K

-ka – se, szintén ne
kaak|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – délkelet
kaa|taa (~tamaa; ~’an, ~taa; ~oin, ~toi) – 1. önt; 2. kiönt
kaatj|at (~oin, ~oja, ~oihe, ~oiz) Plur. – nadrág
kabja (~n, ~a, ~a, ~az) – pata
kabjak|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – patás ◊ ~kahat elläävät – patás állatok
kabli (~n, ~a, ~i, ~iz) – csepp, csöpp fn ◊ vihman ~t – esőcseppek
kablik|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisse, ~kaiz) – cseppecske, csöppecske
kabluk|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – cipősarok
kac|co (~on, ~coa, ~coo, ~ooz) – tekintet, pillantás
kac|coa (~comaa; ~on, ~coo; ~oin, ~coi) – néz, megnéz, tekint, megtekint, rápillant
ka|e I (~tteehen, ~eeht, ~tehesse, ~teheez) – hályog ◊ hänel ono ~e silmääz – neki hályog van a szemén
ka|e II (~tteehen, ~eeht, ~tehesse, ~teheez) – irigy
kaeh|tia (~timmaa; ~in, ~tii; ~in, ~ti +part) – irigyel ◊ ~tia mänässööst – irigyli a sikert
kaemeel (~en, ~t, ~ee, ~eez) – irigység
kagla (~n, ~a, ~a, ~az) – nyak
kaglakel|lo (~on, ~loa, ~loo, ~oz) – csengettyű, kolomp (állatnyakban)
kaglakkai – átölelve, megölelve
kaglaluu (~n, ~ta, ~hu, ~z) – kulcscsont
kaglarät|ti (~in, ~tiä, ~tii, ~iz) – sál
kaglatunni|t (~loin, ~loja, ~loihe, ~loiz) Plur. – nyak(lánc)óra
kaglatykkee – átölelve, megölelve
kaglut|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – ölel, átölel ◊ ~ella tointoist – összeölelkezik, átölelik egymást
kagluttel|u (~un, ~luua, ~luu, ~uz) – ölelés
kaglu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – gallér
kagra (~n, ~a, ~a, ~az) – zab
kagrahi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – zabból készült, zab-
kaheksa|n (~n, ~a, ~a, ~az) – nyolc
kaheksa|n||kymmen|t (~n||~än, ~a||~t, ~a||~ää, ~az||~ääz) – nyolcvan
kaheksa|n||sa|ttaa (~n||~an, ~a||~ttaa, ~a||~ttaa, ~az||~az) – nyolcszáz
kaheksa|n||toist (~n||~, ~a||~, ~a||~, ~az||~) – tizennyolc
kaheksantoistkymmenä|z (~nnehen, ~ttä, ~nnehee, ~nnehez) – tizennyolcadik
kaheksa|z (~nnehen, ~tta, ~nnehee, ~nnehez) – nyolcadik
kaheksa|z||kymmenä|z (~nnehen ||~nnehen, ~tta||~ttä, ~nnehee||~nnehee, ~nnehez||~nnehez) – nyolcvanadik
kaheksazsatta|iz (~nnehen, ~tta, ~nnehee, ~nnehez) – nyolcszázadik
kahellai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – kétféle, kétfajta
kaheltaa – kettesben
kahenkahtee – szemtől szembe(n)
ka|het (~ksiin, ~ksia, ~ksii, ~ksiiz) Plur. – 1. kettő; 2. ketten
kahe|z||kymmenä|z (~nnehen||~nnehen, ~tta||~ttä, ~nnehee||~nnehee, ~nnehez||~nnehez) – huszadik
kahezsatta|iz (~nnehen, ~tta, ~nnehhee, ~nnehez) – kétszázadik, kettőszázadik
kah|hiine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – suhogás, susogás, zizegés
kah|issa (~izommaa; ~hiizen, ~izoo; ~hiizin, ~hiiz) – suhog, susog, zizeg
kahisse – kétszer
kahle (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – lánc
kahmola (~n, ~a, ~a, ~az) – marok, marék
kahne (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – elszáradt, száraz
kahnet|tua (~tummaa; ~un, ~tuu; ~uin, ~tui) – megszárad, kiszárad
kah|u (~un, ~huua, ~huu, ~uz) – csípős idő
kahutta|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – csikorog a hó
kaiho (~n, ~a, ~o, ~oz) – 1. baj; 2. panasz
kaihoe|llaa (~lomaa; ~en, ~lloo; ~lin, ~li) – sopánkodik, siránkozik
kaiho|ssa (~omaa; ~on, ~ojaa; ~izin, ~iz) – panaszkodik
kaiho|ta (~omaa; ~on, ~jaa; ~izin, ~iz) – sajnál vmit, megbán ◊ ~ta verehest – hibát megbán
kaik (~en, ~kea, ~kee, ~keez) – egész, minden, összes ◊ ~ on tehty – minden kész (van); ~ tijjetää – mindenki tudja; paremp ~kia – a legjobb
kaikenlaajai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – minden, minden egyes
kaikii – teljesen, teljes egészében
kaikkea – leg- ◊ ~ suuremp – legnagyobb
kaikkenee – teljesen, egészen, tökéletesen ◊ ~ valkia – egészen / teljesen fehér
kaik|kuua (~umaa; ~un, ~kuu; ~uin, ~ui) – visszhangzik, visszaverődik
kai|ku (~jjun, ~kkuua, ~kkuu, ~jjuuz) – visszhang
kaila (~n, ~a, ~a, ~az) – hónalj
kaipael|la (~lomaa; ~en, ~lloo; ~lin, ~li) – panaszkodik, siránkozik
kai|ta (~jjan, ~ttaa, ~ttaa, ~jjaaz) – szűk, keskeny
kaitulaik|kuin (~kuizen, ~uist, ~kuisee, ~kuizeez) – egészen szűk / keskeny ◊ ~kuin tee – egészen szűk / keskeny út
kaiv|aa (~amaa; ~an, ~aa; ~oin, ~oi) – ás
kaivo (~n, ~a, ~o, ~oz) – kút
ka|jje (~itteehen, ~jjeeht, ~itehesse, ~iteheez) – korlát
kajjen|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – 1. leszűkít, keskenyít; 2. korlátoz
kak|ata (~kaamaa; ~kaan, ~ajaa; ~kaizin, ~kaiz) – bemocskol, bepiszkít
ka|ks (~hen, ~hta, ~htee, ~hez) – két, kettő
ka|ks||kymmen|t (~hen||~än, ~hta||~t, ~htee||~ää, ~hez||~ääz) – húsz
ka|ks||sa|ttaa (~hen||~an, ~hta||~ttaa, ~htee||~ttaa, ~hez||~az) – kétszáz, kettőszáz
ka|ks||toist (~hen||~, ~hta||~, ~htee||~, ~hez||~) – tizenkét, tizenkettő
kakstoistkymmenä|z (~nnehen, ~ttä, ~nnehee, ~nnehez) – tizenkettedik
kal|a (~an, ~laa, ~laa, ~az) – hal
kalanik|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – halász
kalanmarj|at (~oin, ~oja, ~oihe, ~oiz) Plur. – halikra
kalapyynni (~n, ~ä, ~i, ~iz) – halászat
kalas|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – horgászik
kalastaj|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – horgász
kalastam|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – horgászat
kallehu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – kincs
kalli|z (~hen, ~ist, ~hesse, ~heez) – 1. drága, értékes; 2. drága, kedves (személy)
kan|a (~an, ~naa, ~naa, ~az) – tyúk
kananpoik|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisee, ~kaizeez) – csibe, csirke
kanka|z (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) – szövet (szőtt) ◊ harzon~z – géz, kötszer; piikko~z – zsákvászon
kannat|taa I (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – tart, megtart, fenntart
kannatt|aa II (~i +part) – kell (vmit tenni)
kan|nel (~telen, ~neelt, ~telesse, ~teleez) – kantele (húros finnségi hangszer)
kannenliina (~n, ~a, ~a, ~az) – abrosz
kannu (~n, ~a, ~u, ~uz) – kanna, bödön
kan|ta (~nan, ~taa, ~taa, ~naaz) – boka, sarok
kan|z (~nen, ~tta, ~tee, ~nneez) – 1. asztal ◊ istussa ~nen ääree – asztalhoz ül; istua ~nen ääreez – asztalnál ül; noissa ~nen äärest yllää – feláll az asztaltól; 2. fedő; 3. borító; 4. fedélzet
ka|ota (~ttoomaa; ~ttoon, ~tojaa; ~ttoizin, ~ttoiz) – eltűnik, elvész, elveszik
ka|pa (~van, ~ppaa, ~ppaa, ~vaz) – szárított hal
kapalut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~zin, ~si) – pelenkáz, bepelenkáz ◊ ~taa lasta – bepelenkázza a gyereket
kapar|taa (~tammaa; ~ran, ~taa; ~zin, ~si) – 1. ledönt, földre terít; 2. megdönt
kapar|tua (~tummaa; ~run, ~tuu; ~ruin, ~tui) – 1. elesik, elhull; 2. meghal
kapooiz! – gyerünk! indulás! nyomás! rajta!
kappale (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – darab, rész(let)
kapriiznoi (~n, ~ta, ~sse, ~z) – szeszélyes, bogaras
kapus|ta (~san, ~taa, ~taa, ~saaz) – káposzta ◊ ~sanpää – káposztafej; ~tapytty – káposztasavanyító hordó; ~taunilintu – káposztalepke
karhu (~n, ~a, ~u, ~uz) – medve
karkehu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – gorombáskodás
karkia (~n, ~a, ~a, ~z) – goromba
karkiast – gorombán ◊ läätä ~ – gorombán bánik
kartic|ca (~an, ~caa, ~caa, ~aaz) – mustár
kar|ussi (~ruusin, ~ussia, ~ussii, ~usiiz) – kárász
karva (~n, ~a, ~a, ~az) – szőr, szőrzet
karvahu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – keserű íz, keserűség
karva|z (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) – keserű
kar|zaz (~sahan, ~zast, ~sahasse, ~sahaaz) – kancsal, bandzsa ◊ ~sahat silmät – kancsal szem; looa ~sahan kacon – ferde pillantást vet rá, ferde szemmel néz rá
kas|se (~tiin, ~setta, ~tiisse, ~tiiz) – harmat
kas|sella (~telomaa; ~teen, ~teloo; ~telin, ~teli) – mártogat, belemártogat
kas|sen (~tmen, ~seent, ~tmee, ~tmeez) – mártás, szósz
kas|taa (~tamaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – 1. márt, belemárt; 2. áztat, beáztat, eláztat
katajai|n (~zen, ~st, ~sse, ~zeez) – borókából készült, boróka-
kat|ata (~kaamaa; ~kaan, ~kajaa; ~kaizin, ~kaiz) – 1. tör, eltör, széttör; 2. tép, szakít, eltép, elszakít, összetép, összeszakít; 3. elvág, felvág, szétvág
kat|e (~tiin, ~etta, ~tiisse, ~tiiz) – 1. terítő; 2. takaró
kat|eta (~kiimaa; ~kiin, ~kiaa; ~kiizin, ~kiiz) – 1. eltörik, széttörik; 2. elszakad, szétszakad
katkai|ssa (~zommaa; ~zen, ~soo; ~zin, ~si) – 1. szétszakít, megszakít vmit; 2. kikapcsol, leolt, elolt (készüléket)
kat|koa (~komaa; ~on, ~koo; ~oin, ~koi) – eltör, ketté tör, széttör
katonalu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – fáskamra, fásfészer
kato|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~kseez) – oszlopon álló előtető, oszlopon álló fedél
kat|taa (~amaa; ~an, ~taa; ~oin, ~toi) – befed, betakar, lefed, letakar
kat|taaja (~taajan, ~ajaa, ~ajaa, ~ajaaz) – boróka, borókafenyő
kat|to (~on, ~toa, ~too, ~oz) – tető, fedél
ka|tu (~un, ~ttuua, ~ttuu, ~uz) – utca, út (városi)
kaunehu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – szépség
kauni|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – szép ◊ ~z tyttöi – szép kislány
kaup|ata (~paamaa; ~paan, ~ajaa; ~paizin, ~paiz) – kereskedik
kaup|pa (~an, ~paa, ~paa, ~aaz) – kereskedelem ◊ käyvvä ~paa – kereskedik; ~pasopimuz – kereskedelmi megállapodás
kauppia|z (~han, ~st, ~hasse, ~haz) – kereskedő
kavvaa – 1. hosszú ideig, sokáig; 2. régóta
kavvaks – hosszú időre, sokáig
ka|zi (~zin, ~ssiia, ~ssii, ~ziz) – macska ◊ emäin-~zi – nősténymacska; issäin-~zi – kandúr
kazv|aa (~amaa; ~an, ~aa; ~oin, ~oi) – nő verb, növekszik, megnő, felnő
kazvami|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – növés, növekedés (folyamat)
kazvat|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – növeszt, termeszt, tenyészt
kazvi (~n, ~a, ~i, ~iz) – növény ◊ yksvoottiin ~ – egynyári növény; monivootiziin ~loin taimet – évelő növénypalánta
kazvu (~n, ~a, ~u, ~uz) – növés, növekedés (eredmény) ◊ teollizuen ~ – ipari növekedés
keehu|a (~maa; ~u; ~i) – fő verb, megfő
keel (~en, ~t, ~ee, ~eez) – 1. nyelv (ízlelő szerv); 2. nyelv (beszélt) ◊ ižoran ~ – izsor nyelv; 3. (hangszer)húr
keel|to (~lon, ~toa, ~too, ~looz) – tilalom, tiltás
keeltämätä! – feltétlenül! okvetlenül!
keeltähym|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – elutasítás, megtagadás
keeltähy|ä (~mmää; ~n, ~y; ~in, ~i) – elutasít, megtagad
keel|tää (~tämää; ~län, ~tää; ~zin, ~si) – tagad, megtagad, tilt
kegla (~n, ~a, ~a, ~az) – orr (járműé) ◊ laivan ~ – hajóorr
kehittä|ssä (~ämää; ~än, ~jjää; ~izin, ~iz) – fejlődik, kifejlődik
kehit|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – fejleszt, kifejleszt
kehitö|z (~ksen, ~öst, ~ksee, ~ksez) – fejlesztés
keh|o (~on, ~hooa, ~hoo, ~oz) – test (élő)
kehyks|et (~iin, ~iä, ~ii, ~iiz) Plur. – keretezés, foglalat
kehy|z (~ksen, ~yst, ~ksee, ~kseez) – keret, ráma
keit|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – főz, megfőz
keittäjä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – szakács
kellari (~n, ~a, ~i, ~iz) – pince
kello (~n, ~a, ~o, ~oz) – 1. harang; 2. csengettyű
kelpoizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – 1. megfelelőség, alkalmasság; 2. jog ◊ perimizen ~z – örökösödési jog
keltai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – sárga
keltuai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – (tojás) sárgája
kel|vata (~paamaa; ~paan, ~pajaa; ~paizin, ~paiz) – megfelel (alkalmas)
ke|n (~nen, ~tä, ~he, ~ss) – 1. ki nm; 2. aki
kenikke (kenenikke, ketäikke, keheikke, kessikke) – valaki
kenkä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – női cipő, női lábbeli
kenle (kenenle, ketäle, kehele, kessle) – bárki
kep|pi (~in, ~piä, ~pii, ~iz) – pálca, bot
kera I – is, szintén, úgyszint
kera II (+gen) nu – -val, -vel
ker|itä (~kkiimää; ~kkiin, ~kiää; ~kkiizin, ~kkiiz) – még éppen sikerül vmit megtenni
kerkiä (~n, ~ä, ~ä, ~z) – 1. eleven, sebes, élénk; 2. ügyes
kerkiäkä|ssiin (~sizen, ~ziist, ~sisee, ~sizeez) – ügyes kezű
kerrallaa (+nom) nu – -nként (hányadoláskor)
kerran – 1. egyszer, egy ízben; 2. egyszer, egykor
kerro|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~kseez) – emelet
ker|ta (~ran, ~taa, ~taa, ~raaz) – alkalom
ker|toa (~tomaa; ~ron, ~too; ~roin, ~toi) – elbeszél, mesél, elmesél, regél
kerve|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – balta, fejsze
ker|ä (~än, ~rää, ~rää, ~äz) – gombolyag
keskeel I – középen
keskeel II (+part) prep – vminek a közepén
keskelle I – középre
keskelle II (+part) prep – vminek a közepére / közepébe
keskelt (+gen) nu – vminek a közepétől
keskihi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – középső
keskinäi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – kölcsönös, egymás közötti / közti
keskus|sella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – beszélget, társalog
keskustel|u (~un, ~luua, ~luu, ~uz) – beszélgetés, társalgás
kesku|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – központ, vminek a közepe
kessään – nyáron
ket|rätä (~träämää; ~trään, ~räjää; ~träizin, ~träiz) – kering, köröz
ketterä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – eleven, élénk
kevehy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – könnyedség
kevyessi – könnyen, könnyedén
kev|yt (~vyyvven, ~yttä, ~yesse, ~yeez) – könnyű, könnyed
keväeel – tavasszal
keväeen – tavasszal
kev|ät (~vääen, ~ättä, ~äesse, ~äeez) – tavasz
ke|zä (~zän, ~ssää, ~ssää, ~zäz) – nyár
kezäl – nyáron
-ki – is
kih|hiine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – sziszegés ◊ maon ~hiine – kígyósziszegés
kih|issä (~izömmää; ~hiizen, ~izöö; ~hiizin, ~hiiz) – sziszeg
kiin I – (be)zárva, csukva ◊ uksi on ~ – az ajtó zárva van / csukva van
kiin II (+elat) nu – vminél fogva ◊ temmata hännäst ~ – elkap a farkánál fogva
kiinnit|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti +illat) – odarögzít, odaerősít
kiire (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – sietés, sietség
kiiree – sietve, gyorsan ◊ ~ vilkkaa – sietősen, sürgősen
kiireheez – sietősen, sürgősen
kiirehelli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – sietős, sürgős
kiirehi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – sietős, sürgős
kiireh|tiä (~timmää; ~in, ~tii; ~in, ~ti) – siet
kii|ski (~zen, ~skiä, ~skee, ~zeez) – durbincs (halfajta)
kii|ssa (~zan, ~ssaa, ~ssaa, ~zaaz) – vita
kiit|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – köszönetet mond, megköszön, köszön (vmit) ◊ ~än / ~öz! – köszönöm! / köszönet! ~än teitä! – köszönöm ön(ök)nek!
ki|itää (~itämää; ~jjän, ~itää; ~izin, ~isi) – száguld, robog ◊ lähtiä ~itämää – eliramodik
kii|zellä (~sselömmää; ~sseen, ~sselöö; ~sselin, ~sseli) – vitázik, vitatkozik
kikkelmököliä – bukfencezve
kil|oi (~oin, ~looja, ~oihe, ~oiz) – kecskegida
kilpikonna (~n, ~a, ~a, ~az) – teknőc, teknősbéka
kim|al (~maalen, ~aalt, ~alesse, ~aleez) – méh (rovar)
kimal|lain (~aizen, ~aist, ~aisee, ~aizeez) – dongó, poszméh
kimal|le (~tehen, ~leeht, ~tehesse, ~tehez) – csillogás, ragyogás
kimalpac|az (~cahan, ~ast, ~cahasse, ~cahaaz) – kaptár, méhkaptár, kas, méhkas
kimal|taa (~tammaa; ~lan, ~taa; ~zin, ~si) – csillog, ragyog
kipinö|jjä (~imää; ~in, ~i; ~in, ~i) – szikrázik
kip|piinä (~piinän, ~inää, ~inää, ~inääz) – szikra
kip|piiä (~piiän, ~iää, ~iää, ~iäz) – fájó ◊ ~piiä vacca – fájó gyomor
ki|pu (~vun, ~ppuua, ~ppuu, ~vuz) – fájás, fájdalom
kirja (~n, ~a, ~a, ~az) – könyv
kirjalli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – írásbeli, írott
kirjallizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – 1. írásbeliség; 2. irodalom
kirjav|a (~an, ~aa, ~aa, ~aaz) – tarka, foltos
kirje (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – 1. írás; 2. levél
kirjut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – ír, leír, megír
kirk|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaaz) – fényes, ragyogó
kirk|ko (~on, ~koa, ~koo, ~ooz) – templom
kirpiä (~n, ~ä, ~ä, ~z) – csípős ◊ ~ maku – csípős íz
kir|re (~tteehen, ~reeht, ~tehesse, ~teheez) – északkelet
ki|skoa (~skomaa; ~zon, ~skoo; ~zoin, ~skoi) – húz, von
kiuk|kaa (~kaan, ~aata, ~aasse, ~aaz) – kályha, kemence
kiusaaja (~n, ~a, ~a, ~az) – gyötrő, kínzó
kiu|za (~zan, ~saa, ~saa, ~zaaz) – gyötrelem, kín, szenvedés
kiuzan|tua (~tummaa; ~nun, ~tuu; ~nuin, ~tui) – gyötrődik, kínlódik, szenved
kiu|zata (~saamaa; ~saan, ~sajaa; ~saizin, ~saiz) – gyötör, kínoz
kiuzut|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – ingerel, bosszant
kiv|i (~en, ~viia, ~vee, ~ez) – kő
kiv|ikko (~viikon, ~ikkoa, ~ikkoo, ~ikooz) – kőhalom, kőrakás
ki|vvaz (~ukkaahan, ~vvast, ~ukahasse, ~ukahaaz) – téglakályha, kőkályha (fürdőben)
kiv|viin (~izen, ~iist, ~isee, ~izeez) – kőből való, kő-
ki|za (~zan, ~ssaa, ~ssaa, ~zaz) – mulatság (rendezvény)
-kki – is
ko|e (~kkeehen, ~eeht, ~kehesse, ~keheez) – kísérlet, próba
koh|ata (~taamaa; ~taan, ~tajaa; ~taizin, ~taiz) – találkozik
kohtahu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – találkozás
kohta|ssa (~amaa; ~an, ~ajaa; ~izin, ~iz) – találkozik
kohtuenmunkai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – igazságos
kohtulli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – mértékletes, mérsékelt
kohtu|uz (~en, ~tta, ~ee, ~eez) – 1. mértékletesség, mérsékeltség; 2. igazság, igazságosság
koi (~n, ~ta, ~he, ~z) – molylepke, moly
koira (~n, ~a, ~a, ~az) – kutya ◊ emäin-~ – szukakutya; issäin-~ – kankutya
koivis|to (~son, ~toa, ~too, ~sooz) – nyírfás, nyírfaerdő
koivu (~n, ~a, ~u, ~uz) – nyír fn, nyírfa
kok|ata (~kaamaa; ~kaan, ~ajaa; ~kaizin, ~kaiz) – üt, megüt, ráüt, csap verb, rácsap, vág (üt), odavág, rávág
kokehi|lla (~lomaa; ~en, ~lloo; ~lin, ~li) – megpróbál, kipróbál, megkísérel
koko I – egész, teljes
ko|ko II (~on, ~kkooa, ~kkoo, ~oz) – méret, nagyság
kokonai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – egész, teljes
kokonaisseen – egészen, teljesen
kolmanne|z (~ksen, ~est, ~ksesse, ~ksez) – harmad
kolma|z (~nnehen, ~tta, ~nnehee, ~nnehez) – harmadik
kolma|z||kymmenä|z (~nnehen||~nnehen, ~tta||~ttä, ~nnehee||~nnehee, ~nnehez||~nnehez) – harmincadik
kolmazsatta|iz (~nnehen, ~tta, ~nnehee, ~nnehez) – háromszázadik
kolmeltaa – hárman, hármasban
kol|t (~men, ~mea, ~mee, ~meez) – három
kol|t||kymmen|t (~men||~än, ~mea||~t, ~mee~||nää, ~meez~||nääz) – harminc
kol|t||sa|ttaa (~men||~an, ~mea||~ttaa, ~mee||~ttaa, ~meez||~az) – háromszáz
kol|t||toist (~men||~, ~mea||~, ~mee||~, ~meez||~) – tizenhárom
kolttoistkymmenä|äz (~nnen, ~tta, ~ntee, ~nnehez) – tizenharmadik
konna (~n, ~a, ~a, ~az) – béka
konz? – mikor?
konz ..., konz ... – egyszer ..., másszor ...
konzikke – valamikor, valaha
konzka – egyszer ◊ ei ~ – soha, sohasem, egyszer sem
konzle – bármikor
koolema (~n, ~a, ~a, ~az) – halál
koolet|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – öl verb, kiöl, megöl, leöl
koo|lla (~lomaa; ~en, ~lloo; ~lin, ~li) – meghal
kool|t (~lehen, ~lutta, ~lehesse, ~leheez) – holt, halott, élettelen
koop|pa (~an, ~paa, ~paa, ~aaz) – gödör, verem
koori (~n, ~a, ~i, ~iz) – kéreg
koorma (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. szekér ◊ veejjä ~n pääl – szekéren visz; 2. rakomány
ko|ota (~kkoomaa; ~kkoon, ~kojaa; ~kkoizin, ~kkoiz) – 1. gyűjt, összegyűjt, egybegyűjt, szed, összeszed ◊ ~ota marjoja – bogyót szed; ~ota tiijjot – híreket gyűjt; ~ota viljaа – magot szed / gyűjt; ~ota iccee – összeszedi magát; ~ottu teokset – egybegyűjtött írások / művek; 2. összeszerel ◊ ~ota moottorin – összeszereli a motort; 3. összerak, rendbe szed ◊ ~ota vootteehen / vooeeht – beveti az ágyat
kop|ata (~paamaa; ~paan, ~ajaa; ~paizin, ~paiz) – fog verb, megfog, megragad vmit, elkap
kop|uttaa (~uttammaa; ~puutan, ~uttaa; ~puutin, ~utti) – kopog, kopogtat
korkehu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – magasság
korkia (~n, ~a, ~a, ~z) – magas
korkial – magasban, magasan ◊ lentää ~ – magasban száll / repül
korkialle – magasba, magasra ◊ noissa ~ – magasba emelkedik
korkialt – magasról ◊ puota ~ – magasról esik le / zuhan le
korp|pi (~in, ~pia, ~pii, ~iiz) – holló
korva (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. fül; 2. fogantyú, fül (alkotórész)
ko|skia (~skomaa; ~zen, ~skoo; ~zin, ~ski) – érint, megérint, hozzányúl
kossehu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – 1. nedvesség; 2. harmat
kossia (~n, ~a, ~a, ~z) – nedves
kossonhaluhi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – bosszúvágyó
kos|taa (~tamaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – bosszút áll, megbosszul
kostaja (~n, ~a, ~a, ~az) – bosszúálló
kos|to (~son, ~toa, ~too, ~sooz) – bosszú
ko|ti (~in, ~ttiia, ~ttii, ~iz) – otthon fn
kotont – otthonról, hazulról
kottii – haza hsz
kottoon – otthon hsz
kov|a (~an, ~vaa, ~vaa, ~az) – 1. kemény; 2. hangos ◊ ~a ään – erős hang
kovvaa – 1. keményen; 2. fennhangon, hangosan
kraap|ata (~paamaa; ~paan, ~ajaa; ~paizin, ~paiz) – nyúz, megnyúz, lenyúz
kraa|ska (~zan, ~skaa, ~skaa, ~zaaz) – festék
kraa|zata (~skaamaa; ~skaan, ~skajaa; ~skaizin, ~skaiz) – fest, kifest, befest
krandošši (~n, ~a, ~i, ~iz) – ceruza
krap|issa I (~izommaa; ~piizen, ~izoo; ~piizin, ~piiz) – 1. rág, megrág; 2. rágcsál
krap|issa II (~izommaa; ~piizen, ~izoo; ~piizin, ~piiz) – 1. ropog; 2. berreg
krap|piine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – 1. ropogás; 2. berregés
kra|pu (~vun, ~ppuua, ~puu, ~vuuz) – 1. rák (állat); 2. rák (betegség)
kra|vuta (~ppuumaa; ~ppuun, ~pujaa; ~ppuizin, ~ppuiz) – (be)mászik ◊ ~vuta ylöz – felmászik, felkapaszkodik
krimpe (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – cselle (halfajta)
kränc|ci (~in, ~ciä, ~cii, ~iiz) – engedetlen, szófogadatlan, rakoncátlan
ku – 1. mikor, amikor, amint; 2. míg, amíg
kuc|cu (~un, ~cua, ~cuu, ~uz) – meghívás
kuc|cua (~cumaa; ~un, ~cuu; ~uin, ~cui) – hív, meghív ◊ ~cua kyllää – meghív vendégségbe
kui – 1. ha; 2. mint ◊ se ono suuremp, ~ too – ez nagyobb, mint az
kuilu (~n, ~a, ~u, ~uz) – szakadék
kui paljo? – hány? mennyi?
kuiva (~n, ~a, ~a, ~az) – száraz
kuiv|aa (~aan, ~aata, ~aasse, ~aaz) – 1. szárított; 2. aszalt
kuivahu|z (~ksen, ~st, ~ksee, ~ksez) – 1. szárítás, aszalás; 2. szárazra törlés
kuivakal|a (~an, ~laa, ~laa, ~az) – szárított hal
kuiva|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – szárít, megszárít, szárazra töröl
kuivat|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – 1. szárít; 2. aszal
kuivat|tu (~un, ~tua, ~tuu, ~uuz) – 1. szárított; 2. aszalt
kuivu|a (~maa; ~n, ~u; ~in, ~i) – kiszárad, elszárad
kuivuhu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – 1. szárazság; 2. kiszáradás
kui|zata (~skaamaa; ~skaan, ~skajaa; ~skaizin, ~skaiz) – suttog
kui|ze (~skehen, ~zeeht, ~skehesse, ~skeheez) – suttogás
ku|ka (~kan, ~kkaa, ~hu, ~ss) – melyik, milyen
kukaikke (kukanikke, kukkaaikke, kuhuikke, kussikke) – valamelyik, valamilyen
kukale (kukanle, kukkaale, kuhule, kussle) – bármilyen, bármelyik
kuk|ka I (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – virág ◊ olla ~az – virágzik; puheta ~kaa – kivirágzik
k|ukka II (~enenkä, ~että, ~ehekä, ~esskä) – ki nm, kicsoda ◊ ei ~ukka – senki
kuk|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – kakas
kul|akka (~laakan, ~akkaa, ~akkaa, ~akaaz) – ököl ◊ löövvä ~akaal kantee – ököllel az asztalra csap, öklével veri az asztalt
kul|kia (~komaa; ~en, ~koo; ~in, ~ki) – 1. mozog; 2. halad ◊ ~kia kattuua möö – halad az utcán
kul|ku (~un, ~kua, ~kuu, ~uz) – 1. mozgás; 2. (át)haladás
kul|luua (~umaa; ~luu; ~ui) – eltelik, elmúlik, eljár ◊ ~ui monniia voossiia – sok év eltelt
kul|ta (~lan, ~taa, ~taa, ~laaz) – arany fn
kultai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – arany mn
kummar|a (~an, ~aa, ~aa, ~aaz) – görbe, hajlított
kummarro|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – meghajlás
kummar|taa (~tammaa; ~ran, ~taa; ~zin, ~si) – meghajlik, lehajlik
kummarta|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – meghajtja magát, meghajol, meghajlik
kummi (~n, ~a, ~i, ~iz) – koma (keresztszülőség)
kummipo|ika (~jan, ~ikkaa, ~ikkaa, ~jaz) – keresztfiú
kummise|tä (~än, ~ttää, ~ttää, ~äz) – keresztapa
kummity|är (~ttäären, ~äärt, ~täresse, ~täreez) – keresztlány
kummitä|ti (~in, ~ttiiä, ~ttii, ~iz) – keresztanya
kum|pa (~man, ~paa, ~paa, ~maaz) – 1. mely(ik); 2. amely(ik)
kunnia (~n, ~ta, ~sse, ~z) – becsület, tisztelet
kunniut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~zin, ~si) – becsül, megbecsül, tisztel
kunniutu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – megbecsülés, tisztelet
kur|a (~an, ~raa, ~raa, ~az) – bal, baloldali ◊ ~a käzi – bal kéz
kural – bal oldalon
kuralle – balra, bal oldalra, bal felé ◊ kääntya ~ – befordul balra / bal felé
kuralt – balról, bal oldalról, bal felől ◊ ilmetä ~ – balról / bal felől tűnik fel
kur|ki (~en, ~kia, ~kee, ~ez) – daru (madár)
kurk|ku (~un, ~kua, ~kuu, ~uuz) – torok
kussanokseel (+gen) nu – vminek a terhére / számlájára
kussanoks|et (~iin, ~ia, ~isse, ~iiz) Plur. – költségek, kiadások
ku|ttooa (~tomaa; ~on, ~ttoo; ~oin, ~toi) – köt, megköt, kötöz, megkötöz ◊ ~ttooa kaglarätin – sálat köt
kuu (~n, ~ta, ~hu, ~z) – 1. hold (égitest) ◊ ~valo – holdfény; 2. Kuu – (a) Hold; 3. hónap ◊ enz ~ta – a következő hónapban; tääz ~z – ebben a hónapban; viime ~ta – a múlt hónapban
kuuka|uz (~vven, ~utta, ~uttee, ~vveez) – (egy egész) hónap ◊ ~vveez – teljes hónapban / egész hónapon át; kaks kertaa ~vveez – havonta kétszer
kuu|lla (~lomaa; ~en, ~lloo; ~lin, ~li) – hall verb, meghall
kuullut|oz (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – közlés, bejelentés, kijelentés
kuullut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – közöl, bejelent, kijelent
kuulo (~n, ~a, ~o, ~oz) – hallás
kuulu|a (~maa; ~n, ~u; ~in, ~i) – hallatszik ◊ mittää ei ~ – semmi sem hallatszik
kuului|za (~zan, ~saa, ~saa, ~zaaz) – ismert, közismert
kuulumi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – hallhatóság
kuulus|sella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – kérdez, megkérdez
kuulus|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – tájékozódik
kuulut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – kihirdet ◊ ~taa kirkooz – kihirdet a templomban
kuuluva (~n, ~a, ~a, ~az) – hallható
kuuma (~n, ~a, ~a, ~az) – forró, heves, tüzes
kuumat|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – feltüzel, fellelkesít
kuumen|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – melegít, megmelegít, felmelegít
kuume|ta (~nommaa; ~nen, ~noo; ~nin, ~ni) – melegszik, megmelegszik, felmelegszik
kuumu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – hőség, forróság
kuun|nella (~telommaa; ~teen, ~teloo; ~telin, ~teli) – hallgat, meghallgat
kuuric|ca (~an, ~caa, ~caa, ~caaz) – szarufa
kuuvve|z (~nnehen, ~tta, ~nnehee, ~nnehez) – hatodik
kuuvve|z||kymmenä|z (~nnehen||~nnehen, ~tta||~ttä, ~nnehee||~nnehee, ~nnehez||~nnehez) – hatvanadik
kuuvvezsatta|iz (~nnehen, ~tta, ~nnehee, ~nnehez) – hatszázadik
kuu|z I (~vven, ~tta, ~ttee, ~vveez) – hat szn
kuu|z II (~zen, ~sta, ~see, ~zeez) – fenyő, fenyőfa
kuu|zan (~samen, ~zaant, ~samee, ~sameez) – lonc, lonccserje
kuuzik|ko (~on, ~koa, ~koo, ~ooz) – fenyves, fenyőerdő
kuu|z||kymmen|t (~vven||~än, ~tta||~t, ~ttee||~ää, ~vveez||~ääz) – hatvan
kuu|z||sa|ttaa (~vven||~an, ~tta||~ttaa, ~ttee||~ttaa, ~vveez||~az) – hatszáz
kuu|z||toist (~vven||~, ~tta||~, ~ttee||~, ~vveez||~) – tizenhat
kuuztoistkymmenä|z (~nnehen, ~ttä, ~nnehee, ~nnehez) – tizenhatodik
ky|etä (~kenömmää; ~kkeenen, ~kenöö; ~kkeenin, ~kkeeni +illat) – képes vmire (állítmányként)
kyhkyläi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – vadgalamb
kykenöv|ä (~än, ~vää, ~vää, ~äz +illat) – képes vmire (jelzőként)
kyker|tää (~tämmää; ~rän, ~tää; ~zin, ~si) – guggol
kyk|kiä (~kimää; ~in, ~kii; ~in, ~ki) – vár verb
kykkyizillää – guggolva, összegörnyedve
ky|ky (~vvyn, ~kkyyä, ~kkyy, ~vvyyz) – 1. képesség; 2. tehetség
kykystä|ssä (~ämää; ~än, ~jjää; ~izin, ~iz) – összegörnyedve / roggyantan jár
kyk|ähtää (~ähtämmää; ~käähän, ~ähtää; ~käähin, ~ähti) – leguggol
kylez (+gen) nu – mellett
kylitellee – elegendő, elég hsz
kylkee (+gen) nu – mellé
kyl|ki (~en, ~kiä, ~kee, ~ez) – oldal(a vminek / vkinek)
kylkiluu (~n, ~ta, ~hu, ~z) – borda, oldalborda
kylkimiittaa – vállvetve
kyll – feltétlenül
kylly|z (~en, ~ttä, ~ee, ~eez) – 1. jóllakottság ◊ ~en tunne – jóllakottságérzés; 2. jólét, bőség ◊ ellää ~eez – bőségben él
kyllyt|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti +part) – elege van belőle, megelégel
kyllähi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – jóllakott
kyllää – vendégségbe ◊ kuccua ~ – meghív vendégségbe
kyllääst – eléggé, eleget
kylmenöm|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – lehűlés
kylmet|tyä (~tymmää; ~yn, ~tyy; ~yin, ~tyi) – meghűl, megfázik
kylme|tä (~nömmää; ~nen, ~nöö; ~nin, ~ni) – hűl, lehűl, hűvösödik
kylmis|tää (~tämmää; ~sän, ~tää; ~sin, ~ti) – fagyoskodik, fázik, cidrizik
kylmä I (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – (a) hideg fn ◊ öö~ – éjszakai hideg; miul on ~ – fázom
kylmä II (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – hideg, hűvös mn ◊ ~t ilmat – hideg / hűvös idő
kylmäk|käin (~käizen, ~äist, ~käisee, ~käizeez) – meglehetősen hideg, elég hideg
kylmäs|syttää (~syttämää; ~ytän, ~syttää; ~ytin, ~sytti) – meghűti vmijét ◊ ~syttää kurkkua – meghűti a torkát
kylmäs|tää (~tämmää; ~sän, ~tää; ~sin, ~ti) – borzongat, diderget ◊ minnua ~tää – didergek / cidrizek
kylpii|ssä (~mää; ~n, ~ää; ~zin, ~z) – fürdik, megfürdik, fürdőzik
kyl|piä (~pömää; ~ven, ~pöö; ~vin, ~pi) – fürdőt vesz
kyl|py (~vyn, ~pyä, ~pyy, ~vyyz) – fürdés, fürdő, fürdőzés
kylvet|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – 1. fürdik; 2. gőzfürdőt vesz
kylv|ää (~ämää; ~än, ~ää; ~in, ~i) – vet, elvet (magot)
kylvö (~n, ~ä, ~ö, ~öz) – (mag)vetés
kyl|y (~yn, ~lyyä, ~lyy, ~yz) – fürdő, fürdőház
kyl|ä (~än, ~lää, ~lää, ~äz) – falu
kyläz – vendégségben
kymmen (~än, ~t, ~ää, ~ääz) – tíz
kymmenä|z (~nnehen, ~ttä, ~nnehee, ~nnehez) – tizedik
kynny|z (~ksen, ~yst, ~ksee, ~kseez) – küszöb
kyntelyt|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – karmol, kapar
kyntteli (~n, ~ä, ~i, ~iz) – gyertya
kyntymaa (~n, ~ta, ~ha, ~z) – szántóföld, szántás (eredmény)
kyn|tää (~tämää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – szánt, felszánt
kyn|tö (~nön, ~töä, ~töö, ~töz) – szántás (folyamat)
kyn|z (~nen, ~tta, ~tee, ~nneez) – köröm, karom
kynzpää (~n, ~tä, ~hä, ~z) – könyök
kynzvar|z (~ren, ~tta, ~tee, ~reez) – alkar
kypsi (~n, ~ä, ~i, ~iz) – érett ◊ ~ heelmä – érett gyümölcs
kypsy|ä (~mää; ~n, ~y; ~in, ~i) – érik, megérik, beérik
kyr|pä (~vän, ~pää, ~pää, ~vääz) – férfi nemiszerv, hímvessző
ky|ssyymyz (~zymyksen, ~zymyyst, ~zymyksee, ~zymyksez) – kérdés, kérdezés
ky|ssyyä (~zymää; ~zyn, ~ssyy; ~zyin, ~syi) – 1. kér; 2. faggat; 3. kérlel ◊ ~ssyyä Jumalaa – Istent kérleli, Istenhez imádkozik
kytkim|et (~iin, ~iä, ~ii, ~iiz) Plur. – gombok, gombsor
kyt|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – feléget ◊ ~tää meccää – felégeti az erdőt
kyt|tööjä (~öimää; ~öin, ~tööi; ~ööin, ~öi) – parázslik
ky|ty (~vvyn, ~ttyyä, ~ttyy, ~vvyyz) – sógor (a férj fivére)
kyvvyk|äz (~kähän, ~äst, ~kähässe, ~kähäz) – tehetséges
kyzyn! – kérem!
kyzyt|ellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – érdeklődik vmi felől / vmi után, kérdezősködik, kikérdez ◊ ~ellä tervehyttä – hogyléte felől érdeklődik
kyyh|ky (~yn, ~kyä, ~kyy, ~yyz) – galamb
kyyne|l (~len, ~elt, ~lesse, ~leez) – könny
kyyryizissää – görnyedten, hajlott háttal
kyyryselkähi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – görnyedt, hajlott hátú
kyyrystä|ssä (~ämää; ~än, ~jjää; ~izin, ~iz) – meghajlik, előrehajlik
-kä – se, szintén ne
käh|heerä (~heerän, ~erää, ~erää, ~erääz) – göndör
käh|hiine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – hörgés
käh|hiiä (~hiiän, ~iää, ~iää, ~iäz) – hörgő mn
käh|issä (~izömmää; ~hiizen, ~izöö; ~hiizin, ~hiiz) – hörög
kähnä|tä (~ämää; ~än, ~jää; ~izin, ~iz) – 1. halogat, pepecsel, habozgat; 2. kotorászik, bogarászik, bíbelődik
käk|ättää (~ättämmää; ~käätän, ~ättää; ~käätin, ~ätti) – hahotázik, kacag
käk|öi (~öin, ~kööjä, ~öihe, ~öiz) – kakukk
kälvähy|ä (~mmää; ~n, ~y; ~in, ~i) – megszárad
käl|y (~yn, ~lyya, ~lyy, ~yz) – sógornő (a fivér felesége)
kämme|l (~len, ~elt, ~lesse, ~leez) – tenyér
käm|määrä (~määrän, ~ärää, ~ärää, ~ärääz) – zsombék, ingovány
kämärik|äz (~kähän, ~äst, ~kähässe, ~kähäz) – zsombékos, ingoványos ◊ ~äz niitty – zsombékos rét / mező
käp|päälä (~päälän, ~älää, ~älää, ~älääz) – mancs
kärk|kyä (~kymää; ~yn, ~kyy; ~yin; ~kyi) – elér (eredményt), kivív
kärk|kä (~än, ~kää, ~kää, ~ääz) – 1. toboz ◊ kuuzen ~kä – fenyőtoboz; 2. fürt (termés)
kärnä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – var, heg, pörk, sebhely, ragya
kärnäkonna (~n, ~a, ~a, ~az) – varangy, varangyosbéka
kärnäk|äz (~kähän, ~äst, ~kähässe, ~kähäz) – sebhelyes, ragyás, rühes
kärp|pä (~än, ~pää, ~pää, ~ääz) – hermelin
kär|päin (~päizen, ~väist, ~päisee, ~päizeez) – légy ◊ ~päizen opokka – légyölő galóca
kärri|t (~löin, ~löjä, ~löihe, ~löiz) Plur. – szekér, (lovas)kocsi
kärt|tyä (~tymää; ~yn, ~tyy; ~yin, ~tyi) – megperzselődik
kärtyt|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – perzsel, megperzsel ◊ ~tää sikkaa – disznót perzsel
kärzik|äz (~kähän, ~äst, ~kähässe, ~kähäz) – 1. ormányos ◊ ~kähät elläävät – ormányos állatok; 2. füles, nyeles ◊ ~kähät astiat – füles / nyeles edény
kär|zä (~zän, ~sää, ~sää, ~zääz) – 1. ormány ◊ norzun ~zä – az elefánt ormánya; 2. orr (állaté) ◊ siän ~zä – a disznó orra; 3. csőr (edényé) ◊ čainikan ~zä – a teáskanna csőre
käräckä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – csökönyös ◊ ~ heppoin – csökönyös ló
käräh|tää (~tämmää; ~tää; ~ti) – 1. szökik, tolul ◊ kyynelet ~ettii silmii – könnyek szöktek a szemébe; 2. száll, jut vhová ◊ viina ~ti päähä – a pálinka a fejébe szállt
kär|ätä (~räämää; ~rään, ~äjää; ~räizin, ~räiz) – szállít, elszállít, fuvaroz
kä|skiä (~skömää; ~zen, ~sköö; ~zin, ~ski) – parancsol, megparancsol, elrendel
kä|sky (~zyn, ~skyä, ~skyy, ~zyz) – 1. parancs; 2. rendelet
kä|ssiine (~zinehen, ~zineeht, ~zinehesse, ~zinehez) – kesztyű
kä|ssiityz (~zityksen, ~zityyst, ~zityksee, ~zityksez) – felfogása vminek, megértése vminek
kässiityzky|ky (~vvyn, ~kkyyä, ~kkyy, ~vvyyz) – jó felfogóképesség
kässiityzkykyhi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – gyors felfogású
kät|kiä (~kömää; ~en, ~köö; ~in, ~ki) – rejt, elrejt
kät|yt (~kyen, ~yttä, ~kyesse, ~kyeez) – bölcső
käyk|ki (~in, ~kiä, ~kii, ~iiz) – 1. járása vkinek; 2. járásmód
käyt|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – (fel)használ, alkalmaz
kävve|llä (~lömmää; ~en, ~löö; ~lin, ~li) – járkál, sétál
kävvely (~n, ~ä, ~y, ~yz) – séta
kä|vvä (~ymää; ~yn, ~yp; ~in, ~i) – 1. jár, jár-kel; 2. erjed, megerjed ◊ olut ~yp – erjed a sör; 3. hozzálát, nekifog, elkezd
kä|zi (~en, ~ttä, ~ttee, ~ez) – kéz
käzikoukuuz – kézenfogva
käzikynkäst – kéz a kézben
käzikääntiiz – szempillantás alatt
käzipuu (~n, ~ta, ~hu, ~z) – karfa, korlát
käzit|ellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – érint, megérint, hozzáér, hozzányúl
kä|zittää (~zittämmää; ~ssiitän, ~zittää; ~ssiitin, ~zitti) – megért, felfog
käzitykkee – kéz a kézben
käzivar|z (~ren, ~tta, ~tee, ~reez) – kar (testrész)
kääk|ätä (~käämää; ~kään, ~äjää; ~käizin, ~käiz) – megáll (útközben)
käämy (~n, ~ä, ~y, ~yz) – cséve, orsó
kään|ne (~tiin, ~nettä, ~tiisse, ~tiiz) – kanyar, görbület ◊ käzi~ne – karlendítés
käännö|z (~ksen, ~öst, ~ksee, ~kseez) – kanyar, forduló
kääntii|ssä (~mää; ~n, ~ää; ~zin, ~z) – fordul, megfordul, elfordul
kään|tyä (~tymää; ~nyn, ~tyy; ~nyin; ~tyi) – fordul (irányba), megfordul, elfordul ◊ ~tyä oikialle – elfordul jobbra
kään|tää (~tämää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – fordít (irányba), megfordít, elfordít ◊ ~tää ohjaimen – elfordítja a kormányt
kääppähy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – lopás
kääp|ätä (~päämää; ~pään, ~äjää; ~päizin, ~paiz) – lop, ellop
käärihy|ssä (~ymää; ~yn, ~jjää; ~izin, ~iz) – beburkolózik ◊ ~ssä adjalaa – betakarózik, betakarja magát
kääri|ä (~mää; ~n, ~i; ~n, ~) – 1. becsomagol, beburkol, bebugyolál ◊ ~ä lapsin adjalaa – betakarja a gyereket; 2. felteker, felcsavar ◊ ~ä maton – feltekeri / felcsavarja a szőnyeget; ~ä lankat kerälle – gombolyagba tekeri a fonalat
käär|siä (~simää; ~zin, ~sii; ~zin, ~si) – szenved
käärzimy|z (~ksen, ~yst, ~ksee, ~ksez) – szenvedés
käärö (~n, ~ä, ~ö, ~öz) – göngyöleg
kääzn|ä (~än, ~ää, ~ää, ~ääz) – taplógomba
köh|hiiä (~imää; ~in, ~hii; ~in, ~i) – köhög
köhmöläi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – esetlen, idétlen
köh|ä (~än, ~hää, ~hää, ~äz) – köhögés
köhähtä|ssä (~ämää; ~än, ~jjää; ~izin, ~iz) – elfogja a köhögés
köh|ähtää (~ähtämmää; ~häähän, ~ähtää; ~häähin, ~ähti) – köhint, köhécsel
köyh|tyä (~tymää; ~yn, ~tyy; ~yin, ~tyi) – elszegényedik, szegénnyé válik
köyhykkaizeest – szegényen, szegényesen ◊ ~ ellää – szegényen él
köyhyt|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – elszegényít, szegénnyé tesz
köyhy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~eez) – szegénység
köyh|ä (~än, ~ää, ~ää, ~ääz) – szegény, szegényes
kö|yz (~vven, ~yttä, ~yttee, ~vveez) – kötél