V

vaa I − hanem ◊ ei ..., ~ ... – nem ..., hanem ...; ei tänne, ~ sinne – nem itt, hanem ott; en miä, ~ siä – nem én, hanem te
vaa II – folyton, folyvást
vaah|ota (~toomaa; ~tojaa; ~toiz) – habzik, tajtékzik
vaahot|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – nem habzó
vaahtera (~n, ~a, ~a, ~az) – juhar ◊ ~nlehti – juharlevél
vaah|to (~on, ~toa, ~too, ~ooz) – hab, tajték
vaahtoova (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. habzó, habos ◊ ~ saippu – habzó szappan; 2. tajtékos ◊ ~ heppoin – tajtékos ló
vaaja (~n, ~a, ~a, ~az) – cölöp
vaalenno|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – világítás, megvilágítás, kivilágítás
vaalen|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – megvilágít, kivilágít
vaale|ta (~nommaa; ~nen, ~noo; ~nin, ~ni) – világosodik, kivilágosodik, halványodik, elhalványodik
vaalia (~n, ~a, ~a, ~z) – 1. halvány; 2. világos (színű)
vaaliankeltai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – világossárga
vaalianpun|nain (~aizen, ~aist, ~aisee, ~aizeez) – rózsaszínű, rózsás
vaaliansilmäi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – kékszemű
vaaliansin|niin (~izen, ~iist, ~isee, ~izeez) – égszínkék, világoskék
vaaliantukkai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – szőke, szöszke ◊ ~n meez – szőke férfi; ~n nain – szőke nő
vaara (~n, ~a, ~a, ~az) – veszély, kockázat
vaaralli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – veszélyes, kockázatos
vaaranlaajai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – veszélyben lévő
vaaran|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – veszélyeztet, kockáztat
vaarat|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – veszélytelen
vaat|ettaa (~ettammaa; ~teetan, ~ettaa; ~teetin, ~etti) – öltöztet
vaa|tia (~timaa; ~jjin, ~ttii; ~jjin, ~ti +part) – szüksége van rá, igényel
vaatimat|oin (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – igénytelen
vaatimu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – igény
vaativa (~n, ~a, ~a, ~az) – igényes
vaattii|ssa (~maa; ~n, ~aa; ~zin, ~z) – öltözködik
vaattii|t (~loin, ~loja, ~loihe, ~loiz) Plur. – öltözet, ruházat, ruha
vacanalu|z (~ksen, ~ust, ~ksesse, ~kseez) – has, begy (állati)
vacanlä|ssiivä (~ssiivän, ~zivää, ~zivää, ~zivääz) – hasfájós
vacanta|uti (~vvin, ~uttiia, ~uttii, ~vviiz) – hasbaj
vac|ca (~an, ~caa, ~caa, ~aaz) – has (emberi)
vaccalauk|ku (~un, ~kua, ~kuu, ~uuz) – gyomor
vadja (~n, ~a, ~a, ~az) − vót mn ◊ ~n keel – vót nyelv; läätä ~ks – beszél vótul
vadjak|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – vót nő
vadjalai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – vót fn (ember)
vadruška (~n, ~a, ~a, ~az) – lekváros / túrós táska
vael|lella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – barangol, kóborol, bolyong
vaello|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – 1. kóborlás, barangolás; 2. vándorlás
vael|taa (~tammaa; ~lan, ~taa; ~zin, ~si) – 1. barangol, kóborol, bolyong; 2. vándorol
vaeltaj|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~aaz) – 1. vándor; 2. nomád
vaeltelomi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – barangolás, kóborlás, bolyongás
vah|a (~an, ~haa, ~haa, ~az) – viasz
vah|ata (~haamaa; ~haan, ~ajaa; ~haizin, ~haiz) – viaszol, beviaszol, vakszol, bevakszol, beken viasszal ◊ ~ata sukset – sílécet vakszol
vah|hain (~aizen, ~aist, ~aisee, ~aizeez) – viaszos, vakszos
vah|ti (~in, ~tia, ~tii, ~iz) – őrség
vah|tia (~timaa; ~in, ~tii; ~in, ~ti) – őriz
vahtija (~n, ~a, ~a, ~az) – őr
vahven|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – megerősít, megszilárdít
vahvenut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – megerősít, megszilárdít
vahvero (~n, ~a, ~o, ~oz) – rókagomba
vahve|ta (~nommaa; ~nen, ~noo; ~nin, ~ni) – erősödik, megerősödik, szilárdul, megszilárdul
vahvis|sella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – megerősít, megszilárdít
vai – csak, csupán
vaih|ella (~telommaa; ~teen, ~teloo; ~telin, ~teli) – 1. cserélődik; 2. váltakozik
vaiho|z (~ksen, ~ost, ~ksesse, ~kseez) – 1. cserélődés; 2. váltakozás
vaih|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~oin, ~toi) – cserél, kicserél
vaihtelu (~n, ~a, ~u, ~uz) – átváltozás
vaih|to (~on, ~toa, ~too, ~ooz) – csere
vaih|tua (~tumaa; ~un, ~tuu; ~uin, ~tui) – változik, megváltozik
vaik – bár, ámbár, noha
vaikehu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – nehézség
vaikenom|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – elhallgattatás
vaikenta|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – megnyugszik, lecsillapodik
vaikenut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – nyugtat, megnyugtat, lecsillapít ◊ ~taa lasta – megnyugtatja a gyereket
vaikia (~n, ~a, ~a, ~z) – nehéz, súlyos
vaik|ku (~un, ~kua, ~kuu, ~uuz) – fülzsír
Vaimo (~n, ~a, ~o, ~oz) − Isten Anyja ◊ Maaria Pyhhäin ~ – Szűz Mária, Isten Anyja
vainaja (~n, ~a, ~a, ~az) – (az) elhunyt fn, (a) halott fn
vai|ppuua (~pumaa; ~vun, ~ppuu; ~vuin, ~pui +illat) – elmerül
vaiteliaizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – hallgatagság, szótlanság
vaitelia|z (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) – hallgatag, szótlan
vaiti – hallgatagon, szótlanul ◊ olla ~ – hallgat (szótlan)
vaitiol|o (~on, ~looa, ~loo, ~oz) – hallgatás (szótlanság)
vaiva (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. szenvedés, gyötrelem; 2. nyűg, teher
vaivak|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – beteges, legyengült
vaivata I – könnyen, könnyedén, nehézség nélkül
vaiva|ta II (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – fáradozik, erőlteti magát
vaivoin – fáradsággal, erőlködéssel
vajanai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – hiányos, nem teljes
vajen|t (~nehen, ~nutta, ~nehesse, ~nehez) – elhallgató
vajen|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – elhallgattat
va|jeta (~ikenommaa; ~ikkeenen, ~ikenoo; ~ikkeenin, ~ikkeeni) – elhallgat (csendben marad)
vajjaa − 1. nem elég, nem elegendő ◊ jää’ä ~ – nem marad elég; 2. kell, szükséges
vajjo|ssa (~omaa; ~on, ~ojaa; ~izin, ~iz) – elmerül
vaj|ota (~joomaa; ~joon, ~ojaa; ~joizin, ~joiz) – elsüllyed, belesüllyed
vaj|ottaa (~ottammaa; ~jootan, ~ottaa; ~jootin, ~otti) – 1. elnyel ◊ soo ~ottaa – elnyeli a mocsár; 2. eltűnik
vajozik|ko (~on, ~koa, ~koo, ~ooz) – mocsár, láp, ingovány
vajuhu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – hiány, deficit, veszteség
va|ka (~an, ~kkaa, ~kkaa, ~az) – békeszerető, békés
vakalli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – kosárnyi ◊ ~in marjoja – kosárnyi bogyó / termés
vakat|ti (~in, ~tia, ~tii, ~iiz) – ügyvéd
vak|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – kosár
vak|kaava (~kaavan, ~avaa, ~avaa, ~avaaz) – komoly ◊ ~kaava kirja – komoly könyv; ~kaava lässiihyz – komoly betegség
vak|koona (~koonan, ~onaa, ~onaa, ~onaaz) – vagon
vakko|ssa (~omaa; ~on, ~ojaa; ~izin, ~iz) – barázdál
va|ko (~on, ~kkooa, ~kkoo, ~oz) – 1. barázda; 2. heg(esedés)
val|a (~an, ~laa, ~laa, ~az) – eskü
valai|ssa (~zommaa; ~zen, ~soo; ~zin, ~si) – világít, megvilágít
valaissu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – világítás, megvilágítás
valaskiv|i (~en, ~viiä, ~vee, ~ez) – kréta
val|e (~leehen, ~eeht, ~ehesse, ~eheez) – hazugság
valeh|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – hazudik
valehoone (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – ideiglenes építmény
valekat|to (~on, ~toa, ~too, ~oz) – ideiglenes tető / fedél
val|ella (~elommaa; ~leen, ~eloo; ~leelin, ~leeli) – áztat, beáztat, eláztat, megáztat ◊ ~ella jalat – áztatja a lábát
valelli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. hamis, hazug mn; 2. hamis, ál-, téves
valellizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – 1. hazugság; 2. valótlanság
valeomp|peelu (~peelun, ~elua, ~eluu, ~eluuz) – férc(elés)
valesil|ta (~lan, ~taa, ~taa, ~laaz) – ideiglenes híd
val|eta (~kenommaa; ~kenoo; ~keni) – 1. kisüt, felsüt (nap) ◊ päivä ~kenoo – kisüt a nap; päivä ono ~ent – kivilágosodott, megvirradt, felsütött a nap; 2. kifakul, színét veszti
valet|ti (~in, ~tia, ~tii, ~iiz) – alsó (kártyalap)
valicij|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~aaz) – szavazó fn, választó fn
valicoks|et (~iin, ~ia, ~ii, ~iiz) Plur.  – választások (politikai)
valico|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – választás, kiválasztás
vali|ta (~commaa; ~cen, ~coo; ~cin, ~ci) – 1. választ, kiválaszt, megválaszt; 2. kikerül vhonnan ◊ ~ta poiz – kijut
val|ittaa (~ittammaa; ~liitan, ~ittaa; ~iitin, ~itti) – panaszkodik, siránkozik
valjas|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – befog (állatot) ◊ ~taa hepoizen – lovat befog
valju (~n, ~a, ~u, ~uz) – 1. szilárd, tartós, kemény ◊ ~t käet – kemény kéz; ~t kenkät – kemény cipő; 2. vaskos, tömött ◊ ~ meez – vaskos ember; 3. kemény, szigorú ◊ ~t vanhemmat – szigorú szülők; 4. zord ◊ ~t ilmat – zord idő; ~ tuul – zord szél
valkamo (~n, ~a, ~o, ~oz) – csónakkikötő
valkehu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – világítás, megvilágítás, kivilágítás
valkenut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – meszel, kimeszel
valkia (~n, ~a, ~a, ~z) – 1. fehér; 2. világos, fényes
valkiai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – élénk (színű), rikító ◊ ~n kankaz – élénk színű szövet
valkiaizest – élénken, jól kivehetően
valkianvahinko (~n, ~a, ~o, ~oz) – villanás, felvillanás
valkolai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) − vminek a fehér része ◊ silmän ~n – a szem fehérje
valkomaitoseen (~e, ~t, ~ee, ~eez) – galóca
valkuaisaine (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – fehérje (kémia)
valkulai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) − fehérje (tojás) ◊ muna~n – tojásfehérje
val|laa (~amaa; ~an, ~laa; ~oin, ~loi) – önt, tölt
vallait|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – vergődik
vallalli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. kikötetlen, megkötetlen ◊ ~in heppoin – kikötetlen ló; 2. facér, különálló
val|lata (~taamaa; ~taan, ~tajaa; ~taizin, ~taiz) – foglal, elfoglal, lefoglal
vallat|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – csintalan, rakoncátlan ◊ ~oin lapsi – csintalan / rakoncátlan gyerek
vallenvassee – különösen, különösképp(en)
val|liituz (~ituksen, ~ituust, ~ituksee, ~ituksez) – panasz
valloisaa – világoson
valloi|za (~zan, ~saa, ~saa, ~zaaz) – derült, világos
val|luua (~umaa; ~un, ~luu; ~uin, ~lui) – 1. folyik, ömlik; 2. folyik, zajlik
valmis|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – készít, elkészít
valmis|tua (~tummaa; ~sun, ~tuu; ~suin, ~tui) – készül, készülődik
valmi|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – kész
val|o I (~on, ~looa, ~loo, ~oz) – világ, világosság ◊ päivän~o – nappali világosság; kuu~o – holdvilág; lampun~o – lámpa világa
val|o II (~on, ~looa, ~loo, ~oz) – ürülék (állati)
valski (~n, ~a, ~i, ~iz) – 1. álnok, csalárd ◊ ~ inmihiin – álnok ember; 2. hamis- ◊ ~ raha – hamispénz
val|ta I (~lan, ~taa, ~taa, ~laaz) fn – hatalom
val|ta II (~lan, ~taa, ~taa, ~laaz) mn – végtelen (méretű) ◊ ~ta meri – a végtelen tenger
valtio (~n, ~ta, ~sse, ~z) – állam
val|uttaa (~uttammaa; ~luutan, ~uttaa; ~luutin, ~utti) – átszűr, átereszt (szűrőn, anyagon)
valvo|a (~maa; ~n, ~o; ~in, ~i) – 1. virraszt, fennmarad (ébren); 2. figyel, megfigyel
valvoja (~n, ~a, ~a, ~az) – megfigyelő, szemlélő
valvomi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – megfigyelés
vanha (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. idős, öreg, vén ◊ ~ ukkoi – öregapó; 2. ősi, ősrégi, ó ◊ ~t juutit – óhéber; 3. korú, idős ◊ kui ~ siä oot? – milyen idős vagy?
vanhak|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – öreges
vanhameeli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – ódivatú, régimódi, régies
vanhapo|ika (~jan, ~ikaa, ~ikaa, ~jaz) – agglegény
vanhatyt|töi (~öin, ~töjä, ~töihe, ~öiz) – vénkisasszony
vanhavoit|toin (~oizen, ~oist, ~oisee, ~oizeez) – öreges
vanhem|mat (~piin, ~pia, ~pii, ~miiz) Plur. – szülők
vanhemmik|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – 1. feljebbvaló, rangidős tiszt; 2. nemzetségfő, családfő
vanhem|p (~man, ~paa, ~paa, ~maaz) kf – idősb, idősebb, öregebb
vanhenom|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – öregedés, idősödés
vanhen|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – öregít, öregbít
vanhe|ta (~nommaa; ~nen, ~noo; ~nin, ~ni) – megöregszik
vanhus|ti (~sin, ~tia, ~tii, ~siiz) – 1. aggastyán; 2. ős fn
vanhu|z (~en, ~tta, ~ee, ~eez) – öregség, öregkor
vanna (~n, ~a, ~a, ~az) – (fürdő)kád
van|naari (~naarin, ~aria, ~arii, ~ariiz) – lámpa
van|ne (~tehen, ~neeht, ~tehesse, ~teheez) – abroncs ◊ panna ~neeht pytylle – hordót abroncsoz
vannepy|ssy (~zyn, ~ssyä, ~ssyy, ~zyz) – (sport)íj
vannu|a (~maa; ~n, ~u; ~in, ~i) – esküszik, megesküszik ◊ ~a vallaa – esküt tesz
vannut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – 1. megesket; 2. esküt (ki)vesz
van|nuua (~umaa; ~nuu; ~ui) – 1. nemezelődik; 2. összekócolódik, felborzolódik
vaok|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – barázdált, barázdás, redős
vaok|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisee, ~kaizeez) – barázda, redő
vaolli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – bordázott
va|ota (~kkoomaa; ~kkoon, ~kojaa; ~kkoizin, ~kkoiz) – barázdál, barázdát húz, redőz
va|pa (~van, ~ppaa, ~ppaa, ~vaz) – halászháló-szárító
vapahutet|tu (~un, ~tua, ~tuu, ~uuz) – felszabadított
vapahut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – megszabadít, felszabadít, kiszabadít
vapahuttaja (~n, ~a, ~a, ~z) – megszabadító fn, felszabadító fn, kiszabadító fn
vapahutta|ssa (~amaa; ~an, ~ajaa; ~izin, ~iz) – megszabadul, felszabadul, kiszabadul
vapahuttu|unt (~nehen, ~nutta, ~nehesse, ~nehez) – oldott, fesztelen, természetes
vapahutumat|oin (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – feszült, feszes, feszülő
vapahutuneizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – oldottság, fesztelenség, természetesség
vapaizuet|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz +elat) – függő vmitől ◊ ~oin olosuhtehist – a körülményektől függő
vapaizuettomu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – függés, függőség
vapaizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – függetlenség, szabadság
vapatt|aa (~ammaa; ~aa; ~i) − korog ◊ vacca ~aa – korog a gyomra
vapp|aa (~aan, ~aata, ~aasse, ~aaz) – 1. szabad, független; 2. önkéntes
vap|paahoz (~ahoksen, ~ahoost, ~ahoksee, ~ahoksez) – megszabadulás, felszabadulás, kiszabadulás
vappaapä|ivä (~ivän, ~ivää, ~ivää, ~ivääz) – szabadnap
vappohillaa – szabadidőben
var|a I (~an, ~raa, ~raa, ~az) – 1. készlet, tartalék; 2. vagyon
var|a II (~an, ~raa, ~raa, ~az) – 1. megvédés, védelem; 2. készenlét, készültség
varahampaa kf – 1. előbb, korábban; 2. régebben, azelőtt
varahi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – kora(i) ◊ ~in hoomuz – kora reggel
varal I hsz – tartalékban
varal II (+gen) nu − eseté(be)n vminek ◊ tarpiin ~ – szükség esetén
varalle I hsz – tartalékba ◊ panna ~ – tartalékba helyez
varalle II (+gen) nu – esetére vminek, -ra, -re ◊ vanhuen ~ – öregségére
varalli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. jómódú, tehetős, vagyonos, gazdag; 2. éber
varalt I hsz – esetre ◊ kaiken ~ – minden esetre
varalt II (+gen) nu − -tól, -től
varas|sella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – lop, ellop
varasso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – lopás
varast (+gen) nu – -val, -vel, által, révén
varas|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – lop, ellop
var|az I (~kkaahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaaz) – tolvaj
varaz II (+gen) nu – -n, -on, -en, -ön ◊ seissooa yhen jalan ~ – (egy lábon) féllábon áll
varenja (~n, ~a, ~a, ~az) – befőtt
varez (+gen) nu – -nál, -nél, mellett ◊ tallon ~ – a ház mellett
var|i I (~in, ~riia, ~rii, ~iz) fn – szemrehányás ◊ antaa ~riia – szemrehányást tesz
var|i II (~in, ~riia, ~rii, ~iz) mn – forró ◊ ~i suppi – forró leves
variksenpök|köi (~öin, ~köjä, ~köihe, ~öiz) – mezei zsurló
variksenvarp|paahat (~ahiin, ~ahia, ~ahisse, ~ahiiz) Plur. – moha
variksiinvah|ti (~in, ~tia, ~tii, ~iz) – madárijesztő
var|issa (~izommaa; ~izoo; ~riiz) – hull(ik), lehull(ik)
varis|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – felmelegít, felhevít
varistu|a (~mmaa; ~u; ~i) – felmelegszik, felhevül
vari|z (~ksen, ~ist, ~ksee, ~ksez) – varjú
varjo (~n, ~a, ~o, ~oz) – 1. menedék, fedezék; 2. árny, árnyék
varjoi|za (~zan, ~saa, ~saa, ~zaaz) – árnyas, árnyékos
varjok|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – védelmező, védő
varjo|ssa (~omaa; ~on, ~ojaa; ~izin, ~iz) – védekezik ◊ ~ssa päivyelt – védekezik a nap ellen
varjos|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – véd, megvéd, védelmez ◊ ~taa vihmalt – (meg)véd az esőtől
varjot|tu (~un, ~tua, ~tuu, ~uuz) – védett, megvédett ◊ ~tu tuulelt – szélvédett
varkahu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – lopás, vminek az ellopása
varma I (~n, ~a, ~a, ~az) – telt, kövér ◊ ~ meez – kövér férfi; ~ nain – kövér nő; ~ sika – kövér disznó
varma II (~n, ~a, ~a, ~az +elat) – biztos vmiben
varmaa – valószínűleg, biztosan, bizonyára
varmissutt|aa (~amaa; ~aa; ~i) – vmi hízlal, meghízlal
varmis|tua (~tummaa; ~sun, ~tuu; ~suin, ~tui) – hízik, meghízik, kövéredik, megkövéredik
varomat|oin (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – óvatlan, elővigyázatlan
varomattomu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – óvatlanság, elővigyázatlanság
varovai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – óvatos, elővigyázatos
varovaizeest – óvatosan
varovaizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – óvatosság, elővigyázatosság
varpahaizillaa – lábujjhegyen ◊ seissooa ~ – lábujjhegyen áll
varpahaizillee – lábujjhegyre ◊ noissa ~ – lábujjhegyre áll
varp|puin (~uizen, ~vuist, ~uisee, ~uizeez) – veréb
varraa I hsz – korán ◊ talvi tuli ~ − korán beköszöntött a tél; ~ hoomukseel – korán / kora reggel
varraa II (+gen) nu − 1. -n, -on, -en, -ön; 2. -ban, -ben; 3. -ra, -re ◊ panna kaiken yhen kortin ~ − mindent egy lapra tesz fel
var|raakaz (~akkahan, ~akast, ~akkahasse, ~akkahaz) – tehetős, jómódú, vagyonos, gazdag
var|raz (~ttaahan, ~rast, ~tahasse, ~tahaaz) – halfüstölő nyárs
varrelli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. nyeles; 2. hosszú szárú
var|rooa (~omaa; ~on, ~roo; ~oin, ~oi) – vigyáz, figyel ◊ ~o auttooa! – vigyázz, autó!
var|rooke (~okkehen, ~okeeht, ~okkehesse, ~okkehez) – biztosíték
varruk|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – ruhaujj, ingujj
var|ruutoz (~utoksen, ~utoost, ~utoksesse, ~utoksez) – figyelmeztetés
varsii – 1. nagyon ◊ ~ varmaa – nagy valószínűséggel; 2. teljesen, ◊ ei ~ – egyáltalán nem
var|soa (~somaa; ~zon, ~soo; ~zoin, ~soi) – lecsikózik, csikót ellik
vart (+part) nu – részére, számára, -nak, -nek
vartalo (~n, ~a, ~o, ~oz) – 1. törzs (testté), test; 2. tő (nyelvtan) ◊ sanan ~ – szótő
vartee hsz − figyelembe ◊ ottaa ~ – figyelembe vesz
varteeot|to (~on, ~toa, ~too, ~oz) – figyelembevétel
vartuk|ki (~in, ~kia, ~kii, ~iiz) – kötény
var|uttaa (~uttammaa; ~ruutan, ~uttaa; ~ruutin, ~utti) – figyelmeztet ◊ ~uttaa vaarast – figyelmeztet a veszélyre
var|vaz (~ppaahan, ~vast, ~pahasse, ~pahaaz) – lábujj
var|z (~ren, ~tta, ~tee, ~reez) – 1. szár, növényszár; – 2. nyél ◊ kervehen ~z – fejszenyél, baltanyél; 2. szár ◊ saappaahan ~z – csizmaszár
var|za (~zan, ~saa, ~saa, ~zaaz) – csikó, kiscsikó
varzinka – különösen, különösképpen
varzinki – különösen, különösképpen
va|ski (~zen, ~skia, ~skee, ~zeez) – réz
vassa – 1. alig, épphogy; 2. továbbá
va|ssaara (~ssaaran, ~zaraa, ~zaraa, ~zaraaz) – kalapács
vas|sata (~taamaa; ~taan, ~tajaa; ~taizin, ~taiz) – felel, válaszol ◊ ~sata kyzymyksee – felel / válaszol a kérdésre
vasso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – 1. ellenállás; 2. akadály
vasta- – ellen-, szembe-, viszont- ◊ ~voima – ellenállás, szembeszegülés; ~tervehyz – viszontüdvözlet
vastaa I hsz – 1. szembe, szemben ◊ joossa ~ – szembefut; ottaa ~ – fogad, üdvözöl; ottaa veerahat ~ – fogadja / üdvözli a vendégeket; 2. ellen, ellent, ellene ◊ väittää ~ (+part) – ellenvet, ellentmond; olla ~ – ellene van; panna ~ (+part) – tiltakozik vmi ellen
vastaa II (+part) nu – 1. vmivel szembe, vmivel szemben; 2. vmi ellen ◊ essiintyä hänt ~ – fellép ellene
vastaaja (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. alperes; 2. opponens
vastaamat|oin (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz +part) – nem felelős vmiért
vastaaottaja (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. címzett ◊ kirjehen ~ – a levél címzettje; 2. átvevő; 3. fogadó, üdvözlő (személy)
vastaaot|to (~on, ~toa, ~too, ~oz) – 1. átvétel; 2. üdvözlés, köszöntés ◊ Uuvven Vuuvven ~to – az új év köszöntése
vastaaz I hsz – szemben, szemközt, átellenben
vastaaz II (+part) nu – vmivel szemben, vmivel átellenben
vastahankaa – ellentétesen, ellenkezőleg
vastahi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. ellen-; 2. (+gen) ellentmondó, ellenvető; 3. szemben lévő, szemközti ◊ ~in seinä – a szemközti fal
vastahu|z (~ksen, ~ust, ~ksesse, ~ksez) – válasz, felelet
vastakkaizin – egymás ellen
vastalau|ze (~ssiin, ~zetta, ~ssiisse, ~ssiiz) – tiltakozás ◊ ezittää ~ssiin – tiltakozást jelent be, tiltakozik
vastaver|ta (~ran, ~taa, ~taa, ~raaz) – ellenáramlás
vastavertaa – árral szemben, folyással szemben
vastavoima (~n, ~a, ~a, ~az +gen) – 1. ellenállás, ellenszegülés; 2. reakció
vastavooroi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – kölcsönös
vastavooroizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – kölcsönösség
vastaväit|e (~tiin, ~että, ~tiisse, ~tiiz) – ellenvetés, kifogás
vasten I (+illat) prep – vmivel szembe, vmivel szemben ◊ männä ~ tuulee – széllel szembe halad
vasten II (+part) nu – 1. -ba, -be ◊ sylkiä liittsaa ~ – szembe köp; 2. -ra, -re ◊ ajjaa puuta ~ – fára mászik; 3. -hoz, -hez, -höz
vastoin (+part) nu – vminek ellenére, vmivel ellenkezőleg
vastus|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti +part) – ellenkezik ◊ elä ~sa minnua! – ne ellenkezz velem!
vastustaj|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – ellenség, ellenfél ◊ eissöksen ~a – a haladás ellensége
vastuu (~n, ~ta, ~sse, ~z +elat) – felelősség ◊ ~ lapsiloist – felelősség a gyermekekért
vastuulli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zez +elat) – felelős
vastuut|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – felelőtlen
va|zikka (~ssiikan, ~zikkaa, ~zikkaa, ~zikaaz) – borjú
ve|ejjä (~emää; ~en, ~ep; ~in, ~i) – 1. visz, hoz; 2. hord, cipel, szállít; 3. vezet
veejä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – 1. házaló, kereskedőügynök; 2. fuvaros
veekas|sella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – ravaszkodik, ügyeskedik
veekastel|liija (~liijan, ~ijaa, ~ijaa, ~ijaz) – ravasz kópé, ravaszdi
veek|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaaz) – ravasz, ravaszkodó, ügyeskedő
veekkahu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – ravaszság, ravaszkodás, ügyeskedés
veekut|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – csábít, elcsábít, kísért, megkísért
veekut|oz (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – csábítás, kísértés
veekuttel|liija (~liijan, ~ijaa, ~ijaa, ~ijaz) – csábító fn, kísértő fn
veekuttel|loova (~loovan, ~ovaa, ~ovaa, ~ovaz) – csábító mn, kísértő mn
veel – még
ve|ellä (~telömmää; ~teen, ~telöö; ~tteelin, ~tteeli) – húz, von, vonszol ◊ ~ellä poiz – kihúz, kivonszol
veenal|lain (~aizen, ~aist, ~aisee, ~aizeez) – vízalatti
veenni (~n, ~ä, ~i, ~iz) – 1. szállítás; 2. kivitel, export
veeno (~n, ~a, ~o, ~oz) – gyengéd
veenohu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – gyengédség
veenpit|täävä (~täävän, ~ävää, ~ävää, ~ävääz) – vízhatlan
veenpit|täävyz (~ävyen, ~ävyttä, ~ävyee, ~ävyez) – vízhatlanság
veenpohja (~n, ~a, ~a, ~az) – meder, folyófenék
veerahannut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – eltávolít, elidegenít
veerahan|tua (~tumaa; ~nun, ~tuu; ~nuin, ~tui) – 1. (+abl) eltávolodik, elidegenedik ◊ ~tua omahizilt – elidegenedik a szüleitől; 2. (+elat) leszokik ◊ ~tua tupakast – leszokik a dohányzásról
veerahantumi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. eltávolodás, elidegenedés; 2. leszokás vmiről
veerahanvarahi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – vendégszerető ◊ ~ist izännät – vendégszerető házigazdák
veerahanvaraizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – vendégszeretet, vendégfogadás ◊ ozuttaa ~tta – vendégszeretetben / vendégfogadásban részesít
veerahanvarat|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – nem vendégszerető
veerahii – vendégségbe ◊ tulla ~ – vendégségbe megy
veerahiil – vendégségben ◊ olla ~ – vendégségben van
veerahi|lla (~lomaa; ~en, ~lloo; ~lin, ~li) – vendégeskedik ◊ ~lla sukulaiziil – rokonoknál vendégeskedik
veerahil|u (~un, ~luua, ~luu, ~uz) – 1. látogatás; 2. vendégjáték
veera|z I (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) fn – vendég
veera|z II (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) mn – idegen, ismeretlen ◊ miulle ~z ihmiin – nekem ismeretlen ember; ~z koti – idegen ház; ~z keel – idegen nyelv
vehmahu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – dússág, sűrűség, burjánzás
vehma|z (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) – dús, buja, sűrű ◊ ~z heinä – dús / buja fű
vehnä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – búza
vei|cci (~cen, ~stä, ~ccee, ~ceez) – kés
veikis|sellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – kacérkodik
veikistel|liijä (~liijän, ~ijää, ~ijää, ~ijäz) – kacér nő
veikistel|löövä (~löövän, ~övää, ~övää, ~öväz) – kacér, kacérkodó
veikistel|y (~yn, ~lyyä, ~lyy, ~yz) – kacérság
veikiä (~n, ~ä, ~ä, ~z) – mulatságos, nevetséges
veik|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – báty, bátyuska, fivér
vel|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – kölcsön ◊ ottaa ~aks – kölcsön ad, kölcsönöz
vellehy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – testvériség
velle|z (~ksen, ~est, ~ksee, ~kseez) – testvérke
vell|i (~en, ~iä, ~ee, ~eez) – testvér
ven|e (~neehen, ~eeht, ~ehesse, ~eheez) – csónak
Ven|nääjä (~nääjän, ~äjää, ~äjää, ~äjääz) – Oroszország ◊ ~nääjän Federaaccia – Oroszországi Föderáció
vennääjän – oroszországi fn (ember)
venäjäk|köi (~öin, ~köjä, ~köihe, ~öiz) – oroszországi nő
venäjäläi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – oroszországi
venäk|köi (~öin, ~köjä, ~köihe, ~öiz) – orosz nő
venäläi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – orosz fn (ember)
ven|ät (~nääen, ~ättä, ~äesse, ~äeez) Plur. − oroszok, oroszság (nép)
vennääeks – oroszul ◊ läätä ~ – beszél oroszul
vennääen – orosz mn ◊ ~ keel – orosz nyelv
veranho|ito (~jjon, ~ittooa, ~ittoo, ~jjooz) – kötelesség-teljesítés
veras|to (~son, ~toa, ~too, ~sooz) – hivatal, intézmény
verat|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – 1. munkanélküli, állástalan; 2. használaton kívüli
verc|ca (~an, ~caa, ~caa, ~aaz) – pisi, vizelet, húgy
ver|e (~reehen, ~eeht, ~ehesse, ~eheez) – 1. hiba, vétek; 2. selejt
verehelli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. hibás; 2. helytelen, szabálytalan; 3. selejtes
verehettömy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – 1. hibátlanság; 2. helyesség, szabályosság
verehet|öin (~tömän, ~öint, ~tömää, ~tömäz) – 1. hibátlan; 2. helyes, szabályos
verekky|z (~en, ~ttä, ~ee, ~eez) – bővérűség, vérbőség
verenkeer|to (~ron, ~toa, ~too, ~rooz) – vérkeringés
verenpaine (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – vérnyomás ◊ kohhoont ~ – magas vérnyomás; alent ~ – alacsony vérnyomás
ver|i (~en, ~ta, ~ree, ~ez) – vér
verinaarmu (~n, ~a, ~u, ~uz) – horzsolás, sérülés
ver|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – hivatal, állás, szolgálat
verkamee|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – hivatalnok, tisztviselő
verkanai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – hivatalnoknő, tisztviselőnő
verkanim|i (~en, ~miiä, ~mee, ~ez) – hivatali rang
verkapu|ku (~vvun, ~kkuua, ~kkuu, ~vvuuz) – egyenruha, formaruha (hivatalban)
verk|ata (~kaamaa; ~kaan, ~ajaa; ~kaizin, ~kaiz) – horgol, köt
verkkaaja (~n, ~a, ~a, ~az) – horgoló, kötő (kötést készítő)
verkkahu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – horgolás, kötés (tevékenység)
verk|ko (~on, ~koa, ~koo, ~ooz) – háló
ver|o (~on, ~rooa, ~roo, ~oz) – adó (pénzügy) fn ◊ tulo~o – jövedelemadó; maksaa ~oloja – adót fizet
ver|rata I (~ttaamaa; ~ttaan, ~tajaa; ~ttaizin, ~ttaiz +illat) – összehasonlít, összevet
ver|rata II (~ttaamaa; ~tajaa; ~ttaiz) – folyik, ömlik
verrattomast – összehasonlíthatatlanul ◊ ~ paremmii – összehasonlíthatatlanul jobb
ver|reekäz (~ekkähän, ~ekäst, ~ekkähässe, ~ekkähäz) – vérbő
ver|riin (~izen, ~iist, ~isee, ~izeez) – véres, vér-
ver|rootoz (~otoksen, ~otoost, ~otoksee, ~otoksez) – adókivetés
ver|ruuke (~ukkehen, ~ukeeht, ~ukkehesse, ~ukkehez) – kifogás ◊ tyhjä ~ruuke – üres kifogás
ver|ta (~ran, ~taa, ~taa, ~raaz) – 1. ár, áradat, folyás ◊ möötä~taa – ár mentén; vassa~taa – árral szemben; kulkia ~taa otsittee – árral szemben halad; 2. áramlás ◊ veen-~ta – a víz áramlása; 3. folyam; 4. áram ◊ elektro~ta – elektromos áram
vertahi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – egyenlő, egyforma
vertahi|lla (~lomaa; ~en, ~lloo; ~lin, ~li) – összehasonlít, összevet
vertahilloova – összehasonlító ◊ ~ keeltijje – összehasonlító nyelvészet
vertahukselli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – szemléletes ◊ ~in sanonta – szemléletes kifejezés
vertahu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – 1. összehasonlítás; 2. hasonlat
vertahuzas|se (~tiin, ~setta, ~tiisse, ~tiiz) – az összehasonlítás foka
vertahuzkuv|a (~an, ~vaa, ~vaa, ~az) – szimbólum, jelkép
vertai|za (~zan, ~saa, ~saa, ~zaaz) – gyors folyású ◊ ~za joki – gyors folyású folyó; ~za paikka – zuhatag
verttaamat|oin I (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – összehasonlíthatatlan, (a maga nemében) páratlan
verttaamat|oin II (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – álló (víz) ◊ ~oin vezi – állóvíz
ver|uttaa (~uttammaa; ~ruutan, ~uttaa; ~ruutin, ~utti) – öblít, leöblít, kiöblít
ver|z (~ren, ~tta, ~tee, ~reez) – 1. költemény, vers; 2. zsoltár
vetiennaari (~n, ~a, ~i, ~z) – állatorvos
ve|tää (~tämää; ~än, ~ttää; ~in, ~ti) – 1. húz, vonszol, hurcol, cipel; 2. kihúz ◊ ~tää naaglan seinäst – kihúzza a szöget a falból; 3. levesz, levet ◊ ~tää viitan päält – leveszi a kabátot
ve|zi (~en, ~ttä, ~ttee, ~ez) – víz
vezihöyry (~n, ~ä, ~y, ~yz) – vízgőz, vízpára
vezijoh|to (~on, ~toa, ~too, ~oz) – vízvezeték
vezikauhu (~n, ~a, ~u, ~uz) – veszettség
vezikauhui|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – veszett  ◊ ~n koira – veszett kutya
vezikraa|ska (~zan, ~skaa, ~skaa, ~zaaz) – vízfestmény, akvarell
veziku|ski (~zin, ~skia, ~ski, ~ziz) – palackozott ivóvíz
veziop|okka (~pookan, ~okkaa, ~okkaa, ~okaaz) – érdesnyelű tinóru (gomba)
veziput|toohuz (~ohuksen, ~ohuust, ~ohuksesse, ~ohuksez) – vízesés
vezis|tö (~sön, ~töä, ~töö, ~sööz) – víztározó
ve|zittyä (~zittymmää; ~ssiityn, ~zittyy; ~ssiityin, ~zittyi) – 1. (víztől) átázik ◊ ~zittyynt maaperä – átázott talaj; 2. ázik
ve|zittää (~zittämmää; ~ssiitän, ~zittää; ~ssiitin, ~zitti) – öntöz, locsol, lelocsol (vízzel)
vialli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. romlott, elromlott, hibás, meghibásodott; 2. sérült, megsérült
viallizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – 1. elromlás, meghibásodás; 2. sérülés
vic|ca I (~an, ~caa, ~caa, ~aaz) − fej, láb (ágyvégen) ◊ vootteehen pää~ca – az ágy feje; vootteehen jalka~ca – az ágy lába
vic|ca II (~an, ~caa, ~caa, ~aaz) – ág, vessző, gally
vic|cain (~aizen, ~aist, ~aisee, ~aizeez) – ágacska, vesszőcske, gallyacska
viccamer|ta (~ran, ~taa, ~taa, ~raaz) – vesszőkosár
viccazik|ko (~on, ~koa, ~koo, ~oz) – bokor, cserje, bozót
vičina (~n, ~a, ~a, ~az) – sonka
vigiilia (~n, ~a, ~a, ~z) – vigilia
vih|a (~an, ~haa, ~haa, ~az) – harag, méreg, düh
vihameeli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – ellenséges, rosszindulatú
vihamee|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – ellenség
vihanneks|et (~iin, ~ia, ~ii, ~iiz) Plur. – zöldség
vihannezsup|pi (~in, ~pia, ~pii, ~iz) – zöldségleves
vihan|ta (~nan, ~taa, ~taa, ~naaz) – zöldellő, zöldülő
vih|ata (~haamaa; ~haan, ~ajaa; ~haizin, ~haiz) – gyűlöl, utál
vihavo|jja (~imaa; ~i; ~i +part) – ég verb, szúr (érzést okoz) ◊ raanaa ~i – ég / szúr a seb
vihel|lellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – fütyül, sípol
vihel|lin (~timen, ~liint, ~timmee, ~timez) – sípszó, fütty
vihelly|z (~ksen, ~yst, ~ksee, ~ksez) – fütyülés, fütty ◊ linnun~z – madárfütty; tuulen ~z – a szél fütyülése
viheltäj|ä (~än, ~jää, ~jää, ~äz) – fütyülő, síp, sípocska
vihel|tää (~tämmää; ~län, ~tää; ~zin, ~si) – fütyül, sípol
viherty|ä (~mmää; ~y; ~i) – zöldül
vihertäv|ä (~än, ~vää, ~vää, ~äz) – 1. zöldes színű; 2. zöldellő
vihhaaja (~n, ~a, ~a, ~az) – vmit, vkit gyűlölő ◊ naisiin ~ – nőgyűlölő
vih|hain (~aizen, ~aist, ~aisee, ~aizeez) – haragos, mérges, dühös
vihma (~n, ~a, ~a, ~az) – eső ◊ sattaa ~a – esik az eső
vihmakaar|re (~tehen, ~reeht, ~tehesse, ~teheez) – szivárvány
vihmuri (~n, ~a, ~i, ~iz) – permetező fn
viholli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – ellenség, ellenfél
viic|ciä (~cimää; ~in, ~cii; ~in, ~ci) − szeretne vmit, kedve van vmihez ◊ miä en ~i – nem szeretném, nincs kedvem
viih|e (~tiin, ~että, ~tiisse, ~tiiz) – szórakozás, mulatság
viihkura (~n, ~a, ~a, ~az) – orkán, szélvihar
viihtyizy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~eez) – kényelem, otthonosság
viihtyi|zä (~zän, ~sää, ~sää, ~zääz) – kényelmes, otthonos
viih|tyä (~tymää; ~yn, ~tyy; ~yin, ~tyi) – jól érzi magát, kényelmesen érzi magát ◊ ~yttä tääl? – itt / most jól érzitek magatokat?
viihyt|ellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – szórakoztat ◊ ~ellä veerahia – vendégeket szórakoztat
viihyttä|ssä (~ämää; ~än, ~jjää; ~izin, ~iz) – szórakozik
viik|kaate (~attehen, ~ateeht, ~attehesse, ~attehez) – kasza ◊ niittää ~attehel – kaszával kaszál
viikkaatemee|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – kaszás (munkás)
viikkaateniit|to (~on, ~toa, ~too, ~ooz) – kaszálás
viik|ko (~on, ~koa, ~koo, ~ooz) – hét fn (időegység) ◊ enz ~koa – jövő héten; viime ~koa – múlt héten
-viik|koin (~koizen, ~oist, ~koisee, ~koizeez) – -heti, -hetes ◊ kaks-~koist porsahat – kéthetes kismalacok
viikkoka|uz (~vven, ~utta, ~uttee, ~vveez) − egész héten
viikonpä|ivä (~ivän, ~ivää, ~ivää, ~ivääz) – a hét napja
viilistim|et (~miin, ~miiä, ~mii, ~miz) Plur.  – a hátizsák füle
viiliä I (~n, ~ä, ~ä, ~z) fn – (az év) hideg időszak(a)
viiliä II (~n, ~ä, ~ä, ~z) mn – hűvös, hűs, hideg ◊ ~t ilmat – hűvös idő(járás)
viilo (~n, ~a, ~o, ~oz) – oromzat, homlokzat
viim|ata (~maamaa; ~maan, ~ajaa; ~maizin, ~maiz) – idétlenkedik
viime (+part) – múlt mn, elmúlt ◊ ~ vootta – múlt évben; ~ viikkoa – múlt héten
viimei|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – utolsó ◊ ~n autobussi – az utolsó autóbusz; ~n kerta – utoljára
viimeizeel – végül, végezetül
viimeizeks – végül, végezetül
viimeizelt! – (na) végre!
viimänki! – (na) végre!
viin|a (~an, ~aa, ~aa, ~aaz) – vodka, pálinka ◊ koti~a – kisüsti, házipálinka; polttaa koti~aa – kisüstit / házipálinkát főz
viinahullu (~n, ~a, ~u, ~uz) – delírium trémenszben szenvedő
viinahullu|z (~en, ~tta, ~ee, ~eez) – delírium trémensz
viinaks|et (~iin, ~ia, ~ii, ~iiz) Plur. – égetett szeszek, párlatok
viinala|zi (~zin, ~ssiia, ~ssii, ~ziiz) – kupica, stampedli
viini (~n, ~ä, ~i, ~iz) – bor ◊ kuiva ~ – száraz bor; poolmagja ~ – félédes bor
viiniköynnö|z (~ksen, ~öst, ~ksee, ~ksez) – szőlő (növény, ültetvény)
viiniryp|pääle (~älehen, ~äleeht, ~älehesse, ~älehez) – szőlőszem
viinirypäleh|et (~hiin, ~hiiä, ~isse, ~iz) Plur. – szőlőfürt
viinizav|vooda (~voodan, ~odaa, ~odaa, ~odaaz) – borászat, borüzem
viip|ata I (~paamaa; ~paan, ~ajaa; ~paizin, ~paiz) – lenget
viip|ata II (~paamaa; ~paan, ~ajaa; ~paizin, ~paiz) – rohan, robog, száguld, vágtat
viipsi|ä (~mää; ~n, ~i; ~n, ~) – gombolyít, felgombolyít
viipymätä – 1. rögtön, nyomban, azonnal, sürgősen; 2. késedelem nélkül, késlekedés nélkül
vii|pyä (~pymää; ~vyn, ~ppyy; ~vyin, ~pyi) – 1. tartózkodik vhol; 2. marad vhol
viiru (~n, ~a, ~u, ~uz) – csík, sáv
viiruk|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – csíkos, sávos
viissii − módon, -képp(en) ◊ kahel ~ – kétféle módon, kétféleképp(en); kaikeel ~ – mindenhogyan, mindenféleképpen; monel ~ – különböző módon, különbözőképpen, különféle módon, különféleképpen; muul ~ – máshogy, máshogyan, másképpen, másként, más módon; omal ~ – saját módján, saját szokása szerint; sil ~ – így, úgy, ezen a módon, azon a módon; soomen ~ – finn módra, finn szokás szerint; täll ~ – így, úgy, ezen a módon, azon a módon; toizeel ~ – máshogy, máshogyan, másképpen, másként, más módon; vennääen ~ – orosz módra, orosz szokás szerint ; vähä toizeel ~ – kissé máshogyan, kissé másként, kissé másképpen
viišina (~n, ~a, ~a, ~az) – meggy
viišinapuu (~n, ~ta, ~hu, ~z) – meggyfa
vi|ita (~jjan, ~ittaa, ~ittaa, ~jjaz) – erdőcske, liget
viitik|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – halporonty, halivadék
viit|ta (~an, ~taa, ~taa, ~aaz) – (nagy)kabát ◊ panna ~an päälle – kabátot felvesz; vetää ~an päält – kabátot levesz / levet
viiyt|ellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – tétovázik, pepecsel, halogat
viiyt|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – feltart, késleltet, tartóztat, feltartóztat
viiytö|z (~ksen, ~öst, ~ksee, ~ksez) – fennakadás, késedelem, késés, késlekedés ◊ ~ksetä – késedelem nélkül, késlekedés nélkül
vi|iz (~jjen, ~ittä, ~ittee, ~jjeez) – öt
viizahu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – ész, értelem, okosság, bölcsesség
viizas|sella (~telomaa; ~teen, ~telloo, ~telin, ~teli) – tudálékoskodik, filozofál(gat)
viizas|tua (~tummaa; ~sun, ~tuu; ~suin, ~tui) – okosodik, bölcsebbé lesz, bölccsé válik
vii|zaz (~ssaahan, ~zast, ~sahasse, ~sahaaz) – 1. értelmes, eszes, okos, bölcs; 2. eszénél levő
Viizenjä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – Felmagasztalás Napja
vi|iz||kymmen|t (~jjen||~än, ~ittä||~t, ~ittee||~ää, ~jjeez||~ääz) – ötven
vi|iz||sa|ttaa (~jjen||~an, ~ittä||~ttaa, ~ittee||~ttaa, ~jjeez||~az) – ötszáz
vi|iz||toist (~jjen||~, ~ittä||~, ~ittee||~, ~jjeez||~) – tizenöt
viiztoistkymmenä|z (~nnehen, ~ttä, ~nnehee, ~nnehez) – tizenötödik
vijjenne|z (~ksen, ~est, ~ksee, ~ksez) – ötöd (rész)
vijje|z (~nnehen, ~ttä, ~nnehee, ~nnehez) – ötödik
vijje|z||kymmenä|z (~nnehen||~nnehen, ~ttä||~ttä, ~nnehee||~nnehee, ~nneheez||~nnehez) – ötvenedik
vijjeezsatta|iz (~nnehen, ~tta, ~nnehee, ~nnehez) – ötszázadik
vi|ka (~an, ~kkaa, ~kkaa, ~az) – hiba, meghibásodás
vikapis|to (~son, ~toa, ~too, ~sooz) – baklövés ◊ tehhä ~son – baklövést követ el
vikkely|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – 1. fürgeség; 2. elevenség, mozgékonyság
vikkelä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – 1. fürge; 2. eleven, mozgékony
vilah|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – 1. csillog, villog; 2. hunyorog, pislog, pislákol, villódzik
vil|ahtaa (~ahtammaa; ~laahan, ~ahtaa; ~laahin, ~ahti) – csillan, villan, felcsillan, felvillan
vilahut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – csillant, villant, rácsillant, rávillant ◊ ~taa silmää – kacsint, rákacsint
vil|issä (~izömmää; ~izöö; ~liiz) – nyüzsgéssel van tele
vilja (~n, ~a, ~a, ~az) – gabona
vilkas|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – feléleszt, felélénkít, serkent
vilkas|tua (~tummaa; ~sun, ~tuu; ~suin, ~tui) – éled, feléled, éledezik, élénkül, felélénkül, megélénkül
vilkastum|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – feléledés, felélénkülés, megélénkülés
vilk|az (~kaahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaaz) – eleven, élénk, fürge
vilkkaa hsz ◊ kiiree ~ – fürgén, elevenen, sietősen
vilkkahu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – fürgeség, elevenség, élénkség
villa (~n, ~a, ~a, ~az) – gyapjú fn ◊ lamppaahan ~ – birkagyapjú
vil|laahoz (~ahoksen, ~ahoost, ~ahoksee, ~ahoksez) – pillanat, szempillantás
villahi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – gyapjú mn, gyapjú-, gyapjúból készült ◊ ~ist sukat – gyapjúharisnya
villehy|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – vadság
villi I (~n, ~ä, ~i, ~iz) fn – vadember
villi II (~n, ~ä, ~i, ~iz) mn – vad ◊ ~koira – vadkutya
vil|liine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – nyüzsgés
villiin|tyä (~tymmää; ~nyn, ~tyy; ~nyin, ~tyi) – elvadul, megvadul
vil|u (~un, ~luua, ~luu, ~uz) – hideglelés, hidegrázás
vilutt|aa (~ammaa; ~aa; ~i +part) – rázza a hideg, kileli a hideg hidegrázása van, hideglelése van ◊ minnua ~aa – (engem) ráz a hideg / kilel a hideg
vinnoo – félre, oldalra, oldalt, ferdén, rézsút
vin|o (~on, ~nooa, ~noo, ~oz) – 1. ferde, dőlt; 2. lejtős, ferde ◊ ~o katto – ferde tető
vinokulma (~n, ~a, ~o, ~az) – ferdeszög (mértan)
vinoz – ferdén, (meg)dőlve
vip|ata (~paamaa; ~paan, ~ajaa; ~paizin, ~paiz) – kölcsönöz, kölcsön ad
vip|attaa (~attammaa; ~paatan, ~attaa; ~paatin, ~atti) – remeg, reszket, rebbenget, rezeg
vip|pi (~in, ~piä, ~pii, ~iz) – kölcsön fn ◊ kyssyyä ~piä – kölcsön(be) kér
vip|piine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – remegés, reszketés ◊ kässiin ~piine – a kéz remegése
vi|pu (~vun, ~ppuua, ~ppuu, ~vuz) – emelő, kar, emelőkar
viskoimi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – dobás, hajítás
vi|skoja (~skoimaa; ~zoin, ~skooi; ~zoin, ~skoi) – dob verb, hajít
visko|ssa (~omaa; ~on, ~ojaa; ~izin, ~iz) – dobja magát, veti magát
vissii – 1. biztos(an), bizonyára, valószínűleg; 2. körülbelül, hozzávetőleg
vittii|n (~men, ~nt, ~mee, ~meez) – merevítőléc (széklábé, asztallábé)
vi|ttooa (~tomaa; ~on, ~ttoo; ~oin, ~toi) – üt, megüt, ver, megver
viuh|kaa (~kamaa; ~kaa; ~ki) – leng, libeg, lobog
viuhka|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – 1. himbálózik, inog; 2. lenget, lóbál, integet ◊ ~a hänt käel tänne! – intsd őt ide!
viuhut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – hadonászik ◊ ~taa käeel – hadonászik a kezével
vivah|ella (~telomaa; ~teen, ~teloo; ~telin, ~teli) – vibrál, villog, villózik
vi|zata (~skaamaa; ~skaan, ~skajaa; ~skaizin, ~skaiz) – 1. ledob, levet; 2. elhajít, vág vhová ◊ ~zata syrjää – sutba vág; 3. hány verb vmit, vet, dob verb  ◊ ~zata poiz – lehány vmit (magáról / a kezéből); ~zata ikkeehen poiz – leveti magáról az igát; ~zata ikkunast poiz – kidob az ablakon
vi|zellä (~skelömmää; ~skeen, ~skelöö; ~skelin, ~skeli +part) – dobálózik
vizva (~n, ~a, ~a, ~az) – genny
vizv|aa (~amaa; ~an, ~aa; ~in, ~i) – szivárog, nedvedzik
vizva|ta (~amaa; ~jaa; ~iz) – gennyesedik, elgennyesedik, megkel
vohma (~n, ~a, ~a, ~az) – buta, ostoba, hülye mn
vohmai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – buta, ostoba, hülye fn ◊ hää ono mokkooma ~n! – ő micsoda / mekkora egy hülye!
vohme|ta (~nommaa; ~nen, ~noo; ~nin, ~ni) – meghülyül
vohmuri (~n, ~a, ~i, ~iz) – balek
vohmu|z (~en, ~tta, ~ee, ~eez) – butaság, ostobaság, hülyeség ◊ tehhä ~en – ostobaságot csinál
voi I (~n, ~ta, ~he, ~z) fn – vaj
voi II isz − aj, jaj ◊ a ~! / ai ~! – ó, jaj! ai ~kka! / ai ~kkain! – ó, azt a...! ai ~jjaan! – aj-jaj-jaj!
voih|kua (~kumaa; ~un, ~kuu; ~uin, ~kui) – jajgat
voik|kaa (~kamaa; ~an, ~kaa; ~in, ~ki) – csodálkozik, elcsodálkozik, elképed, elámul, meglepődik
voikut|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – jajgat
voikut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – jajdít, feljajdít
voilei|pä (~vän, ~ppää, ~ppää, ~vääz) – vajas kenyér
voilin|tu (~nun, ~tua, ~tuu, ~nuuz) – (éjjeli) lepke / pillangó
voima I (~n, ~a, ~a, ~az) fn – erő
voima II (~n, ~a, ~a, ~az) mn − erős, erőben lévő
-voimai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) − erejű, -erős ◊ peen~n – kis erejű, gyenge erejű; yli~n – erőn felüli; elon~n – életerős
voimak|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – erős
voimakkahast – erősen
voimakku|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – erő ◊ tuulen ~z – a szél ereje, szélerő
voimat|oin (~toman, ~oin, ~tommaa, ~tomaz) – erőtlen; ~tomat maat – meddő földek
voimis|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – erősít, megerősít
voimis|tua (~tummaa; ~sun, ~tuu; ~suin, ~tui) – erősödik, megerősödik
voipa|ta (~an, ~ttaa, ~ttaa, ~az) – vajból, tojásból és tejszínből készült szósz
voipolla – lehet(séges)
voiseen (~en, ~t, ~ee, ~eez) – sárga galóca (ehető gomba)
vo|itaa (~itamaa; ~jjan, ~ittaa; ~izin, ~isi) – ken, ráken, beken ◊ ~itaa voita leivälle – kenyérre vajat ken
voit|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – győz, legyőz
voittaja (~n, ~a, ~a, ~az) – győztes
voittii|ssa (~maa; ~n, ~aa; ~zin, ~z +illat) – hasonlít vkire, vmire
voit|to (~on, ~toa, ~too, ~ooz) – győzelem ◊ saavuttaa ~on – győzelmet arat
vo|itua (~itumaa; ~jjun, ~ittuu; ~jjuin, ~itui) – összekoszolódik, bekoszolódik, összepiszkolódik, bepiszkolódik
voiveska (~n, ~a, ~a, ~az) – cégér, cégtábla ◊ ~ oven pääl – cégér / cégtábla az ajtó fölött
vo|jja (~imaa; ~in, ~ip; ~in, ~i) – 1. tud, képes; 2. lehet ◊ ~ip? – lehet? ei ~i! – nem lehet!
vo|jje (~itiin, ~jjetta, ~itiisse, ~itiiz) – kenőcs, paszta, krém ◊ kenkä~jje – cipőpaszta
vo|jjella (~itelommaa; ~iteen, ~iteloo; ~itteelin, ~itteeli) – 1. ken, beken; 2. összeken
vok|ki (~in, ~kia, ~kii, ~iz) – rokka
vokkuri (~n, ~a, ~i, ~iz) – rokka
vok|kuura (~kuuran, ~uraa, ~uraa, ~uraaz) – alkalmas, megfelelő, illő
vol|i (~in, ~liia, ~lii, ~iz) – szabadság, szabad fn
volillee – szabadon ◊ päässä linnun ~ – madarat szabadon enged
volinik|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – akaratos (személy)
vol|issa (~izommaa; ~liizen, ~izoo; ~liizin, ~liiz) – ostobaságokat / badarságokat beszél
vol|liine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – ostobaság, badarság
vonka (~n, ~a, ~a, ~az) – meredek partú patak, horhos
voo|e (~tteehen, ~eeht, ~tehesse, ~teheez) – ágy, fekhely ◊ laittaa ~tteehen – megveti az ágyat; koota ~eeht – beágyaz
vooepadja (~n, ~a, ~a, ~az) – matrac
vooevaattii|t (~loin, ~loja, ~loihe, ~loiz) Plur. – ágynemű, ágyneműhuzat
vooh|i (~en, ~ta, ~ee, ~eez) – kecske
vooks (+gen) nu – 1. vminek a következtében, vmi miatt, vmiből kifolyólag; 2. vki kedvéért / kedvére, vki érdekében ◊ miä tein senen siun ~ – a kedvedért / kedvedre tettem ezt
vooks|i (~en, ~ia, ~ee, ~eez) – dagály ◊ ~i ja loovvevezi – dagály és apály
vooli|n (~men, ~int, ~mee, ~meez) – faragókés
vool|la (~omaa; ~en, ~loo; ~in, ~i) – (késsel) farag
voonna (~n, ~a, ~a, ~az) – kisbárány, bárányka, bari(ka)
voonnai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – (kis)bárány
vooro (~n, ~a, ~o, ~oz) – 1. sor, sorrend ◊ issuki~ – ültetési sorrend; 2. műszak ◊ kolmeez ~oz – három műszakban
voorokkain – 1. sorjában, sorban; 2. felváltva, váltogatva, váltásban
vooroppäi – sorjában, egymás után
voorostaa – a maga részéről
voorotellee – feltétlenül
voot|aa (~amaa; ~taa; ~i) – folyik, kifolyik, ömlik, kiömlik
-vooti|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – -éves ◊ kaks-~in vazikka – kétéves borjú
vootteehenliina (~n, ~a, ~a, ~z) – lepedő
vooz (vuuvven, vootta, voottee, vuuvveez) – év, esztendő ◊ enz vootta – jövőre; männävoon – tavaly; tullavoon – a jövő évben; viime vootta – a múlt évben; Uuz Vooz – új év
voozka|uz (~vven, ~utta, ~utteem ~vveez) − év sora, év ideje
voozpä|ivä (~ivän, ~ivää, ~ivää, ~ivääz) – évforduló
voozsa|ta (~an, ~ttaa, ~ttaa, ~az) – évszázad
vorc|ca (~an, ~caa, ~caa, ~aaz) – kastély, palota
vorc|cia (~cimaa; ~in, ~cii; ~in, ~ci) – dörmög, mormog, dünnyög
vorocov|a (~an, ~vaa, ~vaa, ~az) – seregély
vorodnik|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – gallér
vortačka (~n, ~a, ~a, ~az) – szellőző, szellőzőablak, kisablak
vot! – íme! ◊ ~ kui! – szóval így (állunk)! ~ jo vohma! – ez aztán hülye! ~ ku too ono ...! – micsoda egy ...!
vozla|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – káromkodik, trágárkodik
vruhti (~n, ~a, ~i, ~iz) – gyümölcs
vudma|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – megüt ◊ ~ta kulakaal – ököllel megüt
vuhah|ella (~telomaa; ~telloo; ~teli) − süvít, süvölt
vuhaht|aa (~ammaa; ~aa; ~i) − dudál
vuhahta|ssa (~amaa; ~jjaa; ~iz) – fellobban, fellángol
vuh|hiine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – zengés, csengés, zúgás, moraj
vuh|issa (~izommaa; ~izoo; ~hiiz) – zeng, cseng, zúg, morajlik
vuhk|aa (~amaa; ~aa; ~i) – fütyül ◊ tuul ~aa – fütyül a szél
vul|issa (~izommaa; ~izoo; ~liiz) − árad, áramlik
vul|liine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – sebes ár, áradás
vum|issa (~izommaa; ~izoo; ~miiz) − cseng ◊ korvat ~miiz – csengett a füle
vun|issa (~izommaa; ~izoo; ~niiz) − zeng, cseng, zúg, morajlik ◊ teleffoonapacaz ~izoo – cseng a telefon
vun|ukka (~nuukan, ~ukkaa, ~ukkaa, ~ukaaz) – unoka
vur|ahtaa (~ahtammaa; ~raahan, ~ahtaa; ~raahin, ~ahti) – repül, kirepül, száll, kiszáll
vuraška (~n, ~a, ~a, ~az) – ellenzős sapka, tányérsapka
vur|issa (~izommaa; ~riizen, ~izoo; ~riizin, ~riiz) − búg, dong, zúg, morog, korog, berreg ◊ vacca ~izoo – korog a gyomra
vurra (~n, ~a, ~a, ~az) – búgócsiga
vursk|aa (~amaa; ~aa; ~i) − cuppog, cuppan
vuuvvelli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – tavalyi, múlt évi ◊ ~in vilja – tavalyi gabona
vu|zittaa (~zittammaa; ~ssiitan, ~zittaa; ~ssiitin, ~zitti) – uszít, ráuszít
vuzittaj|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – uszító fn
vyyh|ti (~in, ~tiä, ~tii, ~iiz) – gombolyag ◊ rihma~ti – cérnagombolyag
vyyh|tiä (~timää; ~in, ~tii; ~in, ~ti) – gombolyít, felgombolyít
vähemmän kf – kevésbé
vähem|p (~män, ~pää, ~pää, ~määz) kf – kevesebb
vähennyt|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – csökkent, lecsökkent
vähentym|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – csökkenés, lecsökkenés
vähen|tyä (~tymmää; ~nyn, ~tyy; ~nyin, ~tyi) – csökken, lecsökken, fogy (mennyiségileg)
vähentäm|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – 1. csökkentés, lecsökkentés; 2. kivonás (számtani művelet)
vähen|tää (~tämmää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – 1. csökkent, lecsökkent; 2. kivon (számtan)
väh|etä (~enömmää; ~heenen, ~enöö; ~heenin, ~heeni) – csökken, lecsökken, fogy (mennyiségileg)
vähhäin – kissé, kicsit
vähhäizen szn – nem sok, kevés, (egy) kis
väh|hyyz (~hyyvven, ~yttä, ~yee, ~yeez) – kis mennyiség, kevéske fn
vähittee – egészen kevés
vähykkäizen – alig-alig
väh|ä I (~än, ~hää, ~hää, ~ääz) mn – nem nagy, kicsi, kicsiny, kis
vähä II hsz – kicsit, kissé
vähäladvai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – gyengeelméjű
vähämeeli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – gyenge felfogású
vähänaikkaa – ne(m) sokáig ◊ oota ~! – ne várj sokáig! ne sokat várj!
vähäram|moin (~oizen, ~oist, ~oisee, ~oizeez) – gyenge erejű
vähättömäks – nem kicsit
vähäväk|kiin (~izen, ~iist, ~isee, ~izeez) – gyenge ◊ ~kiin nain – gyenge asszony; ~kiin tuul – gyenge szél
väit|ellä (~telömmää; ~teen, ~telöö; ~telin, ~teli +part) – nevet vmin / vkin, gúnyolódik vkin / vmin
väit|tyynt (~ynehen, ~ynyttä, ~ynehesse, ~ynehez) – lankadt, fáradt, bágyadt
väit|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – 1. (+adess ) hoz, visz, szállít vmivel, vmin ◊ ~tää autool – autóval szállít; 2. ◊ ~tää vastaa (+gen) – felesel; elä ~ä miun vastaa! – ne feleselj velem!
väi|tyä (~tymää; ~jjyn, ~ttyy; ~jjyin, ~tyi) – ellankad, elfárad
vä|ki (~en, ~kkiiä, ~kkee, ~ez) – nép
väkilu|ku (~vvun, ~kkuua, ~kkuu, ~vvuuz) – népesség(szám), lakosság(szám)
väkkiizen – erősen, erővel
väkkärä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – 1. szélforgó; 2. kábelorsó, kábelcséve
väk|köövä (~köövän, ~övää, ~övää, ~övääz) – erős ◊ ~köövä haju – erős szag, erős illat; ~köövä maku – erős íz; ~köövä viina – erős pálinka
väl|i (~in, ~liiä, ~lii, ~iz) – köz, térköz, időköz
välia|ika (~jan, ~ikkaa, ~ikkaa, ~jaz) – időszak, időköz, intervallum
välik|kö (~ön, ~köä, ~köö, ~ööz) – átjáró fn (térben)
välillee – szabadon, szabadjára
välil|liin (~izen, ~iist, ~isee, ~izeez) – kötetlen, független
välimittee – néha
välirazva (~n, ~a, ~a, ~az) – zsigeri zsír
välist (+gen) nu – közül ◊ kässiin ~ – keze(i) közül
välistää – időnként, időről időre
väl|ittää (~ittämmää; ~liitän, ~ittää; ~liitin, ~itti) – átad, továbbít ◊ ~ittää kässiiä möitä – kézből kézbe / kézről kézre  ad
välit|öin (~töman, ~öint, ~tömmää, ~tömäz) – közvetlen ◊ ~tömät kosketukset – közvetlen kapcsolatok
välitö|z (~ksen, ~öst, ~ksee, ~ksez) – különbség, eltérés
väliz (+gen) nu – között
väljä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – tág, bő, széles
väljäst – kintről, kívülről ◊ tulla ~ – bejön
väljää I – hamarosan
väljää II – 1. ki hsz, kintre, kívülre ◊ männä ~ – kijön, kimegy; 2. el, félre ◊ ottaa ~ – elvesz, elszed; viskoja ~ – eldob, elhajít
väljääz – kint, kívül
vällii I hsz – néha, időnként
vällii II (+gen) nu – közé
välttämät|öin (~tömän, ~öint, ~tömää, ~tömäz) – kötelező, megkerülhetetlen, elkerülhetetlen
vält|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – kerül, elkerül, megkerül vmit
väly|z (~ksen, ~yst, ~ksee, ~kseez) – köz, vminek a köztes része ◊ sormen~kset – ujjköz (kézen), kézujjak köze; varppaahan~kset – ujjköz (lábon), lábujjak köze
vär|i (~in, ~riiä, ~rii, ~iz) – szín (árnyalat), vminek a színe
värilli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – színes
vär|issä (~izömmää; ~riizen, ~izöö; ~riizin, ~riiz) – remeg, reszket, reng
värizytt|ää (~ämää; ~ää; ~i) – borzong (a háta)
värizöm|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – remegés, reszketés, rengés ◊ maan ~miin – földrengés
vär|ski (~zin, ~skiä, ~skii, ~ziiz) – friss ◊ ~ski liha – friss hús
värttänä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – 1. orsó(szár); 2. küllő
vässärö (~n, ~ä, ~ö, ~öz) – barázdabillegető (madárfajta)
vä|ssyynt (~zynehen, ~zynyttä, ~zynehesse, ~zynehez) – fáradt
vä|ssyyä (~zymää; ~zyn, ~ssyy; ~zyin, ~syi) – elfárad, kifárad
väv|y (~yn, ~vyyä, ~vyy, ~yz) – vő
vä|zyttää (~zyttämmää; ~ssyytän, ~zyttää; ~syytin, ~zytti) – fáraszt, elfáraszt, lankaszt, ellankaszt
vään|nellä (~telömmää; ~teen, ~telöö; ~telin, ~teli) – megfordít, elfordít
vääntii|ssä (~mää; ~n, ~ää; ~zin, ~z) – megfordul, elfordul
vään|tyä (~tymää; ~nyn, ~tyy; ~nyin, ~tyi) – fordul vkihez, vki felé
vään|tää (~tämää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – elfordít, megfordít
väärenny|z (~ksen, ~yst, ~ksesse, ~ksez) – hamisítás, hamisítvány
väären|tää (~tämmää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – hamisít, meghamisít
vääris|sellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli) – görbül, elgörbül, eltorzul
vääristel|y (~yn, ~lyyä, ~lyy, ~yz) – torzítás
vääris|tyä (~tymmää; ~syn, ~tyy; ~syin, ~tyi) – 1. görbül, elgörbül, eltorzul; 2. vetemedik, megvetemedik
vääris|tää (~tämmää; ~sän, ~tää; ~sin, ~ti) – görbít, elgörbít, eltorzít
väärittä|ssä (~ämää; ~än, ~jjää; ~izin, ~iz) – vádaskodik
väärit|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – vádol, megvádol ◊ ~tää ilman syytä – alaptalanul vádol
vääritö|z (~ksen, ~öst, ~ksee, ~ksez) – vád ◊ ezittää ~ksen – vádat emel
vääry|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – 1. görbület, görbülés, elgörbülés, torzulás, eltorzulás; 2. igazságtalanság
väärä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – 1. görbe, ferde ◊ ~ peegli – görbetükör; 2. kanyargós; 3. hibás, vétkes
vöglä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – cékla
vöö (~n, ~tä, ~hö, ~z) – öv (kellék)
vööhyk|e (~kehen, ~eeht, ~kehesse, ~kehez) – öv, övezet, zóna, égöv ◊ kuuma ~e – forró égöv
vöölli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – öves ◊ ~in viitta – öves kabát
vöönsol|ki (~en, ~kia, ~kee, ~ez) – csat, övcsat
vööt|öin (~tömän, ~öint, ~tömää, ~tömäz) – övetlen, öv nélküli ◊ ~öin viitta – öv nélküli kabát
vööry (~n, ~ä, ~y, ~yz) – lavina, (kő- / hó-)omlás
vööryt|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – legurít, legördít
vööry|ä (~mää; ~n, ~y; ~in, ~i) – legurul, legördül
vöö|är (~ttäären, ~äärt, ~täresse, ~täreez) – derék fn