U

u|ar (~ttaaren, ~aart, ~taresse, ~tareez) – tőgy
ubra|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – szemére hány, szemére vet
u|ella (~telommaa; ~teen, ~teloo; ~tteelin, ~tteeli) – érdeklődik, kíváncsiskodik
uffat|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – sütővilla
uh|ata (~kaamaa; ~kaan, ~kajaa; ~kaizin, ~kaiz) – fenyeget, megfenyeget ◊ ~ata kulakaal – az öklével fenyeget
uher|zin (~simen, ~ziint, ~simmee, ~simez) – dugóhúzó
uh|haama (~haaman, ~amaa, ~amaa, ~amaaz) – gödör, kátyú
uhit|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – rábeszél, rávesz vmire
uh|ittaa (~ittammaa; ~hiitan, ~ittaa; ~hiitin, ~itti) – megnyugszik
uh|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – 1. fenyegetés; 2. uszítás, felbujtás ◊ tehhä hänen ~al – uszít, felbujt; 3. felbátorítás ◊ tointoizen ~al – egymást felbátorítva
uhkaava (~n, ~a, ~a, ~az) – fenyegető ◊ ~ vaara – fenyegető veszély
uhkia (~n, ~a, ~a, ~z) – 1. bátran cselekvő; 2. hivalkodó; 3. konok, csökönyös
uhku|a (~maa; ~u; ~i +part) – viszket
uhlui|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – vödör(nyi)
uhluu (~n, ~ta, ~sse, ~z) – vödör ◊ rauta~ – vasvödör
uhma|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – igyekszik, törekszik
uh|uttaa (~uttammaa; ~huutan, ~uttaa; ~huutin, ~utti) – csiklandoz, megcsiklandoz
uhuttam|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izez) – csiklandozás
uikoma (~n, ~a, ~a, ~az) – hasadék, vízmosás
uik|uttaa (~uttammaa; ~kuutan, ~uttaa; ~kuutin, ~utti) – panaszt tesz, panaszkodik
uimaran|ta (~nan, ~taa, ~taa, ~naaz) – (parti) strand
uimu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – uszony, haluszony
uit|to (~on, ~toa, ~too, ~ooz) – mély vízmosás
uittoma (~n, ~a, ~a, ~az) – vízmosás
uj|juua (~umaa; ~un, ~juu; ~uin, ~ui) – úszik
uj|o (~on, ~jooa, ~joo, ~oz) – 1. vékony ◊ ~o lazi – vékony üveg; 2. karcsú, sudár ◊ ~o tyttöi – karcsú lány; 3. félénk, szorongó ◊ ~o lapsi – félénk / szorongó gyerek
ujok|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisee, ~kaizez) – vékony, karcsú, sudár
ujukkipaik|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – fürdőhely
ujumi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – úszás
uj|uttaa (~uttammaa; ~juutan, ~uttaa; ~juutin, ~utti) – fürdet, megfürdet, füröszt, megfüröszt
uk|ko (~on, ~koa, ~koo, ~oz) – dörgés
uk|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – apó, apóka
ukleika (~n, ~a, ~a, ~az) – huszárkeszeg, sneci
ukonilma (~n, ~a, ~a, ~az) – vihar, zivatar
ukonjyr|y (~yn, ~ryyä, ~ryy, ~yz) – mennydörgés
ukontuuča (~n, ~a, ~a, ~az) – viharfelhő
ukroop|pi (~in, ~pia, ~pii, ~iiz) – kapor
u|ksi (~ksen, ~sta, ~ksee, ~kseez) – ajtó
ukuric|ca (~an, ~caa, ~caa, ~aaz) – uborka
ul|issa (~izommaa; ~liizen, ~izoo; ~liizin, ~liiz) – zokog
ulkolle – kívülre, kintre
ulkolt – kívülről, kintről
ulkool – kívül, kint
uloskut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – vigasztal, megvigasztal
ulozläh|tö (~ön, ~töä, ~töö, ~öz) – kimenetel, kijövetel
ulvo|a (~maa; ~n, ~o; ~in, ~i) – vonít, üvölt
umpikulju (~n, ~a, ~u, ~uz) – belső sérülés
umpinai|n (~zen, ~st, ~see, ~zez) – sűrű mn ~n aita – sűrű kerítés
umpisok|kiia (~kiian, ~iaa, ~iaa, ~iaz) – teljesen süket, töksüket
umpitee (~n, ~tä, ~he, ~z) – járhatatlan hófútta út
unehi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – álmos
uneksi|a (~mmaa; ~n, ~i; ~n, ~ +el) – álmodik
unet|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – álmatlan
unettom|uz (~muuvven, ~utta, ~uee, ~uez) – álmatlanság ◊ kärsiä ~uest – álmatlanságban szenved
un|i (~en, ~t, ~nee, ~ez) – alvás, álom ◊ maata sikiää ~t – mély álomban alszik; ~i painaa minnua – álmos vagyok, elálmosodtam; en saa ~t! – nem tudok elaludni! herätä ~est – álmából / alvásból ébred, felébred; vaippuua ~nee – álomba merül / süllyed; läätä ~ez – álmában beszél
unilin|tu (~nun, ~tua, ~tuu, ~nuuz) – éjjeli lepke / pillangó
unimut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – nyugtat, megnyugtat, lecsillapít
un|issa (~izommaa; ~niizen, ~izoo; ~niizin, ~niiz) – dúdol, dúdolgat
unklaariiz – szanaszéjjel
un|neekaz (~ekkahan, ~ekaast, ~ekkahasse, ~ekkahaz) – álmos
un|ohtaa (~ohtammaa; ~noohan, ~ohtaa; ~noohin, ~ohti) – felejt, elfelejt, megfeledkezik vmiről ◊ ~ohtaa lupahuksen – megfeledkezik az ígéret(é)ről; elä ~nooha minnua! – ne felejts el engem!
un|ohtua (~ohtummaa; ~noohun, ~ohtuu; ~noohuin, ~ohtui) – elfelejtődik
upoi − vadonat- ◊ ~ uuz – vadonatúj
up|ota (~poomaa; ~poon, ~ojaa; ~poizin, ~poiz) – elmerül, elsüllyed
up|ottaa (~ottammaa; ~pootan, ~ottaa; ~pootin, ~otti) – fullaszt
up|pootoz (~otoksen, ~otoost, ~otoksesse, ~otoksez) – áradás, árvíz
uppo|ssa (~omaa; ~on, ~ojaa; ~izin, ~iz) – megfullad
ur|issa (~izommaa; ~riizen, ~izoo; ~riizin, ~riiz) – dorombol 
urn|aa (~amaa; ~aa; ~i) – csikorog
urohoi|n (~zen, ~st, ~see, ~zez) – óriási, hatalmas
ur|pa (~van, ~paa, ~paa, ~vaaz) – barka
Urpipä|ivä (~ivän, ~ivää, ~ivää, ~ivääz) – barkaszentelő (ünnep)
urpivic|at (~coin, ~coja, ~coihe, ~oiz) tsz – barkavesszőnyaláb
ur|riine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – dorombolás
urroi|za (~zan, ~saa, ~saa, ~zaaz) – hím
urvak|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – barkás
u|sko (~zon, ~skoa, ~skoo, ~zoz) – hit ◊ vennääen ~sko – ortodox (orosz) hit; soomen ~sko – lutheránus / evangélikus (finn) hit; poolan ~sko – katolikus (lengyel) hit
u|skoa (~skomaa; ~zon, ~skoo; ~zoin, ~skoi) – 1. (+part) hisz i, elhisz vmit ◊ elä ~zo sitä! – ne hidd el ezt! 2. (+ill) hisz vkiben, vmiben ◊ ~skoa voittoo – hisz a győzelemben; ~skoa Jumalaa – hisz Istenben
uskolli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez) – hű, hűséges, odaadó
uskomat|oin (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – hitetlen, nem hívő, ateista
uskova (~n, ~a, ~a, ~az) – hívő
utivoonna (~n, ~a, ~a, ~az) – kisbárány, bárányka, bari(ka)
utjuuka (~n, ~a, ~a, ~az) – vasaló
utjuukut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – vasal, kivasal
uto|i (~in, ~ja, ~ihe, ~iz) – jerke
uttui|za (~zan, ~saa, ~saa, ~zaaz) – ködös ◊ ~zat ilmat – ködös idő
ut|tuukaz (~ukkahan, ~ukast, ~ukkahasse, ~ukkahaz) – ködbe vesző, ködbe burkolózó
u|tu (~un, ~ttuua, ~ttuu, ~uz) – köd ◊ kova ~tu – sűrű köd
uuk|kaa (~kamaa; ~an, ~kaa; ~in, ~ki) – rikoltoz, kiáltoz
uulic|ca (~an, ~caa, ~caa, ~aaz) – utca ◊ ~an pääl – az utcán
uu|ppuua (~pumaa; ~vun, ~ppuu; ~vuin, ~pui) – 1. (+el) – kifárad vmitől; 2. (+ill) – belefárad vmibe; 3. (+all) elfárad
uur|ran (~taman, ~raant, ~tama, ~tamaaz) – kerékvájta kátyú
uur|re (~tiin, ~retta, ~tiisse, ~tiiz) – keréknyom, kerékvágás
uurtamik|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – kátyús, gödrös ◊ ~az tee – kátyús / gödrös út
uurtamik|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) − keréktörte ◊ ~koi tee – keréktörte út
uurt|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – csőrével feltör, csőrével kopácsol
uussi|t (~loin, ~loja, ~loihe, ~loiz) tsz – bajusz
uutik|e (~kehen, ~eeht, ~kehesse, ~kehez) – friss(en hullott) hó
uut|tiin I (~izen, ~iist, ~isee, ~izeez) – friss(en hullott) hó
uut|tiin II (~izen, ~iist, ~isee, ~izeez) – újdonság, hír
uut|tiist (~iziin, ~izia, ~isii, ~iziiz)  – 1. hírek; 2. ◊ ~izist leipä – az új kenyér
uut|tu (~un, ~tua, ~tuu, ~uuz) – 1. (kisebb) lyuk; 2. lyuk (furat) ◊ piipun ~tu – pipalyuk
uut|tuin (~uizen, ~uist, ~uisee, ~uizeez) – (apró) luk / lyuk, lukacska / lyukacska
uuttulei|pä (~vän, ~ppää, ~ppää, ~vääz) – lyukacsos kenyér
uutuk|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – lukas / lyukas, lukacsos / lyukacsos ◊ ~kahat vaattiit – lukas / lyukas ruha
uuvvellee – újra, ismét, megint hsz
uuvvestaa – újszerűen, újféleképpen
uu|vvin (~ttiimen, ~vviint, ~timee, ~timeez) – ágy előtti rovarháló
uuvvis|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – 1. átalakít; 2. megújít
uu|z (~vven, ~tta, ~ttee, ~vveez) – új ◊ Uuz Vooz – új év; Uuvven Vuuvven Ööl – Szilveszter éjjel
uvaženja (~n, ~a, ~a, ~az) – tisztelet ◊ pitää ~n – tiszteletet táplál vkivel szemben
uv|e (~veehen, ~eeht, ~ehesse, ~eheez) – kicsapongó (férfi), „a falu bikája”
uzal|taa (~tammaa; ~lan, ~taa; ~zin, ~si) – mer (bátor), merészel
uzeittee – gyakran, sokszor, sűrűn
uzieicce – gyakran, sokszor, sűrűn