A magyar-izsor kisszótár használatához
A magyar-izsor kisszótár forrásanyaga azonos az izsor-magyar kisszótáréval.
Vélhetően a kereső által fontosnak tartott magyar szavak és izsor megfelelőik sokszor hiányoznak ebből a magyar-izsor kisszótárból, aminek forrásbeli okai vannak.
A felhasznált mű szótárrésze nem a modern nyelvészeti kutatások szerinti alapszókincset tekinti kiindulási alapnak, és a szógyakoriságról készült tanulmányok eredményeire sem volt tekintettel.
Segíthet a szójegyzék hiányainak kiküszöbölésében a rokon értelmű szavak szerinti pótlólagos rákeresés is. További lehetőséget kínál a szóképzéssel foglalkozó nyelvtani rész, annak alapján a szótárban szereplő azonos kategóriájú szavak képzési analógiájára nagyobb tévedés nélkül létrehozható egy-egy keresett jelentésnek újonnan képzett alakja.
A magyar szó izsor megfelelőjének kiválasztását követően azt az izsor-magyar kisszótárban legtöbbször vissza kell nézni, mert az izsor szócikk és szókincskörnyezete mutat csak rá a pontosabb jelentésekre és az alaktani sajátosságokra.
A szócikkeket nyitó magyar szavak alaktani kifejtése elmarad, hiszen e kisszótár használói ugyanúgy magyar érdeklődők lesznek, mint az izsor-magyar részé, számukra pedig indokolatlan lenne a részletezés.
Az izsor szavak közül a ragozhatókat a megfelelő névszó- vagy igeragozási típus sorszáma követi római számmal.
Többször zárójelben külön dőlt betűs utalás (olykor a szófaj egyértelműsítése érdekében a szófaj nevének rövidítése) segít a többféle értelmezési lehetőség feloldásában.
Azonos alakúság vagy többszófajúság esetében a magyar változatokat szétválasztott szócikkben közvetlenül a szótári alapalak után római számok jelölik, és ugyanez az eljárás a már elhomályosult jelentésrokonság esetében is.
A magyar betűrend:
A,Á a,á B b C c Cs cs D d E,É e,é
F f G g Gy gy H h I,Í i,í J j K k
L l Ly ly M m N n Ny ny O,Ó o,ó
Ö,Ő ö,ő P p R r S s Sz sz T t
Ty ty U,Ú u,ú Ü,Ű ü,ű V v Z z Zs zs
