ámbár
hot ke|n (~nen, ~tä, ~he, ~ss) – bárki
hot konz – bármikor
hot ku|ka (~kan, ~kkaa, ~hu, ~ss) – bármilyen
hot mihe – bárhová
hot miks – bármiért
hot mi|kä (~nen, ~tä, ~he, ~ss) – bármi
hot millikke viissii – bárhogyan, bármimódon
hot mist – bárhonnan
hot miz – bárhol
huikia (~n, ~a, ~a, ~z) – óriási, hatalmas
huul (~en, ~t, ~ee, ~eez) – ajak
huu|taa (~tamaa; ~vvan, ~ttaa; ~zin, ~si) – kiabál, kiált
huu|to (~vvon, ~ttooa, ~ttoo, ~vvooz) – kiabálás, kiáltás
hylly (~n, ~ä, ~y, ~yz) – polc ◊ ylemp ~ – felső(bb) polc
hym|y (~yn, ~myyä, ~myy, ~yz) – mosoly
hymyhi|llä (~lömää; ~en, ~llöö; ~lin, ~li) – mosolyog
hyp|py (~yn, ~pyä, ~pyy, ~yz) – ugrás
hypäh|ellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – odaugrik
hyp|ähtää (~ähtämmää; ~päähän, ~ähtää; ~päähin, ~ähti) – ugrik, szökell
hyp|ätä (~päämää; ~pään, ~äjää; ~päizin, ~päiz) – 1. ugrándozik; 2. galoppozik, üget
hyvvii – nagyon, jócskán
hyv|vyyz (~vyyvven, ~yttä, ~yee, ~yeez) – jóság, jólelkűség
hyv|ä (~än, ~vää, ~vää, ~äz) – jó ◊ ~vää hoomuust! – jó reggelt! ~vää iltaa! – jó estét! ~vää päivää! – jó napot! ~vää öötä! – jó éjt! jó éjszakát! ~ä! – jól van!
hyvähi|llä (~lömää; ~en, ~llöö; ~lin, ~li) – becézget, dédelget
hyvähil|y (~yn, ~lyyä, ~lyy, ~yz) – becézgetés, dédelgetés, gyengédség
hyväks (+gen) nu – részére, számára, javára
hyvääst – jól
häiri|tä (~cömmää; ~cen, ~cöö; ~cin, ~ci +all) – zavar i, megzavar; 2. zavarba hoz; 3. összezavar
häk|ki (~in, ~kiä, ~kii, ~iz) – 1. kalitka; 2. ketrec
hämmenny|z (~ksen, ~yst, ~ksee, ~ksez) – 1. tévedés; 2. zavar fn, zűrzavar
hämmenty|nt (~nneehen, ~nyttä, ~nehesse, ~nehez) – zavart, félszeg, megszeppent
hämmen|tyä (~tymmää; ~nyn, ~tyy; ~nyin, ~tyi) – 1. összezavarodik; 2. zavarba jön
hämmen|tää (~tämmää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – 1. zavar i, megzavar; 2. zavarba hoz; 3. összezavar
hämmilli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – zavart, félszeg, megszeppent
hämmillizy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – zavar fn, zavarodás
häm|määri (~määrin, ~äriä, ~ärii, ~äriiz) – alkonyi, szürkületi
häm|määryz (~äryksen, ~äryyst, ~äryksee, ~äryksez) – alkony, szürkület
hämärty|ä (~mmää; ~y; ~i) – alkonyodik, szürkül
häm|öi (~öin, ~mööjä, ~öihe, ~öiz) – pók ◊ ~öinverkko – pókháló
hännät|öin (~tömän, ~öint, ~tömmää, ~tömäz) – farkatlan
hän|tä (~nän, ~tää, ~tää, ~nääz) – farok
häpiämät|öin (~tömän, ~öint, ~tömää, ~tömäz) – szégyentelen
häppii|ssä (~mää; ~n, ~ää; ~zin, ~z) – szégyelli magát, szégyenkezik
häp|piiä (~piiän, ~iää, ~iää, ~iäz) – 1. szégyenérzés; 2. szégyen
härc|cä I (~än, ~cää, ~cää, ~ääz) fn – izgága, sajtkukac
härc|cä II (~än, ~cää, ~cää, ~ääz) mn – izgága, izgő-mozgó
härc|ätä (~cäämää; ~cään, ~äjää; ~cäizin, ~cäiz) – lábatlankodik
här|kä (~än, ~kää, ~kää, ~äz) – bika
härme (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – dér, zúzmara
härmek|äz (~kähan, ~äst, ~kähässe, ~kähäz) – deres, dérlepte, zúzmarás
härmet|tyä (~tymmää; ~yn, ~tyy; ~yin, ~tyi) – deresedik, belepi a dér
här|yt (~ryyvven, ~yttä, ~yesse, ~yeez) – here (növény), lóhere
hä|ssiä (~ssimää; ~zin, ~ssii; ~zin, ~si) – párzik, közösül
hättyri (~n, ~ä, ~i, ~iz) – izgatott, felizgatott
hättyt|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – 1. hajt (állatot); 2. nógat
hätäe|llä (~lömää; ~en, ~llöö; ~lin, ~li) – nyugtalankodik, aggódik
hävelik|äz (~kähän, ~äst, ~kähässe, ~kähäz) – szégyenlős ◊ ~äz tyttärikköi – szégyenlős kislány
hä|vetä (~ppiimää; ~ppiin, ~piää; ~ppiizin, ~ppiiz) – összezsúfolódik, tolong
häv|ittää (~ittämmää; ~viitän, ~ittää; ~viitin, ~itti) – veszít, veszt, elveszít, elveszt
häv|itä (~viimää; ~viin, ~iää; ~viizin, ~viiz) – elvész, elveszik
hävit|öin (~tömän, ~öint, ~tömmää, ~tömäz) – lelkiismeretlen, aggálytalan
hävvii|ssä (~mää; ~n, ~ää; ~zin, ~z) – elvész, elveszik
hä|vätä (~ppäämää; ~ppään, ~päjää; ~ppäizin, ~ppäiz) – szégyent hoz rá
häylyri (~n, ~ä, ~i, ~iz) – inga
häylyt|ellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – 1. lenget, lóbál; 2. csóvál ◊ ~ellä häntää – csóválja a farkát
häylyt|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – himbál, lenget
häyly|ä (~mää; ~n, ~y; ~in, ~i) – 1. leng, himbálózik, hintázik; 2. billeg, inog
häyl|ää (~ämää; ~än, ~ää; ~in, ~i) – leng, himbálózik, hintázik
hä|ä (~nen, ~nt, ~nnee, ~nez) – ő
hääri|ä (~mää; ~n, ~i; ~n, ~) – rohangászik, ide-odafutkos
häär|ätä (~räämää; ~rään, ~äjää; ~äizin, ~äiz) – serénykedik, sürgölődik, sürög-forog
hä|ät (~ijjen, ~itä, ~ihe, ~ijjeez) tsz – esküvő, lakodalom
höblen|tää (~tämmää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – 1. abbamarad; 2. elgyengül, lanyhul, enyhül
höblit|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – lankaszt, elgyengít
höbliä (~n, ~ä, ~ä, ~z) – 1. gyenge; 2. elgyengült; 3. laza
hölsijä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) fn – hazug
höl|siä (~simää; ~zin, ~sii; ~zin, ~si) – hazudik
höl|skää (~skämää; ~zän, ~skää; ~zin, ~ski) – kotyog, lotyog, fecseg
hölvä|tä (~ämää; ~än, ~jää; ~izin, ~iz) – vés, kivés, farag, kifarag
höl|öttää (~öttämmää; ~löötän, ~öttää; ~löötin, ~ötti) – kotyog, lotyog, fecseg
hönkä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – hullámzás
höp|öi (~öin, ~pööjä, ~öihe, ~öiz) – fecsegő fn
hörhöläi|n (~zen, ~st, ~see, ~zez) – darázs
hör|issä (~izömmää; ~riizen, ~izöö; ~riizin, ~riiz) – zümmög
hörkis|sella (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – ostobaságot fecseg
hörk|kä (~än, ~kää, ~kää, ~ääz) – fitos (orr)
hör|riine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – zümmögés
höt|issä (~izömmää; ~tiizen, ~izöö; ~tiizin, ~tiiz) – borzong
höt|tiinä (~tiinän, ~inää, ~inää, ~inääz) – borzongás
höt|ähtää (~ähttämmää; ~täähän, ~ähtää; ~täähin, ~ähti) – megborzong, összerázkódik
hötähyt|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – borzongást okoz
höyhe|n (~nen, ~ent, ~nesse, ~neez) – toll (madáré)
höyry (~n, ~ä, ~y, ~yz) – 1. füst; 2. köd; 3. gőz
höyry|ssä (~ymää; ~yn, ~yjää; ~izin, ~iz) – 1. füstölög; 2. gőzölög
höyryt|ellä (~telömää; ~tellöö; ~teli) – 1. füst keletkezik; 2. gőz keletkezik
höyryt|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – 1. füstöl, felfüstöl vmit; 2. gőzöl vmit
h|öö (~ejjen, ~eitä, ~eihe, ~eiz) tsz – ők
höökkähy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – támadás
höök|ätä (~käämää; ~kään, ~äjää; ~käizin, ~käiz) – támad, rátámad
höökö (~n, ~ä, ~ö, ~ööz) – hullámverés
höörähyt|ellä (~telömmää; ~teen, ~telöö; ~teelin, ~teeli) – riszál ◊ häntää ~ellä – riszálja a farát / fenekét
höö|ty (~vvyn, ~ttyyä, ~ttyy, ~vvyyz) – haszon
höövvylli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – hasznos, hasznot hajtó