O

oak|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – tüskés, tövises ◊ ~az pehko – tüskés / tövises bokor
oat|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – tüskétlen, tüske nélküli, tövis nélküli ◊ ~oin rooza – rózsa tövis nélkül
o|az (~kkaahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaaz) – tüske, tövis
obidna (~n, ~a, ~a, ~az) – sértés, megbántás
obidnaal − sértve, megbántva ◊ olla ~ – megsértődik, megbántódik
obižoit|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – sért, megsért, megbánt
obižoittaja (~n, ~a, ~a, ~z) – sértegető (személy)
ocallee – teljesen, a feje búbjáig
ocamii – fejjel lefelé
ocamiittaa – fejjel lefelé ◊ kummartassa ~ maaha – földig hajol
oc|ca (~an, ~caa, ~caa, ~aaz) – 1. fej; 2. vége vminek; 3. csúcsa vminek, hegye vminek; 4. homlok
oc|cain (~caizen, ~aist, ~caisee, ~caizeez) – 1. csúcsa vminek, hegye vminek; 2. vége vminek ◊ paglan ~cain – a zsineg vége
ocittee – fejjel előre ◊ kulkia tuulee ~ – széllel szemben halad; kulkia vertaa ~ – áramlással szemben halad
odra (~n, ~a, ~a, ~az) – árpa (növény)
oelma (~n, ~a, ~a, ~az) – sarjú
oen|nella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – kiegyenget
oen|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – kiegyenesít
oenta|ssa (~mmaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – kiegyenesedik
oh|ahtaa (~ahtammaa; ~haahan, ~ahtaa; ~haahin, ~ahti) – sóhajt, felsóhajt, fellélegzik
ohelma (~n, ~a, ~a, ~az) – rendtartás, rendszabály
ohesään|tö (~nön, ~töä, ~töö, ~nööz) – utasítás
ohhootnik|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – vadász
ohjai|n (~men, ~nt, ~mee, ~meez) – kormány (járműé)
ohjaks|et (~iin, ~ia, ~ii, ~iiz) Plur.  – gyeplő
ohja|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – vezet, hajt (járművet) ◊ ~ta auttooa – autót vezet; ~ta hevoist – lova(ka)t hajt
ohja|z (~kset, ~ast, ~ksee, ~kseez) – hám, kantár, gyeplő
oh|kaa (~kamaa; ~an, ~kaa; ~in, ~ki) − jajgat ◊ ~kaa kivust – jajgat a fájdalomtól
ohtajai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – bogáncs
ohtak|e (~kehen, ~eeht, ~kehesse, ~kehez) – bogáncs
ohto – eléggé
ohuk|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisee, ~kaizeez) – vékony, karcsú
oh|ut (~huuvven, ~utta, ~uesse, ~ueez) – vékony, karcsú
ohvat|ta (~an, ~taa, ~taa, ~aaz) – 1. vmihez való kedv; 2. kedv, szándék ◊ miul ono ~ta lähtiä – szándékomban áll elmenni, van kedvem elmenni
ohvotta|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – szándékozik, kedve van vmihez ◊ miä ~an nargamaa – nevetni való kedvem van
ohvottast – szívesen, jó kedvvel
oikehu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – 1. jog vmihez, vminek a joga ◊ ~z leppoo – a pihenés joga; 2. jogtudomány; 3. igazság; 4. igazságosság
oikenut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – kiegyenesedik
oikia (~n, ~a, ~a, ~z) – 1. jobb ◊ ~ käzi – jobb kéz; 2. egyenes ◊ ~ tee – egyenes út; 3. igazságos, igaz ◊ ~ teko – igazságos cselekedet; siä oot ~z – igazad van
oikial – jobb felől, jobb oldalon, jobbra (hol?)
oikialle – jobb felé, jobb oldalra, jobbra (hová?) ◊ kääntyä ~ – jobbra fordul
oikialt – jobbról ◊ ilmetä ~ – jobbról érkezik
oikii – 1. helyesen; 2. egyenesen
oiko|ja (~imaa; ~in, ~oi; ~in, ~i) – javít, kijavít, megjavít
oj|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – 1. ér (vízfolyás) fn, patak; 2. árok
o|jata (~ikkaamaa; ~ikkaan, ~ikajaa; ~ikkaizin, ~ikkaiz) – kiegyenesít ◊ ~jata teen – kiegyenesíti az utat
o|jeta (~ikenommaa; ~ikkeenen, ~ikenoo; ~ikkeenin, ~ikkeeni) – kiegyenesedik
ojuk|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisee, ~kaizeez) – ér (vízfolyás) fn
okkiaana (~n, ~a, ~a, ~z) – óceán
oksa (~n, ~a, ~a, ~az) – ág, gally
oksak|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – ágas
oksat|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – ágatlan
oksa|z (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) – dugvány ◊ naitettu ~z – oltvány
oksennut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti +part) – émelyeg ◊ minnua ~taa – émelygek
oksen|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – rókázik, hány, okádik
oksenta|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz) – rókázik, hány, okádik
oksik|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – csomós, göcsörtös ◊ ~koi halko – csomós fahasáb
oktiaabri (~n, ~a, ~i, ~iz) – október
ol|ki (~en, ~kia, ~kee, ~ez) – szalma ◊ ~enkatto – szalmatető, szalmafedél
olkikor|z (~ren, ~tta, ~tee, ~ez) – szalmaszál ◊ tarttua ~tee – szalmaszálba kapaszkodik
o|lla (~omaa; ~on, ~n; ~lin, ~li) létige, segédige – van
ol|o (~on, ~looa, ~loo, ~oz) – tartózkodás, ottlét ◊ ~o bolnicaaz – kórházban való tartózkodás
olomat|oin I (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) fn – nincstelen
olomat|oin II (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) mn – nem létező
olomattom|at (~iin, ~ia, ~ii, ~iz) Plur. – nincstelenség, ínség
olosuhteh|et (~iin, ~ia, ~ii, ~iz) Plur. – körülmények, feltételek ◊ ottaa ~et vartee – figyelembe veszi a körülményeket
olo|t (~loin, ~loja, ~loihe, ~loiz) Plur.  – körülmények ◊ hyvät ~t – jó körülmények
oluek|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – sörös ◊ ~az kannu – söröskorsó
ol|ut (~luuvven, ~utta, ~uesse, ~ueez) – sör ◊ ~luuvvenbaari – söröző (vendéglátóhely)
olutalla|z (~ksen, ~ast, ~ksesse, ~ksez) – söralátét
olutnik|ki (~in, ~kiä, ~kii, ~iz) – söröshordó
om|a (~an, ~maa, ~maa, ~az) – saját, tulajdon mn ◊ ~il silmiil – saját / tulajdon szemeivel
omahi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – rokon, családtag
omaizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – vagyon, tulajdon fn
omal viissii – sajátosan, sajátságosan
om|meena (~meenan, ~enaa, ~enaa, ~enaaz) – alma ◊ maa ~meenat – burgonya, krumpli
ommeenapuu (~n, ~ta, ~hu, ~z) – almafa
om|mella (~pelommaa; ~peen, ~peloo; ~ppeelin, ~ppeeli) – 1. varr, kivarr, kihímez; 2. rászed, az ujja köré teker ◊ hää ~ppeeli minnua – rászedett engem
ompelia (~n, ~a, ~a, ~z) – szabó
ompelij|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~aaz) – varrónő
omp|peeloz (~eloksen, ~eloost, ~eloksee, ~eloksez) – 1. varrás; 2. varrat; 3. hímzés
onkelma (~n, ~a, ~a, ~az) – probléma
onk|i (~en, ~ia, ~ee, ~eez) – horog (horgászat)
onki|a (~maa; ~n, ~i; ~n, ~) – horgászik
onkikok|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – horog (horgászat)
onnelik|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – szerencsés
onnelli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – szerencsés
onnet|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – 1. nem szerencsés; 2. szerencsétlen
onnettomu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – szerencsétlenség
onn|i (~en, ~ia, ~ee, ~eez) – szerencse
onnis|tua (~tummaa; ~sun, ~tuu; ~suin, ~tui) – sikerül
onnit|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – szerencsét kíván, felköszönt ◊ ~ella syntymäpäivän johost – születésnapon felköszönt
onnittel|u (~un, ~luua, ~luu, ~uz) – szerencsekívánat, jókívánság
oolo|i (~in, ~ja, ~ihe, ~iz) – tökfilkó, tökfej, fajankó
oomaaz − jelen hsz ◊ ono ~ – jelen van
oot|ella (~telommaa; ~teen, ~teloo; ~telin, ~teli) – vár verb vkit / vmit
ooteltav|a (~an, ~vaa, ~vaa, ~az) – 1. várható; 2. várt, elvárt ◊ eijoo ~viia tuloksia – nem várt eredmények
ootpuska (~n, ~a, ~a, ~az) – szabadság (munkaügyi)
oot|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – vár verb, megvár ◊ ~a! – várj!
oottamat|oin (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – nem várt, váratlan
oottamattomu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – váratlanság
oottelomata – váratlanul
oottelom|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – várakozás
ootu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – várakozás
opasso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – 1. vezetés, irányítás; 2. tankönyv
opas|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – 1. kalauzol, elkalauzol; 2. útbaigazít, eligazít; 3. kiképez, oktat
opastaj|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – 1. idegenvezető; 2. vezető, irányító; 3. oktató, képző ◊ icce~a – önképző
op|ettaa (~ettammaa; ~peetan, ~ettaa; ~peetin, ~etti) – tanít
opettaj|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – tanító, tanár
opokal|a (~an, ~laa, ~laa, ~az) – compó (halfajta)
op|okka (~pookan, ~okkaa, ~okkaa, ~okaaz) – gomba ◊ olla ~okaaz – gombászik; punapää~okka – érdestinóru (gomba); kärpäizen ~okka – galóca; lamppaahan~okka – tinórugomba; vezi~okka – érdesnyelű tinóru (gomba)
op|peetuz (~etuksen, ~etuust, ~etuksee, ~etuksez) – képzés, oktatás, tanítás
op|pi (~in, ~pia, ~pii, ~iz) – 1. tanulás, tanulmány; 2. képzés, oktatás; 3. szokás ◊ hänel ono pahhain ~pi – rossz szokása van
op|pia (~pimaa; ~in; ~pii; ~in, ~pi) – kísérletezik
oppihu|a (~mmaa; ~n, ~u; ~in, ~i) – tanul
oppii|ssa (~maa; ~n, ~aa; ~zin, ~z) – megtanul, kitanul vmit
oppiko|ti (~in, ~ttiia, ~ttii, ~iz) – iskola (épület)
oppila|psi (~psen, ~sta, ~psee, ~pseez) – tanuló(lány), diák(lány)
oppooza (~n, ~a, ~a, ~az) – szekérsor, kocsisor
oput|in (~timen, ~iint, ~timmee, ~timez) – abroncs, pánt ◊ pöörän ~in – kerékabroncs
orastu|a (~mmaa; ~u; ~i) – kisarjad
or|i (~riihen, ~iiht, ~ihesse, ~iheez) – csődör, mén ◊ ~i ja tamma – csődör és kanca
orja (~n, ~a, ~a, ~az) – rab, rabszolga
orjamarja (~n, ~a, ~a, ~az) – csipkebogyó, hecsedli ◊ ~pehko – csipkerózsabokor
orju|z (~en, ~tta, ~ee, ~eez) – 1. rabság; 2. rabszolgaság
ork|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – ló, paripa
or|ko (~on, ~koa, ~koo, ~oz) – völgy
orlenkiiz − készen, kész ◊ olla ~ – kész van
or|poi (~voin, ~poja, ~poihe, ~voiz) – árva
or|raahat (~ahiin, ~ahia, ~ahisse, ~ahiiz) Plur.  – palánta
or|raava (~raavan, ~avaa, ~avaa, ~avaaz) – mókus
or|z (~ren, ~tta, ~tee, ~reez) – tyúkülő (rúd az ólban), tyúklétra
ossaaja (~n, ~a, ~a, ~az) – hozzáértő, szakértő, jártas személy ◊ ižoran ja vennääen keelilöin ~ – az izsor és az orosz nyelvben jártas személy
osso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~kseez) – vásárlás, bevásárlás ◊ tehhä ~ksia – bevásárol
ossut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – vezet, irányít
os|taa (~tamaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – vásárol, bevásárol
osteksen|nella (~telommaa; ~teen, ~teloo; ~telin, ~teli) – vásárolgat
oste|ssa (~ksommaa; ~ksen, ~ksoo; ~ksin, ~ksi) – megvesz / megvásárol vmit
os|to (~son, ~toa, ~too, ~sooz) – vásárlás, bevásárlás
otrupi (~n, ~a, ~i, ~iz) – korpa (növényi), korpadara
ot|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – 1. fog verb ◊ ~taa käest kiin – kézen fog; ~taa käzikynkäst – karon fog; 2. vesz ◊ ~taa velaks – kölcsön vesz; 3. bevesz ◊ ~taa tabletin – beveszi a tablettát; 4. elvesz, átvesz ◊ ~taa vastaa – elfogad; ~taa lahjan vastaa – elfogadja az ajándékot; 5. megfog ◊ ~taa kiin – elkap vkit / vmit; 6. szed, visz, vesz ◊ ~taa poiz – elszed, elvisz, elvesz; 7. vmibe vesz ◊ ~taa vartee – számításba / számba vesz; hää ~ti kaik olosuhtehet vartee – minden körülményt számításba vett; 8. fog(ja magát) ◊ hää ~ti dai poistui – fogta magát és elment
otu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – káromkodás
ovenpeel (~en, ~t, ~ee, ~eez) – kapufélfa
ov|i (~en, ~viia, ~vee, ~ez) – kapu, nagykapu
o|za (~zan, ~ssaa, ~ssaa, ~zaz) – darab, rész, szelet ◊ saa’a oman ~zan – megkapja a részét
ozamee|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – 1. társtulajdonos; 2. részvényes, részvénytulajdonos
o|zata (~ssaamaa; ~ssaan, ~zajaa; ~ssaizin, ~ssaiz +part) – 1. tud vmit / képes vmit tenni; 2. bír (vmit erővel / tudással cselekedni)
oziks – részben, részint
ozittee – részenként, részletekben, darabonként ◊ maksaa palkkaa ~ – részletekben fizeti ki a munkabért