L

laa – hadd, hagy msz, ámbár legyen
laatik|ko (~on, ~koa, ~koo, ~ooz) – láda
laba (~n, ~a, ~a, ~z) – lapátja vmilyen szerkezetnek, tárgynak ◊ airon ~ – az evező lapátja
labaluu (~n, ~ta, ~hu, ~z) – lapocka
labama|to (~on, ~ttooa, ~ttoo, ~oz) – galandféreg
labja (~n, ~a, ~a, ~az) – lapát, ásó
labjai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – kis lapát ◊ lapsen~n – gyereklapát; ~n hiittaa – homokozó lapát
ladva (~n, ~a, ~a, ~az) – lombkorona, lomb(ozat)
ladvak|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – lombkoronás, lombos ◊ ~az puu – lombkoronás fa
laenki (~n, ~a, ~i, ~iz) – töltet, megtöltés ◊ pyssy on ~iz – a puska meg van töltve
laenkut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – tölt, megtölt ◊ ~taa pyssyä – puskát megtölt
lahantka (~n, ~a, ~a, ~az) – teknő, mosóteknő
lah|heeke (~ekkehen, ~ekeeht, ~ekkehesse, ~ekkehez) – öböl
lahj|a (~an, ~aa, ~aa, ~aaz) – ajándék
lahjo|ja (~imaa; ~in, ~oi; ~in, ~i) – veszteget, megveszteget
lahjut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – ajándékoz, odaajándékoz
lahna (~n, ~a, ~a, ~az) – dévérkeszeg
lah|o (~on, ~hooa, ~hoo, ~oz) – korhadt
lahon|tua (~tummaa; ~nun, ~tuu; ~nuin, ~tui) – elkorhad, szétkorhad
lah|ossa (~hoomaa; ~hoon, ~oojaa; ~hoizin, ~hoiz) – felbomlik, oszlásnak indul
lahti I – tárva, kitárva ◊ uksi ono ~ – az ajtó tárva van
lah|ti II (~en, ~tia, ~tee, ~ez) – öböl
laiha (~n, ~a, ~a, ~az) – sovány
laihe|ta (~nommaa; ~nen, ~noo; ~nin, ~ni) – soványodik, lesoványodik, lefogy
laih|tua (~tumaa; ~un, ~tuu; ~uin, ~tui) – 1. kifárad, kimerül; 2. elájul
laihuk|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisee, ~kaizez) – sovány ◊ ~kain meez – sovány ember
laihut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – kifáraszt, kimerít
laihu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – soványság
laimen|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – hígít, felhígít
laimia (~n, ~a, ~a, ~z) – hűs, hűvös
lainamu|z (~ksen, ~ust, ~ksesse, ~ksez) – nyelés
laina|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – 1. lenyel; 2. elnyel ◊ ~ta rahhaa – elnyeli a pénzt
laine (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – hullám
laino|a (~maa; ~n, ~o; ~in, ~i) – nyel, lenyel
lai|ska (~zan, ~skaa, ~skaa, ~skaaz) – lusta
laiskuri (~n, ~a, ~i, ~iz) – naplopó
la|ita (~jjan, ~itaa, ~itaa, ~jjaaz) – vminek a széle, vminek a pereme, vminek a karimája ◊ pellon ~ita – a mező széle; mecän ~ita – erdőszél; lääpän ~ita – a kalap karimája; venneehen ~ita – a csónak pereme
lait|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~oin, ~toi) – 1. elkészít; 2. elküld; 3. elbocsát (munkából)
laittii|ssa (~maa; ~n, ~aa; ~zin, ~z) – kicsinosítja magát, kikészíti magát (sminkel)
laiva (~n, ~a, ~a, ~az) – hajó
laizma (~n, ~a, ~a, ~az) – kerti tó, tavacska
lai|zuz (~skuen, ~zutta, ~skuee, ~skueez) – lustaság
lai|zutella (~skuttelomaa; ~skutteen, ~skuttelloo; ~skuttelin, ~skutteli) – lustálkodik
lajj|a (~an, ~aa, ~aa, ~aaz) – széles
la|jje (~itteehen, ~jjeeht, ~itehesse, ~iteheez) – készülék, szerkezet, berendezés
lajjut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – szegélyez, szeg i, beszeg
lajju|z (~en, ~tta, ~ee, ~eez) – szélesség
lakanalu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – burkolat, takarás
lak|ata (~kaamaa; ~kaan, ~ajaa; ~kaizin, ~kaiz) – elhagy, otthagy, visszahagy
lakenut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – , egyenget, elegyenget, kiegyenget
la|ki (~en, ~kkiia, ~kkee, ~ez) – mennyezet, plafon
lakiai|n (~zen, ~st, ~see, ~zez) – kémény, kürtő
lak|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – padlás
lakkait|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – 1. simít, kisimít, elsimít; 2. simogat, megsimogat ◊ ~ella koiraa – kutyát megsimogat
lak|keehuz (~ehuen, ~ehutta, ~ehuee, ~ehuez) – szabad tér, végtelenség ◊ äärettömät ~ehuet – határtalan szabad tér
lak|ki (~in, ~kia, ~kii, ~iz) – sapka
lak|kiia (~kiian, ~iaa, ~iaa, ~iaz) – tágas
laksu (~n, ~a, ~u, ~uz) – tisztás, erdei tisztás
lamasa|to (~on, ~ttooa, ~ttoo, ~oz) – tartós eső
lam|ata (~maamaa; ~maan, ~ajaa; ~maizin, ~maiz) – belenyom, lenyom
lam|maz (~ppaahan, ~mast, ~pahasse, ~pahaaz) – birka, juh
lammazkarja (~n, ~a, ~a, ~az) – birkanyáj, juhnyáj
lammazra|vvat (~utoin, ~utoja, ~utoihe, ~utoiz) tsz – birkanyíró olló
lamm|i (~en, ~ia, ~ee, ~eez) – mesterséges tó
lam|miia (~miian, ~iaa, ~iaa, ~iaz) – vállas, széles vállú
lam|mooja (~oimaa; ~oin, ~mooi; ~oin, ~oi) – lepihen
lamppaahanop|okka (~pookan, ~okkaa, ~okkaa, ~okaaz) – tinorúgomba
lamp|pu (~un, ~pua, ~puu, ~uuz) – lámpa
lam|uttaa (~uttammaa; ~muutan, ~uttaa; ~muutin, ~utti) – lefektet
lanka (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. fonal, szál, cérna; 2. huzal
lank|eta (~kiimaa; ~kiin, ~iaa; ~kiizin, ~kiiz) – összedől, összeomlik
lanko (~n, ~a, ~o, ~oz) – sógor
lannisso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – hódítás, leigázás
lannis|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – meghódít, leigáz
lannista|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – meghódol, behódol
lannis|tua (~tummaa; ~sun, ~tuu; ~suin, ~tui) – csügged, elcsügged
lant|tu (~un, ~tua, ~tuu, ~uuz) – karórépa
laper|taa (~tammaa; ~ran, ~taa; ~zin, ~si) – remeg, reszket, imbolyog (fény)
lap|piikaz (~ikkahan, ~ikast, ~ikkahasse, ~ikkahaz) – egyujjas kesztyű
lapselli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – gyermeki, gyermek-
la|psi (~psen, ~sta, ~psee, ~pseez) – gyermek, gyerek
lapsiloinko|ti (~in, ~ttiia, ~ttii, ~iz) – gyermekotthon
lapsiloinsaa|tu (~un, ~ttuua, ~ttuu, ~uz) – óvoda
lapsuhu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – gyermekkor
lap|uttaa (~uttammaa; ~puutan, ~uttaa; ~puutin, ~utti) – ellóg, elszökik
las|ata (~saamaa; ~saan, ~ajaa; ~saizin, ~saiz) – rak, berak, lerak, felrak, megrak
la|skia (~skomaa; ~zen, ~skoo; ~zin, ~ski) – 1. leenged; 2. leszállít (árat), lecsökkent
Laskiai|n (~zen, ~st, ~see, ~zez) – farsang
laskii|ssa (~maa; ~n, ~aa; ~zin, ~z) – leereszkedik, lemászik, leszáll
lassaaja (~n, ~a, ~a, ~az) – rakodómunkás
lassaho|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – rakodás, berakodás
la|ssiin (~ssiizen, ~ziist, ~zisee, ~zizeez) – üvegből való, üveg-
latis|sella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – összenyom, összeszorít, összeprésel
lattia (~n, ~a, ~a, ~z) – padló ◊ lauta~ – deszkapadló
lattik|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – karikakeszeg (halfajta)
la|ttooa (~tomaa; ~on, ~ttoo; ~oin, ~toi) – rak, tesz, odarak, odatesz
lauhkia (~n, ~a, ~a, ~z) – jólelkű, jóságos
laukahu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – lövés
laukai|ssa (~zommaa; ~zen, ~ssoo; ~zin, ~si) – lő
laul|aa (~amaa; ~an, ~aa; ~oin, ~oi) – énekel, dalol
laulah|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – dalra fakad, énekelni kezd
laulaja (~n, ~a, ~a, ~az) – énekes fn
laulajak|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – énekesnő
laulu (~n, ~a, ~u, ~uz) – ének, dal
la|uta (~vvan, ~uttaa, ~uttaa, ~vvaaz) – 1. tábla; 2. asztal
laut|ta (~an, ~taa, ~taa, ~aaz) – tutaj
laut|tain (~aizen, ~aist, ~aisee, ~aizeez) – tányér
lau|ze (~ssiin, ~zetta, ~ssiisse, ~ssiiz) – 1. kifejezés, frázis; 2. mondat
la|zi (~zin, ~ssiia, ~ssii, ~ziz) – 1. üveg(palack); 2. pohár ◊ ~zi vettä – egy pohár víz
leegri (~n, ~ä, ~i, ~iz) – tábor
leek|ki (~in, ~kiä, ~kii, ~iz) – láng
lee|m (~men, ~nt, ~mee, ~meez) – húsleves, erőleves
leet|e (~tiin, ~että, ~tiisse, ~tiiz) – 1. iszap; 2. moszat
leetti|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – 1. iszapos; 2. moszatos
lee|tä (~nömää; ~nen, ~nöö) – 1. lesz; 2. lesz vmivé
lehmu|z (~ksen, ~st, ~ksee, ~ksez) – hárs, hársfa
lehmä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – tehén
leh|ti (~en, ~tiä, ~tee, ~ez) – levél (növényi)
lehtik|ko (~on, ~koa, ~koo, ~ooz) – lomb
leh|to (~on, ~toa, ~too, ~oz) – liget, pagony
leik|ata (~kaamaa; ~kaan, ~ajaa; ~kaizin, ~kaiz) – 1. arat; 2. nyír i, lenyír, megnyír, vág, levág ◊ ~ata tukkaa – hajat nyír; ~ata kynsiä – körmöt vág
leikillää – tréfából
leikkahutta|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – nyiratkozik, megnyiratkozik
leikkuu (~n, ~ta, ~sse, ~z) – 1. aratás; 2. vágás, nyírás ◊ tukan~ – hajvágás, hajnyírás
lei|poja (~poimaa; ~voin, ~pooi; ~voin, ~poi) – süt, megsüt ◊ ~poja leippää – kenyeret süt
lei|pä (~vän, ~ppää, ~ppää, ~vääz) – kenyér
le|jata (~ikkaamaa; ~ikkaan, ~ikajaa; ~ikkaizin, ~ikkaiz) – vág, vés, hasít
lempiä (~n, ~ä, ~ä, ~z) – gyöngéd
len|nellä (~telömmää; ~teen, ~telöö; ~tteelin, ~tteeli) – repül, száll
len|to (~non, ~toa, ~too, ~nooz) – repülés
len|tää (~tämää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – repül, száll
le|po (~von, ~ppooa, ~ppoo, ~voz) – pihenés, nyugalom
lep|pä (~än, ~pää, ~pää, ~äz) – éger, égerfa
let|ku (~un, ~kua, ~kuu, ~uz) – slag, gumitömlő, locsolócső
le|uka (~vvan, ~ukkaa, ~ukkaa, ~vvaaz) – állkapocs ◊ yli~uka – felső ajak
levot|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – nyugtalan
le|vätä (~ppäämää; ~ppään, ~päjää; ~ppäizin, ~ppäiz) – pihen, lepihen, megpihen
liauna (~n, ~a, ~a, ~az) – jászkeszeg
lih|a (~an, ~haa, ~haa, ~az) – hús
liha|z (~ksen, ~ast, ~ksesse) – izom
liic|ca (~an, ~caa, ~caa, ~aaz) – arc
liima (~n, ~a, ~a, ~az) – enyv
liimahu|ssa (~umaa; ~un, ~jjaa; ~izin, ~iz) – 1. ráragad, felragad, odaragad; 2. ragad, tapad
liimahu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – ragadás, ráragadás
liima|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – ragaszt ◊ ~ta kiin – hozzáragaszt, odaragaszt; ~ta päälle – felragaszt, ráragaszt
liina (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. len; 2. vászon ◊ kannen~ – abrosz; vootteehen~ – lepedő
liit|to (~on, ~toa, ~too, ~ooz) – szövetség
liitty|ssä (~ymää; ~yn, ~yjää; ~izin, ~iz) – egyesül
liit|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – egyesít
liki I (+part) ej – mellett, -nál, -nél ◊ ~ tallooja – a ház mellett
liki II (+nom) ej – körülbelül, hozzávetőleg
linn|a (~an, ~aa, ~aa, ~aaz) – város
linnak|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – városi nő
linnalai|n (~zen, ~st, ~see, ~zez) – városi ember
lin|tu (~nun, ~tua, ~tuu, ~nuuz) – madár
lipsah|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – elcsúszik, megcsúszik
lissään|tyä (~tymmää; ~nyn, ~tyy; ~nyin, ~tyi) – hozzáadódik, (még) hozzájön vmihez
litis|tää (~tämmää; ~sän, ~tää; ~sin, ~ti) – lapít, ellapít, meglapít
littiä (~n, ~ä, ~ä, ~z) – lapos
livve|ta (~nommaa; ~nen, ~noo; ~nin, ~ni) – oldódik, feloldódik
livvot|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – old, felold
livvo|z (~ksen, ~ost, ~ksesse, ~kseez) – oldat
li|zä (~zän, ~ssää, ~ssää, ~zäz) – toldás, pótlás, kiegészítés
lizäks (+gen) nu – kivéve, vmin kívül (oda nem tartozólag)
li|zätä (~ssäämää; ~ssään, ~säjää; ~ssäizin, ~ssäiz) – hozzáad, hozzátesz
loh|i (~en, ~ta, ~hee, ~ez) – lazac
lohkai|ssa (~zommaa; ~zen, ~soo; ~zin, ~si) – darabol, feldarabol, tagol
lohkaizom|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izez) – darabolás, feldarabolás ◊ kivviin ~miin – kőtörés
lohkehi|lla (~lomaa; ~en, ~lloo; ~lin, ~li) – 1. feldarabolódik; 2. széthasadozik
lohkima (~n, ~a, ~a, ~az) – repedés, hasadás
loh|tu (~un, ~tua, ~tuu, ~uz) – vigasztalás
loh|uttaa (~uttammaa; ~huutan, ~uttaa; ~huutin, ~utti) – vigasztal, megvigasztal
loik|kooa (~omaa; ~on, ~koo; ~oin, ~oi) – fekszik
loksah|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – csapódik ◊ ovi ~ti lahti – az ajtó kicsapódott; ovi ~ti kiin – az ajtó becsapódott
loo (+gen) nu – -hoz, -hez, -höz
lo|oa I (~omaa; ~on, ~op; ~in, ~i) – 1. eltakarít ◊ ~oa lunt – havat eltakarít; 2. letakarít ◊ ~oa teetä – letakarítja az utat
lo|oa II (~omaa; ~on, ~op; ~in, ~i) – alkot, megalkot
loo|e (~tteehen, ~eeht, ~tehesse, ~teheez) – északnyugat
loola (~n, ~a, ~a, ~az) – barlang
loon (+gen) nu – -nál, -nél
loon|to (~non, ~toa, ~too, ~nooz) – természet
l|ooto (~uuvvon, ~oottooa, ~oottoo, ~uvvooz) – víz alatti szirt
loot|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti +ill) – megbízik vkiben / vmiben
loottamu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – bizalom
loottavai|n (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – jóhiszemű
loottavu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – jóhiszeműség
loovi|a (~maa; ~n, ~i; ~n, ~) – lavíroz, manőverez
loovveve|zi (~en, ~ttä, ~ttee, ~ez) – apály
lop|ettaa (~ettammaa; ~peetan, ~ettaa; ~peetin, ~etti) – befejez, bevégez, abbahagy
lop|pu (~un, ~puua, ~puu, ~uz) – vég, vminek a vége
lop|pua (~pumaa; ~un, ~puu; ~uin, ~pui) – befejeződik, bevégződik, abbamarad
loukkahu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – 1. megbántás; 2. sértés
lounasta|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – ebédel, megebédel
louna|z (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) – ebéd
lucik|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisee, ~kaizez) – poloska
luet|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – felsorol
luettel|u (~un, ~luua, ~luu, ~uz) – jegyzék, lista
luh|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – cserép(darab)
luh|ta (~an, ~taa, ~taa, ~az) – tavalyi fű
luik|ata (~kaamaa; ~kaan, ~ajaa; ~kaizin, ~kaiz) – lenyel
luik|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – hattyú
lui|n (~zen, ~sta, ~see, ~zeez) – csontból való, csont-
lui|ska (~zan, ~skaa, ~skaa, ~zaaz) – köszörűkő
luiskaaja (~n, ~a, ~a, ~az) – köszörűs
lui|zata (~skaamaa; ~skaan, ~skajaa; ~skaizin, ~skaiz) – élez, kiélez, élesít, megélesít, fen, kifen, megfen, köszörül, megköszörül ◊ hää ~skajaa viikateeht – kaszát élez
luj|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – szilárd, tartós
luj|ittaa (~ittammaa; ~jiitan, ~ittaa; ~jiitin, ~itti) – megszilárdít
luj|ittua (~ittummaa; ~jiitun, ~ittuu; ~jiituin, ~ittui) – megszilárdul
luj|juuz (~juuvven, ~utta, ~uee, ~uez) – szilárdság, tartósság
lu|kkiia (~komaa; ~en, ~kkoo; ~in, ~ki) – 1. számol, megszámol; 2. tart vkinek, vminek
luk|ku (~un, ~kua, ~kuu, ~uz) – zár fn, retesz
lu|ku (~vvun, ~kkuua, ~kkuu, ~vvuuz) – 1. szám; 2. ütem, tempó ◊ pitää ~kkuua – tartja a tempót; 3. bekezdés (szövegrész)
lum|ehua (~ehummaa; ~meehun, ~ehuu; ~meehuin, ~meehui) – betemeti / belepi a hó
lumes|tua (~tummaa; ~sun, ~tuu; ~suin, ~tui) – beborítódik hóval, behavazódik
lu|mi (~men, ~nt, ~mmee, ~mez) – hó ◊ sattaa ~nt – havazik
lumikulveh|to (~on, ~toa, ~too, ~oz) – hótorlasz, hóbucka
lumimee|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – hóember
lumisää (~n, ~tä, ~hä, ~z) – hóvihar, hófúvás, hóförgeteg
lumitui|sku (~zun, ~skua, ~skuu, ~zuuz) – hóvihar, hófúvás, hóförgeteg
lum|mata (~ppaamaa; ~ppaan, ~pajaa; ~ppaizin, ~ppaiz) – megigéz, megbabonáz
lum|meekaz (~ekkahan, ~ekast, ~ekkahasse, ~ekkahaz) – havas
lumpahu|a (~mmaa; ~n, ~u; ~in, ~i) – 1. befog ◊ korvat ~a – befogja a fülét; 2. elállít ◊ ~a veren –vérzést elállít
lumpista|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – lelapítja a fülét
lunasso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – fürdetés, fürösztés
lunas|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – fürdet, füröszt, megfürdet
lun|ata (~naamaa; ~naan, ~ajaa; ~naizin, ~naiz) – 1. megkapja a következő fizetését; 2. kifizetik
lunc|cu (~un, ~cua, ~cuu, ~uuz) – ütés, csapás ◊ antaa ~un – csapást mér vmire
lun|naahuz (~ahuksen, ~ahuust, ~ahuksee, ~ahuksez) – fizetés, bér
lu|pa (~van, ~ppaa, ~ppaa, ~vaz) – engedély
lup|paahuz (~ahuksen, ~ahuust, ~ahuksee, ~ahuksez) – 1. ígéret; 2. eskü
lurju|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – gazember, aljas ember
lusti (~n, ~a, ~i, ~iz) – nevettető, mulatságos ◊ ~ jute – mulatságos történet
lutis|sella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – kinyom, kiprésel
lutis|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – nyom, szorít
lutis|tua (~tummaa; ~sun, ~tuu; ~suin, ~tui) – 1. összenyomódik, összeszorul; 2. ellapul, lelapul
lut|uttaa (~uttammaa; ~tuutan, ~uttaa; ~tuutin, ~utti) – sípon játszik ◊ ~uttaa paimentorveel – pásztorsípon játszik
luu (~n, ~ta, ~hu, ~z) – csont
luuk|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaaz) – csontos, csontból való, csont-
luukiv|i (~en, ~viia, ~vee, ~ez) – kovakő, tűzkő
luuk|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – éretlen gyümölcs
luu|ta (~vvan, ~ttaa, ~ttaa, ~vvaaz) – seprű
luu|tia (~timaa; ~vvin, ~ttii; ~vvin, ~ti) – seper, söpör
luu|vvata (~ttaamaa; ~ttaan, ~tajaa; ~ttaizin, ~ttaiz) – szagol, megszagol, szimatol
lu|vata (~ppaamaa; ~ppaan, ~pajaa; ~ppaizin, ~ppaiz) – 1. ígér, megígér; 2. engedélyez
luzikalli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – kanálnyi
lu|zikka (~ssiikan, ~zikkaa, ~zikkaa, ~zikaaz) – kanál
luzik|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisee, ~kaizez) – kiskanál ◊ čaajun ~kain – teáskanál
lyh|e (~tehen, ~eeht, ~tehesse, ~teheez) – kéve, köteg, nyaláb
lyhen|nellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – megrövidít, lerövidít
lyhen|tää (~tämmää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – megrövidít, lerövidít
lyhyest – röviden
lyhyk|käin (~käizen, ~äist, ~käisee, ~käizez) – rövid, kurta
lyh|yt (~hyyvven, ~yttä, ~yesse, ~yeez) – rövid
lykis|tyä (~tymmää; ~syn, ~tyy; ~syin, ~tyi) – sikerül ◊ miulle ~tyi – nekem sikerült
lyk|kiä (~kimää; ~in, ~kii; ~in, ~ki) – 1. kidob, kilök, kitaszít; 2. elűz, elkerget, elzavar
lyk|ätä (~käämää; ~kään, ~äjää; ~käizin, ~käiz) – lök, meglök, taszít, taszigál
lyl|lyykäz (~ykkähän, ~ykäst, ~ykkähässe, ~ykkähäz) – görbe ◊ ~lyykäz puu – görbe fa
lypsylehmä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – fejőstehén
lypsäjä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – fejő(nő)
lyps|ää (~ämaa; ~än, ~ää; ~in, ~i) – fej, megfej
ly|zi (~en, ~ttä, ~ttee, ~ez) – kaszanyél
läh|e (~tiin, ~että, ~tiisse, ~tiiz) – forrás
lähei|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – közeli
läheizy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – közelség
lähel – közel, közelben
lähelle – közelbe, közelre
lähemmäks kf – közelebbre
lähempään kf – közelebb
lähettil|äz (~läähän, ~äst, ~ähässe, ~ähäz) – 1. küldött; 2. követ fn; 3. nagykövet
läh|ettää (~ettämmää; ~heetän, ~ettää; ~heetin, ~etti) – elküld
lähetys|tö (~sön, ~töä, ~töö, ~söz) – 1. küldöttség; 2. követség; 3. nagykövetség
lähez – majdnem, csaknem, szinte
lä|htiä (~htömää; ~hen, ~htöö; ~ksin, ~ksi) – megy, elmegy, távozik, indul
läh|tö (~ön, ~töä, ~töö, ~öz) – indulás, elindulás, távozás
lähtömä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – üsző
läik|kiä (~kimää; ~in, ~kii; ~in, ~ki) – locsol, lelocsol, fröcsköl, lefröcsköl
läik|kyä (~kymää; ~yn, ~kyy; ~yin, ~kyi) – locsolkodik
läik|kää (~kämää; ~än, ~kää; ~in, ~ki) – ragyog, csillog, villog
läik|käähyz (~ähyksen, ~ähyyst, ~ähyksesse, ~ähyksez) – ragyogás, csillogás, villogás
läik|yttää (~yttämmää; ~kyytän, ~yttää; ~kyytin, ~ytti) – villant, villogtat
läik|ähtää (~ähtämmää; ~käähän, ~ähtää; ~käähin, ~ähti) – felragyog, felvillan, megvillan
läim|ää (~ämää; ~än, ~ää; ~in, ~i) – csillog, villog
läk|kiinä (~kiinän, ~inää, ~inää, ~inääz) – beszélgetés, társalgás
läkkääjä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – bírósági ülnök
läksy (~n, ~ä, ~y, ~yz) – lecke, feladat
läksyt|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti +part) – leckét ad
läkäe|llä (~lömää; ~en, ~llöö; ~lin, ~li) – beszélget, társalog
läm|metä (~penömmää; ~ppeenen, ~penöö; ~ppeenin, ~ppeeni) – melegedik, melegszik
läm|min (~pimän, ~miint, ~pimää, ~pimääz) – meleg mn
lämmit|ellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – melegít, felmelegít, megmelegít
lämmittellii|ssä (~mää; ~n, ~ää; ~zin, ~z) – melegedik, melegszik, felmelegedik, felmelegszik, megmelegedik, megmelegszik
lämmit|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – 1. felmelegít, felhevít; 2. fűt
läm|mitä (~ppiimää; ~ppiin, ~piää; ~ppiizin, ~ppiiz) – felfűtődik
lämmitö|z (~ksen, ~öst, ~ksee, ~ksez) – fűtés
lämmää (~n, ~tä, ~sse, ~z) – meleg fn, hő
länk|et (~ilöin, ~ilöjä, ~ilöihe, ~ilöiz) tsz – járom
länneez – nyugaton
lännik|kö (~ön, ~köä, ~köö, ~ööz) – dézsa
läntee – nyugatra
län|z (~nen, ~ttä, ~tee, ~neez) – nyugat
läper|tää (~tämmää; ~rän, ~tää; ~zin, ~si) – halkan csobog
läpi (+gen) ej – keresztül, át ◊ ~ meren – a tengeren át; ~ mecän – az erdőn keresztül
läp|ittää (~ittämmää; ~piitän, ~ittää; ~piitin, ~itti) – keresztüldug, átdug
läpyt|ellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – megvereget, meglapogat
läp|ähtyä (~ähtymmää; ~päähyn, ~ähtyy; ~päähyin, ~ähtyi) – megáporodik, megdohosodik
lärp|pää (~pämää; ~än, ~pää; ~in, ~pi) – ringatózik, hintázik
lärpät|ellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – locsog, fecseg
lä|ssiihyz (~zihyksen, ~zihyyst, ~zihyksee, ~zihyksez) – betegség
lä|ssiijä (~ssiijän, ~zijää, ~zijää, ~zijääz) – beteg fn
lä|ssiivä (~ssiivän, ~zivää, ~zivää, ~zivääz) – beteg mn~ssiivä ukkoi – beteg öregember
lä|ssiiä (~zimää; ~zin, ~ssii; ~zin, ~si) – betegeskedik
lät|ikkä (~tiikän, ~ikkää, ~ikkää, ~ikääz) – tócsa, pocsolya
lätis|tää (~tämmää; ~sän, ~tää; ~sin, ~ti) – szétpasszíroz, péppé tör / zúz
lät|kiä (~kimää; ~in, ~kii; ~in, ~ki) – lefetyel
lättä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – lett mn~n keel – lett nyelv
lättäk|köi (~öin, ~köja, ~köihe, ~öiz) – lett nő
lättäläi|n (~zen, ~st, ~see, ~zez) – lett ember
läyk|kyä (~kymää; ~yn, ~kyy; ~yin, ~kyi) – csillog, ragyog
läziksen|nellä (~telömmää; ~teen, ~telöö; ~telin, ~teli) – betegeskedik
läzi|ssä (~ksömmää; ~ksen, ~ksöö; ~ksin, ~ksi) – gyengélkedik
lääp|pä (~än, ~pää, ~pää, ~ääz) – kalap ◊ ~än laita – kalapkarima
lä|ätä (~kkäämää; ~kkään, ~käjää; ~kkäizin, ~kkäiz) – beszél, beszélget ◊ ~ätä ižoraks – beszél izsorul
läävä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – akol, istálló, ól
lää|zätä (~säämää; ~sään, ~zäjää; ~säizin, ~säiz) – megköt
lör|issä (~izömmää; ~riizen, ~izöö; ~riizin, ~riiz) – butaságokat beszél
lörköty|z (~ksen, ~yst, ~ksee, ~ksez) – fecsegés, locsogás
lör|riine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – fecsegés, locsogás
lövvö|z (~ksen, ~öst, ~ksee, ~kseez) – lelet, feltárás
löyhkiä (~n, ~ä, ~ä, ~z) – meleg mn~t ilmat – meleg idő
löyh|ky (~yn, ~kyä, ~kyy, ~yyz) – legyező
löyh|kä (~än, ~kää, ~kää, ~ääz) – hóbortos
löyh|kää (~kämää; ~än, ~kää; ~in, ~ki) – lobog, leng
löyhyt|tää (~tämmää; ~tää; ~ti) – cibál
löyh|ätä (~käämää; ~kään, ~käjää; ~käizin, ~käiz) – lenget, lóbál
löyly (~n, ~ä, ~y, ~yz) – gőz
löylyt|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – gőzöli magát, gőzfürdőt vesz
löysiä (~n, ~ä, ~ä, ~z) – híg
lö|ytää (~ytämää; ~vvän, ~yttää; ~yzin, ~ysi) – talál vmilyennek
löök|ki (~in, ~kiä, ~kii, ~iiz) – kaszálás
lööppäri (~n, ~ä, ~i, ~iz) – áruló fn, hitszegő fn
lö|övvä (~ömää; ~ön, ~öp; ~in, ~i) – 1. üt, megüt; 2. bever, beüt; 3. beburkol; 4. leüt vhonnan; 5. kasz