T

taaski – újra meg újra
ta|ata (~kkaamaa; ~kkaan, ~kajaa; ~kaizin, ~kaiz) – 1. kezeskedik ◊ ~ata täst inmihizest – kezeskedik ezért az emberért; 2. garantál, biztosítékot nyújt, szavatosságot vállal vmiért ◊ ~ata töötä – szavatosságot / garanciát vállal a munká(já)ért
taat|tu (~un, ~tua, ~tuu, ~uuz) – 1. garantált; 2. szavatossága van, garanciális
taaz – ismét, megint, újra, újból
ta|e I (~kkeehen, ~eeht, ~kehesse, ~keheez) – garancia, biztosíték, kezesség ◊ miun sana ono senen ~keheen – erre a szavamat adom
ta|e II (~tteehen, ~eeht, ~tehesse, ~teheez) – 1. szar; 2. trágya
taehanko (~n, ~a, ~o, ~oz) – trágyavilla
taemmaks kf – hátrébb, visszább
taem|p (~man, ~paa, ~paa, ~maaz) kf – távolabbi
taempaa kf – távolabb
taempaan kf – 1. hátrébb ◊ seissooa ~ – hátrébb áll; 2. háttérben
ta|eta (~kenommaa; ~kkeenen, ~kenoo; ~kkeenin, ~kkeeni) – távolodik, hátrébb megy
taet|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – trágyázatlan ◊ ~oin pelto – trágyázatlan föld
taeve|zi (~en, ~ttä, ~ttee, ~ez) – hígtrágya, trágyalé
tagra (~n, ~a, ~a, ~az) – szelet
tagro|ja (~imaa; ~in, ~oi; ~in, ~i) – szeletel, felszeletel
tahallaa – készakarva, szándékosan
tahalli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – szándékos, készakart ◊ ~in tappo – szándékos emberölés
tahallizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – szándékosság
tahansa − tetszik ◊ konz ~ – amikor csak tetszik; mikä (mitä) ~ – ami tetszik
tahat|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – 1. nem szándékos, nem készakart ◊ ~oin teko – nem szándékos cselekedet; 2. spontán; 3. akaratlan ◊ ~oin vere – akaratlan hiba
tah|hiia (~hiian, ~iaa, ~iaa, ~iaz) – vizenyős, lédús ◊ ~hiiat marjat – lédús bogyók
tah|ko (~on, ~koa, ~koo, ~oz) – fenőkő, köszörűkő
tahko|ssa (~omaa; ~on, ~jaa; ~izin, ~iz) – fen, köszörül
tahmia (~n, ~a, ~a, ~z) – ragacsos, ragadós, tapadós
taholli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) ◊ yhen ~in – egyhangú; yhen ~zeest – egyhangúlag
tah|ota (~koomaa; ~koon, ~kojaa; ~koizin, ~koiz) – fen, köszörül
tahot|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – akaratgyenge
tahottom|uz (~muuvven, ~utta, ~uee, ~uez) – akaratgyengeség
tahra (~n, ~a, ~a, ~az) – folt, pecsét
tahrai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – foltos, pecsétes
tahrat|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – folttalan
tah|to (~on, ~toa, ~too, ~oz) – akarat
tah|toa (~tomaa; ~on, ~too; ~oin, ~toi +part) – akar
ta|ika I (~jan, ~ikkaa, ~ikkaa, ~jaz) fn – varázslás, varázslat
taika II hsz – alig-alig, icipicit, apránként ◊ ono ~ rahhaa – alig-alig van pénz; ono miul ~ kaikkea – apránként mindenem megvan
ta|ikain (~kaizen, ~jaist, ~kaisee, ~kaizeez) – egy kicsi, egy pici
taikapuu (~n, ~ta, ~hu, ~z) – faanyag (asztalosipari)
taikina (~n, ~a, ~a, ~az) – tészta
tai|m (~men, ~nt, ~mee, ~meez) – hajtás, palánta
taim|et (~iloin, ~iloja, ~iloihe, ~iloiz) Plur. – vetemény
tai|ppuua (~pumaa; ~vun, ~ppuu; ~vuin, ~pui) – 1. hajlik, lehajlik, meghajlik; 2. hódol, behódol
taip|puumuz (~umuksen, ~umuust, ~umuksee, ~umuksez) – vonzalom, vonzódás ◊ ~umukset – hajlam
taipui|za (~zan, ~saa, ~saa, ~zaz) – 1. hajlékony, rugalmas; 2. alázatos, szófogadó
taipuizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – 1. hajlékonyság, rugalmasság; 2. alázatosság, szófogadás
taipumat|oin (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – 1. rugalmatlan; 2. engedetlen, szófogadatlan
taipumi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. meghajlás; 2. alázat; 3. engedelmesség
tai|taa (~tamaa; ~jjan, ~taa; ~zin, ~si) − valószínűleg / alighanem / bizonyára / biztos(an) történik, bekövetkezik vmi ◊ hää ~taa tulla – ő biztos eljön; ~taa noissa lunt satamaa – alighanem esni fog a hó; ~jjat olla oikiaaz – neked bizony(ára) igazad van; hää ei ~taant tiitää – ő valószínűleg nem tudta
tait|e (~tehen, ~eeht, ~tehesse, ~teheez) – hajlat, görbület
tait|ella (~telommaa; ~teen, ~teloo; ~telin, ~teli) – 1. meggörbül, meghajlik; 2. letörik
tait|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – 1. megtör, letör; 2. összehajt, összecsuk; 3. leszakít
tait|tua (~tumaa; ~un, ~tuu; ~uin, ~tui) – 1. megtörik, letörik; 2. összehajlik, összecsukódik; 3. leszakad
taiva|z (~han, ~st, ~hasse, ~haaz) – ég fn
taivazvooh|i (~en, ~t, ~ee, ~eez) – szalonka (madár)
taivut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – 1. görbít, meggörbít, hajlít, meghajlít; 2. alárendel, alávet, leigáz
taivutu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – hajlás, meghajlás, lehajlás
ta|jje (~itteehen, ~jjeeht, ~itehesse, ~iteheez) – művészet
takaisii – vissza, visszafelé ◊ tulla ~ – visszajön, visszatér
takajal|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – hátsó láb (állati)
takanuk|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – tat ◊ venneehen ~ka – hajótat
takapak|ki (~in, ~kia, ~kii, ~iz) − hátramenet, tolatás
takaperin – 1. hátra, hátrafelé ◊ kulkia ~ – hátrál, farol; 2. vissza, visszafelé
takapool (~en, ~t, ~ee, ~eez) – 1. hátoldal ◊ mitalin ~ – az érem hátoldala; 2. fenék, far
takaz – hátra, hátrafelé ◊ astua kaks azeelt ~ – két lépést tesz hátrafelé
takimai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – leghátsó, hátulsó
takis|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – nyom verb, összenyom, présel, összeprésel
takkaa (+gen) nu – vmin túlra ◊ linnan ~ – a városon túlra
takkaaks (+gen) nu – -ért
takkaan I – hátul
takkaan II (+gen) nu – vmi mögött
takkaant I – hátulról
takkaant II (+gen) nu – vmin túlról ◊ meren ~ – a tengeren túlról
takki – azért, de azért, mégis
takki ta – bár ksz, ámbár
ta|kkooa (~komaa; ~on, ~kkoo; ~oin, ~koi) – kovácsol
tak|ku (~un, ~kua, ~kuu, ~uz) – rongydarab, rongyfoszlány
takkuu (~n, ~ta, ~sse, ~z) – 1. kezesség ◊ männä ~sse – kezeskedik; 2. zálog ◊ päästää vappaaks ~ta vassaa – feloldja a zálogot
tak|kuukaz (~ukkahan, ~ukast, ~ukkahasse, ~ukkahaz) – bozontos, kócos, torzonborz
tal|i I (~in, ~liia, ~lii, ~iz) fn – faggyú
tali II ksz – vagy, avagy
talla|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz +part) – tapos, letapos, tipor, letipor ◊ ~ta kukkia – letapossa a virágot
tal|oi (~oin, ~looja, ~oihe, ~oiz) – ház
taloihu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – háztartás
taloinmee|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – házmester
taloinpo|ika (~jan, ~ikkaa, ~ikkaa, ~jaz) – paraszt
taloinpoikanai|n (~zen, ~sta, ~see, ~zeez) – parasztasszony
talut|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – vezet
tal|uttaa (~uttamma; ~luutan, ~uttaa; ~luutin, ~utti) – vezet
talveel – télen, télidőn
talveen – télen ◊ tänä ~ – ezen a télen
talvelli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – téli
talv|i (~en, ~ia, ~ee, ~eez) – tél ◊ koko ~ikauz – egész télen; enz ~ia – jövő télen; viime ~ia – elmúlt télen
tamma (~n, ~a, ~a, ~az) – kanca
tamm|i (~en, ~ia, ~ee, ~eez) – tölgy, tölgyfa
tammik|ko (~on, ~koa, ~koo, ~ooz) – tölgyes, tölgyerdő
tanc|ci (~in, ~cia, ~cii, ~iiz) – tánc
tanc|cia (~cimaa; ~in, ~cii; ~cin, ~ci) – táncol
tanccija (~n, ~a, ~a, ~az) – táncos fn
tanccik|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – táncosnő, balerina
ta|pa (~van, ~ppaa, ~ppaa, ~vaz) – 1. szokás; 2. kedély, karakter, természet (emberi); 3. mód, módszer, szer, eljárás
tap|ahtua (~ahtummaa; ~paahun, ~ahtuu; ~paahuin, ~ahtui) – előfordul, történik ◊ mitä ono ~ahtuunt? – mi történt?
tapaizom|a (~an, ~maa, ~maa, ~az) – tőkehús
tapalook|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – zálog, óvadék
tap|ella (~pelommaa; ~peen, ~peloo; ~pelin, ~peli) – harcol, küzd
tap|in (~pimen, ~iint, ~pimee, ~pimeez) – veszteség, kár
tap|paa (~pamaa; ~an, ~paa; ~oin, ~poi) – gyilkol, meggyilkol, öl verb, megöl
tap|paahuz (~ahuksen, ~ahuust, ~ahuksee, ~ahuksez) – esemény
tappaami|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – találkozó, találka, találkozás
tappaja (~n, ~a, ~a, ~az) – gyilkos
tappelu (~n, ~a, ~u, ~uz) – harc, küzdelem
tappio (~n, ~ta, ~sse, ~z) – vereség
tap|po (~on, ~poa, ~poo, ~oz) – gyilkosság
tap|uttaa (~uttammaa; ~puutan, ~uttaa; ~puutin, ~utti) − dobog, dobbant ◊ ~uttaa jaloil – dobog / dobbant a lábával
tarjoomi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. megvendégelés; 2. kínálás
tarjo|ta (~omaa; ~on, ~jaa; ~izin, ~iz) – 1. megvendégel; 2. kínál (étellel)
tarjulij|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – pincér, felszolgáló
tarjulijak|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – pincérnő, felszolgálónő
tarju|lla (~lommaa; ~en, ~loo; ~lin, ~li) – kínálgat (étellel), unszolgat (evésre)
tarkasso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – ellenőrzés, vizsgálat
tarkas|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – ellenőriz, vizsgál
tark|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – pontos ◊ ~at tijjot – pontos adatok
tart|tua (~tumaa; ~un, ~tuu; ~uin, ~tui) – 1. ráakaszkodik; 2. belekapaszkodik
tarve (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – szükség, szükséglet
tarvicov|a (~an, ~vaa, ~vaa, ~az) – nélkülöző
tarvittav|a (~an, ~vaa, ~vaa, ~az) – szükséges, kellő ◊ epä~a – nem szükséges, szükségtelen
tarviz (+part) – kell vmi, szükség van vmire ◊ miul ono ~ rahhaa – nekem pénzre van szükségem
tassaa – egyenlően, egyenletesen
ta|ssain (~zaizen, ~zaist, ~zaisee, ~zaizeez) – egyenlő, egyenletes
tatehik|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – 1. mocskos, koszos, szennyezett; 2. trágyás, ganés
tatehut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – trágyáz, ganéz
ta|uti (~vvin, ~uttiia, ~uttii, ~vviiz) – betegség, baj, nyavalya ◊ päässä ~vvist – kigyógyul / meggyógyul a betegségből
tau|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – fenék, hátsórész
tavalli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – szokásos, megszokott
tavallizest – szokás szerint
ta|vat (~poin, ~ppooja, ~poihe, ~poiz) Plur. – modor, viselkedés ◊ karkiat ~vat – durva modor
ta|vata (~ppaamaa; ~ppaan, ~pajaa; ~ppaizin, ~ppaiz) – találkozik ◊ ~vata tuttavan uulicaal – ismerőssel találkozik az utcán
tav|vaarat (~aroin, ~aroja, ~aroihe, ~aroiz) Plur. – holmi, portékák
tavvinmääritö|z (~ksen, ~öst, ~ksesse, ~ksez) – diagnózis
tavvinoire (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – tünet, kórtünet
tazaizest – pontosan, kereken
ta|zo (~zon, ~ssooa, ~ssoo, ~zoz) – tér (közterület)
teatteri (~n, ~a, ~i, ~iz) – színház
tedrenpel|i (~in, ~liiä, ~lii, ~iz) – 1. dürgés, a nyírfajdkakas dürgése; 2. flört ◊ pitää ~liiä tytöin kera – flörtöl a kislánnyal
tedr|i (~en, ~iä, ~ee, ~eez) – nyírfajd ◊ ~ikana – nyírfajdtyúk; ~ikukkoi – nyírfajdkakas
tee (~n, ~tä, ~he, ~z) – út
teehaara (~n, ~a, ~a, ~az) – útelágazás
teelmä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – félkésztermék
teena|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – keres
teennäi|n (~zen, ~stä, ~see, ~zeez) – ál, hamis, színlelt
tees|siä (~simmää; ~in, ~sii; ~in, ~si) – kellemetlenséget okoz
teet|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – gyárt, készít, termel, létrehoz
tegras|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – vág, levág (állatot)
te|hhä (~kömää; ~en, ~kköö; ~in, ~ki) – csinál, tesz, művel, végez ◊ ~hhä töötä – dolgozik, munkát végez
teh|t (~nehen, ~nyttä, ~nehee, ~neheez) – megtett, elkövetett
teh|ty (~yn, ~tyä, ~tyy, ~yz) – elkészült
tejjet Plur. acc – titeket
tek|ahua (~ahummaa; ~kaahun, ~ahuu; ~kaahuin, ~kaahui) – kialakul, létrejön
tek|kiijä (~kiijän, ~ijää, ~ijää, ~ijääz) – kiemelkedő személyiség, közéleti személyiség
tek|kööjä (~kööjän, ~köjää, ~köjää, ~köjääz) – színlelő
te|ko I (~on, ~kkooa, ~kkoo, ~oz) – cselekedet, tett
teko- II – mű-, mesterséges ◊ ~hamppaahat – műfogsor
tekömi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – munka, tevékenység
tek|össä (~köömää; ~köön, ~ööjää; ~köizin, ~köiz +trsl) – színlel, tetteti magát ◊ ~össä läziväks – betegnek tetteti magát
teleffoona (~n, ~a, ~a, ~z) – telefon ◊ läätä ~z – telefonon beszél; soittaa ~l – felhív telefonon; ~pacaz – telefonkészülék
tem|mata (~ppaamaa; ~ppaan, ~pajaa; ~ppaizin, ~ppaiz) – 1. elkap; 2. elránt
teolli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – ipari
teollizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – ipar
terppilli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – türelmes ◊ epä~in – türelmetlen
terppimy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – türelem
terp|piä (~pimää; ~in, ~pii; ~in, ~pi) – tűr, eltűr, elvisel
terrut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – erőltet, megerőltet ◊ ~taa näkkööä – (meg)erőlteti a szemét (látását)
ter|räävä (~räävän, ~ävää, ~ävää, ~ävääz) – éles, kiélezett
terva (~n, ~a, ~a, ~az) – gyanta, kátrány, szurok
tervahi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – gyantás, kátrányos, szurkos ◊ ~in puu – gyantás fa
tervahu|a (~mmaa; ~n, ~u; ~in, ~i) – begyantáz, összegyantáz, bekátrányoz, összekátrányoz
tervak|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – gyantás, gyantázott, kátrányos, kátrányozott
tervaks|et (~iin, ~ia, ~ii, ~iz) Plur.  – gyantás forgács
tervapääsko|i (~in, ~jä, ~ihe, ~iz) – fecske
terva|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – gyantáz, kátrányoz
terve (~hen, ~eht, ~hesse, ~heez) – 1. egészséges ◊ oo ~! – gyógyulj meg! jää’ä ~heks – kigyógyul, meggyógyul; 2. ép, sértetlen
terveh|tiä (~timmää; ~in, ~tii; ~in, ~ti) – köszönt, üdvözöl
tervehy|z I (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – egészség
tervehy|z II (~ksen, ~yst, ~ksee, ~ksez) – köszöntés, üdvözlés
ter|ä (~än, ~rää, ~rää, ~äz) – 1. él fn ◊ veicen ~ä – a kés éle; 2. penge; 3. szemcse
teräksi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – acélos
teräk|äz (~kähän, ~äst, ~kähässe, ~kähäz) – szemcsés
terä|z (~ksen, ~äst, ~ksesse, ~kseez) – acél
tihhii – sűrűn
tih|hiiä (~hiiän, ~iää, ~iää, ~iäz) – sűrű mn ◊ ~hiiä suppi – sűrű leves
tihijäi|n (~zen, ~stä, ~see, ~zeez) – szúnyog ◊ ~zet – muslicák
tihiäm|p (~män, ~pää, ~pää, ~mäz) kf – sűrűsödő, sűrűbb
tihku|a (~maa; ~u; ~i +part) – szemerkél ◊ ~u vihmaa – szemerkél az eső
tihkuvihma (~n, ~a, ~a, ~az) – szemerkélő eső
tih|ti (~in, ~tiä, ~tii, ~iz) – sűrű mn ◊ ~ti meccä – sűrű erdő; ~ti verkko – sűrű háló; ~ti kankaz – sűrű szövet
tihtikkäissee – sűrűn
tiil (~en, ~t, ~ee, ~eez) – tégla
tiiro|i (~in, ~ja, ~ihe, ~iz) – katica, katicabogár
tiiten|ki! – persze! természetesen! ◊ ei ~kä! – persze, hogy nem!
ti|ito (~jjon, ~ittooa, ~ittoo, ~jjooz) – 1. ismeret, tudomás; 2. hír
tiittiilli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – tudományos ◊ ~in toiminta – tudományos tevékenység
tiitäjä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – mágus
ti|itää (~itämää; ~jjän, ~ittää; ~izin, ~izi) – 1. tud (tudomása van), ismer ◊ ~itenki! – természetesen! ei ~itenkä! – természetesen nem! semmi esetre sem! 2. képes vmire, ért vmihez, jártas vmiben
tiius|sella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – tájékozódik, tudakozódik, érdeklődik ◊ ~sella tervehyttä – érdeklődik vkinek az egészsége felől
tiius|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti +part) – tájékozódik, tudakozódik, érdeklődik
tiivihest – szorosan, zsúfoltan
tiivihy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – zsúfoltság
tiivi|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – 1. szoros, zsúfolt; 2. feszes
ti|jje (~ittiin, ~jjettä, ~ittiisse, ~ittiiz) – tudomány
tijjeakadeemia (~n, ~a, ~a, ~z) – tudományos akadémia
tijjekun|ta (~nan, ~taa, ~taa, ~naaz) – fakultás, kar (egyetemi, főiskolai)
tijjemee|z (~hen, ~est, ~hesse, ~heez) – tudós
tijjenai|n (~zen, ~sta, ~see, ~zeez) – tudósnő
tijjenseegra (~n, ~a, ~a, ~az) – tudományos társaság / társulat
tijjolli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. tudományos, tudós mn; 2. értelmi, szellemi, intellektuális; 3. elméleti, teoretikus
tijjonan|to (~non, ~toa, ~too, ~nooz) – információ, informálás, közlés, közlemény
tijjonhal|u (~un, ~luua, ~luu, ~uz) – tudásszomj
tijjonhaluhi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – tudásra éhes
ti|jjot (~itoloin, ~itoloja, ~itoloihe, ~itoloiz) Plur. – hírek, adalék
tijjusso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – tudás, ismeret
tijjus|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – ismeretet szerez, megismer
tik|ata (~kaamaa; ~kaan, ~ajaa; ~kaizin, ~kaiz) – keresztöltéssel hímez
tik|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – harkály
tikkaho|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – foltozás, stoppolás
tikkatakkiai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – bogáncs
tik|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – 1. beteges, (harmat)gyenge (egészségű), cingár ◊ ~koi lapsi – beteges gyerek; 2. göthös (ló)
tik|ku (~un, ~kua, ~kuu, ~uz) – 1. szálka; 2. pálcika, pálca
tikva (~n, ~a, ~a, ~az) – sütőtök, tök
til|a (~an, ~laa, ~laa, ~az) – 1. hely ◊ täss tuvaz ono paljo ~laa – ebben a szobában sok hely van; 2. befogadóképesség; 3. (munka-)hely; 4. tulajdoni hely ◊ maa-~a – földbirtok
til|ata (~laamaa; ~laan, ~ajaa; ~laizin, ~laiz) – rendel, megrendel
tiligramma (~n, ~a, ~a, ~az) – távirat
tilk|ahtaa (~ahtammaa; ~kaahan, ~ahtaa; ~kaahin, ~ahti) – csepeg, csöpög ◊ vezi ~ahti – csepegett / csöpögött a víz
tilk|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – csepp, csöpp fn
tilk|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisee, ~kaizeez) – cseppecske, kis csepp
tilkut|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – csepeg, csöpög
tilk|uttaa (~uttammaa; ~kuutan, ~uttaa; ~kuutin, ~utti) – cseppen, lecseppen, csöppen, lecsöppen
tillahu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – megrendelés
tiltuk|kain (~aizen, ~aist, ~aisee, ~aizeez) – fülbevaló ◊ kultaist ~kaist – arany fülbevaló
tipakaal hsz ◊ aika ono ~ – időzavar van
tiuk|ata (~kaamaa; ~kaan, ~ajaa; ~kaizin, ~kaiz) – játszik (játékszerrel)
tiuk|ku (~un, ~kua, ~kuu, ~uuz) – játszás, játék (tevékenység)
tiukkukal|u (~un, ~luua, ~luu, ~uz) – játékszer, játék (tárgy)
toal – amott kint
toalt – amonnan kintről
to|e (~kkeehen, ~eeht, ~kehesse, ~keheez) – gát, duzzasztógát
toh|ata (~kaamaa; ~kaan, ~kajaa; ~kaizin, ~kaiz) – áttör, átfúr, átszúr, átlyukaszt
toh|eta (~kkiimaa; ~kkiin, ~kiaa; ~kkiizin, ~kkiiz) – elpattan, szétpattan
tohkii|ssa (~maa; ~n, ~aa; ~zin, ~z) – átfúródik, átlyukad
tohteri (~n, ~a, ~i, ~iz) – orvos, doktor
toh|tia (~timaa; ~in, ~tii; ~in, ~ti) – mer (bátor), merészel
toimin|ta (~nan, ~taa, ~taa, ~naaz) – tevékenység, munkásság ◊ tiittiilliin ~ta – tudományos tevékenység / munkásság
toimi|ta (~commaa; ~cen, ~coo; ~cin, ~ci) – jelent vmit, azt jelenti, hogy... ◊ mitä se ~coo? – mit jelent ez?
toimit|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – 1. alakít, előad; 2. mutat (példát)
toi|n (~zen, ~sta, ~see, ~zeez) – 1. második; 2. másik
toin-toi|zen acc (~zen, ~sta, ~see, ~zeez) – egymás ◊ höö ~zen nähtii – észrevették / meglátták egymást; möö emmä suvvaa ~sta – mi nem szeretjük egymást; azettaa lazit ~see – a poharakat egymásba teszi; töö että voi ilma ~sta – ti nem lehettek egymás nélkül
toissarkeen – kedden
toissar|ki (~en, ~kia, ~kee, ~ez) – kedd
toissii – másként, másképp(en)
toivo (~n, ~a, ~o, ~oz) – remény, reménység
toivo|a (~maa; ~n, ~o; ~in, ~i +part) – reménykedik vmiben ◊ ~a appiia – segítségben reménykedik
toivot|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – kíván, óhajt, remél
toizeks – másodszor
toizenlaajai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – másfajta, másféle, másjellegű, másforma
toizenlai|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – más, másféle, másmilyen ◊ toal ono kaikkinee ~st tavat – ott egészen más erkölcsök vannak
toizinaa – máskor
tok|kua (~kumaa; ~un, ~kuu; ~uin, ~kui) – leesik vhonnan, lezuhan vhonnan
tokut|ella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – elejt, leejt
tok|uttaa (~uttammaa; ~kuutan, ~uttaa; ~kuutin, ~utti) – elejt, leejt
tolk|kua (~kumaa; ~un, ~kuu; ~uin, ~kui) – megért, eligazodik vmiben, kiigazodik vmiben
to|o (~on, ~ta, ~oho, ~oz) – az nm ◊ ~ol rannaal – azon a parton; tämä eli ~o – ez vagy az; tätä ja ~ta – ezt meg azt; ei tätä eikä ~ta – sem ezt, sem azt
to|oa (~omaa; ~on, ~op; ~in, ~i) – 1. elhoz, elvisz, idehoz, odavisz; 2. odaad; 3. átnyújt
tooh|i (~en, ~ta, ~ee, ~eez) – szil, szilfa
toohoo – oda kintre
tooja (~n, ~a, ~a, ~az) – feladó fn ◊ tään kirjehen ~ – (ennek) a levél(nek a) feladója
toonni (~n, ~a, ~i, ~iz) – behozatal, import ◊ veenni ja ~ – kivitel és behozatal, export és import
toonnoi – nemrég(en)
toonnoi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – 1. múltkori; 2. akkori
top|ata I (~paamaa; ~paan, ~ajaa; ~pazin, ~paiz) – stoppol
top|ata II (~paamaa; ~paan, ~ajaa; ~pazin, ~paiz) – toppant ◊ ~ata jalkaa – lábbal toppant
totihi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – komoly
totisso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – 1. tanúsítvány; 2. bizonyíték
totis|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – 1. tanúsít; 2. bizonyít, bebizonyít    
totistaj|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – tanú
totizest – komolyan (stílus)
tot|tuuhuz (~uhuen, ~uhutta, ~uhuee, ~uhuez) – igazság
totuhuelli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – igaz mn, őszinte
totuhuellizu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – őszinteség
touhu (~n, ~a, ~u, ~uz) – gond, vesződség, baj
to|zi (~en, ~tta, ~ttee, ~ez) – igaz, való
tozia|ssiia (~ssiian, ~ziaa, ~ziaa, ~ziaz) – tény
to|zittaa (~zittammaa; ~ssiitan, ~zittaa; ~ssiitin, ~zitti) – igazol, tanúsít
tuet|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – támasz nélküli, támogatás nélküli
tuhanne|z (~ksen, ~est, ~ksee, ~ksez) – ezred (tört) szn ◊ yks ~ez – egy ezred
tuha|tta (~nnen, ~ttaa, ~ntee, ~nneez) – ezer
tuhatta|iz (~nnehen, ~tta, ~nnehee, ~nnehez) – ezredik
tuhattaiz-o|za (~zan, ~ssaa, ~ssaa, ~zaz) – ezred (tizedes tört) szn
tuhhoomi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – megsemmisítés, elpusztítás, kiirtás
tuh|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – hamu ◊ pallaa / polttaa ~aks – elhamvad
tuhkakup|pi (~in, ~pia, ~pii, ~iz) – hamutartó
tuhkarok|ko (~on, ~koa, ~koo, ~oz) – kanyaró ◊ olla ~oz – kanyarós, kanyarója van
tuhma (~n, ~a, ~a, ~az) – buta, hülye, ostoba mn ◊ ~ teko – buta cselekedet
tuhmuk|kain (~kaizen, ~aist, ~kaisee, ~kaizeez) – butuska
tuhmuri (~n, ~a, ~i, ~iz) – ostoba fn, tökfilkó
tuh|o (~on, ~hooa, ~hoo, ~oz) – kár ◊ tehhä ~hooa / ~on – kárt okoz
tuh|ota (~hoomaa; ~hoon, ~ojaa; ~hoizin, ~hoiz) – megsemmisít, elpusztít, kiirt
tui|sko (~zon, ~skoa, ~skoo, ~zooz) – lobbanékony, temperamentumos
tui|sku I (~zun, ~skua, ~skuu, ~zuuz) fn – hóvihar, hófúvás, hóförgeteg
tui|sku II (~zun, ~skua, ~skuu, ~zuuz) mn – heves
tui|zata (~skaamaa; ~skajaa; ~skaiz) − kavarog ◊ ~skajaa lunt – kavarog a hó
tukahut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – 1. elfojt; 2. olt, elolt ◊ ~taa leekin – eloltja a lángot
tukahuttami|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. elfojtás; 2. eloltás
tukanleikkuu (~n, ~ta, ~sse, ~z) – hajvágás, hajnyírás
tuk|ehtua (~ehtummaa; ~keehun, ~ehtuu; ~keehuin, ~ehtui) – 1. fullad, megfullad ◊ olla ~ehtumaaz – fullad, kifullad; 2. kialszik, elalszik ◊ tuli ~ehtuu – a tűz kialszik / elalszik; 3. elhal ◊ huuto ~ehtui – elhalt a kiáltás
tu|ki (~en, ~kkiia, ~kkee, ~ez) – támasz, támogatás
tuk|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – haj ◊ leikata ~kaa – hajat lenyír / levág
tukkalait|e (~tiin, ~etta, ~tiisse, ~tiiz) – frizura, hajviselet
tuk|keehoz (~ehoksen, ~ehoost, ~ehoksee, ~ehoksez) – fulladás, légszomj
tuk|keela (~keelan, ~elaa, ~elaa, ~elaaz) – agg, roskatag
tuk|kia (~kimaa; ~in, ~kii; ~in, ~ki) – bedug, betöm, tömít, betömít
tu|kkiia (~komaa; ~en, ~kkoo; ~in, ~ki) – támogat, megtámogat, támaszt, megtámaszt ◊ ~kkiia ajjan – megtámasztja a kerítést
tuk|koova (~koovan, ~ovaa, ~ovaa, ~ovaaz) – 1. tömör; szilárd; 2. köpcös, tömzsi
tukomi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – támasz, támogatás
tulennar|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~az) – tűzveszélyes
tul|i (~en, ~t, ~lee, ~ez) – tűz fn
tulipal|o (~on, ~looa, ~loo, ~oz) – tűzvész
tulkicij|a (~an, ~jaa, ~jaa, ~az) – fordító fn, tolmács
tulkicomat|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – lefordít(hat)atlan (nyelvészet)
tulkicom|miin (~miizen, ~iist, ~isee, ~izeez) – fordítás (nyelvészet)
tulki|ta (~commaa; ~cen, ~coo; ~cin, ~ci) – fordít (nyelvészet), lefordít ◊ ~ta ižoraa – izsorra fordít
tulkit|tu (~un, ~tua, ~tuu, ~uuz) – fordított (nyelvészet), lefordított ◊ ~ venäest – oroszból lefordított
t|ulla (~ulomaa; ~uen, ~ulloo; ~ulin, ~uli) – 1. jön, megjön, érkezik, megérkezik ◊ ~ulla kottii – haza érkezik; 2. tér verb ◊ ~ulla takaisii – visszatér; 3. ér verb vhova ◊ ~ulla joossen – odaér; 4. történik, adódik ◊ ei ~ult mittää – semmi sem történt
tullavoon – jövőre, jövő évben
tul|leekaz (~ekkahan, ~ekast, ~ekkahasse, ~ekkahaz) – 1. heves, tüzes; 2. égő mn ◊ ~ekkahat hiilet – égő szén
tul|loova (~loovan, ~ovaa, ~ova, ~ovaaz) – jövő mn, következő
tul|o (~on, ~looa, ~loo, ~oz) – érkezés, megérkezés
tuloa|ika (~jan, ~ikkaa, ~ikkaa, ~jaz) – érkezési idő
tuloksek|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – eredményes, sikeres
tulomo|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – eljövetel ◊ Toin ~z – (Krisztus) második eljövetel(e)
tulovai|zuz (~ssuuvven, ~zutta, ~zuee, ~zuez) – jövő fn ◊ ~ssuuvvenusko – hit a jövőben
tulo|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~kseez) – eredmény
tulva (~n, ~a, ~a, ~az) – áradás, árvíz
tulvaniit|ty (~yn, ~tyä, ~tyy, ~yyz) – elöntött rét / mező
tulvi|a (~maa; ~i; ~) – kiönt, kiárad
tumma (~n, ~a, ~a, ~az) – sötét fn
tummaih|hoin (~oizen, ~oist, ~oisse, ~oizeez) – barna, sötétbarna
tummen|taa (~tammaa; ~nan, ~taa; ~zin, ~si) – elsötétül, besötétül
tumme|ta (~nommaa; ~nen, ~noo; ~nin, ~ni) – alkonyodik, sötétedik, esteledik
tunkehu|a (~mmaa; ~n, ~u; ~in, ~i) – 1. (+part) keresztüllopakodik, átoson; 2. mászik ◊ ~a yli (+gen) – átmászik vmin; ~a yli ajjan – átmászik a kerítésen
tun|ne (~tiin, ~netta, ~tiisse, ~tiiz) – érzékelés, érzés, érzet, érzület
tunnelma (~n, ~a, ~a, ~az) – hangulat, közérzet
tunnet|tu (~un, ~tua, ~tuu, ~uuz) – ismeretes, ismert
tunni (~n, ~a, ~i, ~iz) – óra (időegység)
tunnis|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – azonosít, beazonosít
tunni|t (~loin, ~loja, ~loihe, ~loiz) Plur. – óra (időmérő) ◊ ranne~t – karóra; seinä~t – falióra
tunnot|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – érzéketlen
tunnus|sella (~telomaa; ~teen, ~telloo; ~telin, ~teli) – tapint, kitapint, megtapint
tunnusso|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – 1. beismerés; 2. gyónás
tunnus|taa (~tammaa; ~san, ~taa; ~sin, ~ti) – 1. beismer, bevall; 2. gyón, meggyón
tunnu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – ismertetőjel, jel
tun|tia (~tomaa; ~nen, ~too; ~zin, ~si) – 1. (+part) érez, érzékel; 2. (+part) megismerkedik; 3. (+gen) felismer, megismer, ráismer
tuntiilli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – érzékeny; szentimentális
tuntija (~n, ~a, ~a, ~az) – hozzáértő, szakértő
tun|to (~non, ~toa, ~too, ~nooz) – érzékelés
tuntomat|oin (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – ismeretlen, nem ismeretes
tun|tua (~tumaa; ~nun, ~tuu; ~nuin, ~tui) – 1. (+iness) érződik, érezhető; 2. (+el / abl) látszik, mutatkozik, tűnik vmilyennek
tu|pa (~van, ~ppaa, ~ppaa, ~vaz) – szoba
tup|pe (~en, ~pea, ~pee, ~ez) – hüvely (tartó- / védőeszköz), tok
tupsah|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – huppan, lehuppan
turbak|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – fejes domolykó (halfajta)
turha (~n, ~a, ~a, ~az) – hiábavaló, felesleges
turhaa – hiába, feleslegesen
turhu|z (~en, ~tta, ~ee, ~eez) – hiábavalóság; hiábavaló fn ◊ kuluttaa aikkaa ~ee – fölöslegesen pazarolja az idejét; ~ksiin ~z – sok hűhó semmiért
turnu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~kseez) – fehérrépa, takarmányrépa
turpia (~n, ~a, ~a, ~z) – 1. dagadt, megvastagodott; 2. megdagadt, feldagadt
turp|ossa (~poomaa; ~poon, ~oojaa; ~poizin, ~poiz) – dagad, megdagad, feldagad
turp|paahat (~ahiin, ~ahia, ~ahisse, ~ahiiz) Plur. – 1. létra, lajtorja; 2.  lépcső, hágcsó
turra (~n, ~a, ~a, ~az) – zsibbadt, elzsibbadt
turruto|z (~ksen, ~ost, ~ksee, ~ksez) – bágyadtság, tompultság
turrut|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – 1. elzsibbaszt, zsibbadtságot okoz; 2. érzéstelenít
tur|ruukaz (~ukkahan, ~ukast, ~ukkahasse, ~ukkahaz) – 1. csomós, bütykös ◊ ~ruukaz runko – csomós (fa)törzs; 2. buckás ◊ ~ruukaz tee – buckás út
tur|skia (~skimaa; ~zin, ~skii; ~zin, ~ski) − törölget ◊ ~skia nennää – töröl(get)i az orrát
tur|tua (~tumaa; ~run, ~tuu; ~ruin, ~tui) – 1. elbágyad, legyengül; 2. elzsibbad
turtumu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – zsibbadtság
tur|u I (~un, ~ruua, ~ruu, ~uz) – piac, vásár, bazár ◊ käyvvä ~uuz – piacra megy; ostaa ~ult – piacon vásárol
tur|u II (~un, ~ruua, ~ruu, ~uz) – 1. kürt, trombita; 2. pásztorkürt
tur|uttaa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – kürtöl, trombitál
turva (~n, ~a, ~a, ~az) – 1. menedék, menhely; 2. oltalom, védelem
turva|ta (~amaa; ~an, ~jaa; ~izin, ~iz) – 1. oltalmaz, megóv, védelmez, megvéd; 2. biztosít, biztonságot ad
tur|ve (~ppeehen, ~veeht, ~pehesse, ~peheez) – tőzeg
turvista|ssa (~amaa; ~an, ~jjaa; ~izin, ~iz +illat) – folyamodik vmiért ◊ ~ssa appii – segítségért folyamodik
turvot|taa (~tammaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – borogat, beborogat
tu|ska (~zan, ~skaa, ~skaa, ~zaz) – 1. fájdalom, fájás; 2. szenvedés
tuskahi|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – levert, bágyadt
tuskii – alig
tu|ssa (~zan, ~ssaa, ~ssaa, ~zaz) – pöfeteg (gombaféle)
tu|ssaakaz (~zakkahan, ~zakaast, ~zakkahasse, ~zakkahaz) – 1. fájdalmas; 2. gyászos
tut|kia (~kimaa; ~in, ~kii; ~in, ~ki) – 1. tanulmányoz, vizsgál, kutat; 2. kiismer, megismer, felderít
tutkija (~n, ~a, ~a, ~az) – kutató fn
tutkimat|oin (~toman, ~oint, ~tomaa, ~tomaz) – 1. felderítetlen; 2. felfoghatatlan
tutkimu|z (~ksen, ~ust, ~ksee, ~ksez) – tanulmányozás, vizsgálat
tutkin|to (~non, ~toa, ~too, ~nooz) – vizsga
tuttahu|a (~mmaa; ~n, ~u; ~in, ~i) – összeismerkedik, megismerkedik
tuttahu|z (~en, ~tta, ~ee, ~ez) – megismerkedés, ismeretség ◊ solmia ~en – ismeretséget köt
tuttava (~n, ~a, ~a, ~az) – ismerős
tuttavut|taa (~tamaa; ~an, ~taa; ~in, ~ti) – összeismertet, megismertet ◊ ~taa hejjet toin-toizen kera – összeismerteti őket egymással
tuuča (~n, ~a, ~a, ~az) – felhő
tuul (~en, ~t, ~ee, ~eez) – szél (légmozgás)
tuulahta|ssa (~amaa; ~jjaa; ~iz) – fúj verb (szél)
tuul|ata (~laamaa; ~laan, ~ajaa; ~laizin, ~laiz) – szellőztet, kiszellőztet
tuulek|az (~kahan, ~ast, ~kahasse, ~kahaz) – szeles (időjárás) ◊ ~kahat ilmat – szeles idő
tuulenhenk|i (~en, ~iä, ~ee, ~eez) – gyenge / enyhe szél
tuul|la (~omaa; ~oo; ~i) – fúj verb (szél)
tuulruik|koi (~oin, ~koja, ~koihe, ~oiz) – bárányhimlő ◊ lässiiä ~koja – bárányhimlős, bárányhimlője van
tuul|taa (~tamaa; ~lan, ~taa; ~zin, ~si) – rostál, megrostál
tuul|tua (~tumaa; ~lun, ~tuu; ~luin, ~tui) – szellőzik, kiszellőzik
tuura (~n, ~a, ~a, ~az) – szigony
tuutik|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – kéve, köteg, nyaláb ◊ olki~ka – szalmaköteg
tu|zata (~skaamaa; ~skaan, ~skajaa; ~skaizin, ~skaiz) – szenved
tuzat|oin (~toman, ~oint, ~tommaa, ~tomaz) – fájdalommentes
tyhjen|tää (~tämmää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – ürít, kiürít
tyhje|tä (~nömmää; ~nen, ~nöö; ~nin, ~ni) – ürül, kiürül
tyhjy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~eez) – üresség
tyhjä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – 1. üres ◊ ~ tupa – üres szoba; 2. üreges, odvas ◊ ~ puu – odvas fa; 3. hiábavaló ◊ ~ touhu – hiábavaló vesződés
tyhkälih|a (~an, ~haa, ~haa, ~az) – marhahús, leveshús
tyk|ki (~in, ~kiä, ~kii, ~iz) – ágyú
tyk|ky (~yn, ~kyä, ~kyy, ~yz) – darab
tyk|kää (~kämää; ~än, ~kää; ~in, ~ki) – ver (ütemesen), pulzál ◊ syän ~kää – ver a szív(e)
tylc|cetä (~cenömmää; ~enen, ~cenöö; ~enin, ~ceni) – eltompul
tylc|cä (~än, ~cää, ~cää, ~ääz) – 1. bárgyú ◊ ~cä kacco – bárgyú tekintet; ~cä ehhootoz – bárgyú javaslat; 2. eltompult ◊ ~ät tuntiit – eltompult érzés
tylcen|tää (~tämmää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – tompít, eltompít
tylly (~n, ~ä, ~y, ~yz) – énekesmadár
tylp|etä (~enömmää; ~peenen, ~enöö; ~peenin, ~peeni) – eltompul
tylp|pä (~än, ~pää, ~pää, ~ääz) – tompa (orr)
tym|issä (~izömmää; ~miizen, ~izöö; ~miizin, ~miiz) – kopog ◊ ~issä ovviia – kopog az ajtón
tymähyt|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – üt, beüt
tynkä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – tuskó, fatönk, tönk
tynnyri (~n, ~ä, ~i, ~iz) – hordó fn
tyrmä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – börtön
tyttärik|köi (~öin, ~köjä, ~köihe, ~öiz) – kislány, leányka
tyt|töi (~öin, ~töjä, ~töihe, ~öiz) – lány, leány
tyttöpää mn – hajadon
tytök|käin (~käizen, ~äist, ~käisse, ~käizeez) – kislány, leányka
tyve|n (~nen, ~ent, ~nesse, ~neez) – szélcsend
tyv|i (~en, ~viiä, ~vee, ~ez) – 1. tő (növényi) ◊ puun ~i – fatő, a fa töve; 2. tő (nyelvtani) ◊ sanan ~i – szótő, a szó töve
tyyn (~en, ~t, ~ee, ~eez) – nyugodt, csendes, békés ◊ ~ meri – nyugodt tenger
tyynehy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – nyugalom, csend, béke
tyynik|käin (~äizen, ~äist, ~äisee, ~äizeez) – nyugodt, csendes, békés ◊ ~käin ihmiin – békés / csendes ember
tyynistä|ssä (~ämää; ~än, ~jjää; ~izin, ~iz) – megnyugszik, lecsillapodik ◊ tuul ~iz – a szél lecsillapodott
tyyny (~n, ~ä, ~y, ~yz) – párna, vánkos
tyyry (~n, ~ä, ~y, ~yz) – evezőmarkolat
tyytyväi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – elégedett, megelégedett
ty|är (~ttäären, ~äärt, ~täresse, ~täreez) – leánya, lánya vkinek
tyärpool (~en, ~t, ~ee, ~eez) – mostohalány, mostohaleány
tähen|tää (~tämmää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si +allat ) – szán verb vmit vkinek ◊ kelle tämä ono ~netty? – ezt kinek szánták?
tähetty|ä (~mmää; ~y; ~i) – kicsillagosodik ◊ taivaz ~i – az ég kicsillagosodott
täh|heekäz (~ekkähän, ~ekäst, ~ekkähässe, ~ekkähäz) – csillagos ◊ ~heekäz taivaz – csillagos ég / égbolt
täh|kä (~än, ~kää, ~kää, ~äz) – kalász
tähkäkuivaja (~n, ~a, ~a, ~az) – gabonaszárító
täh|ti (~en, ~tiä, ~tee, ~ez) – 1.  csillag; 2. jel
Tähtira|ta (~an, ~ttaa, ~ttaa, ~az) – Tejút
tähtäi|n (~men, ~nt, ~mee, ~meez) – célkereszt, irányzék
täh|ätä (~täämää; ~tään, ~täjää; ~täizin, ~täiz +illat) – megcéloz, célba vesz
täi (~n, ~tä, ~he, ~z) – tetű
täik|äz (~kähän, ~äst, ~kähässe, ~kähääz) – tetves ◊ ~kähät vaattiit – tetves ruha
täintarha (~n, ~a, ~a, ~az) – sömör
täit|tyä (~tymää; ~yn, ~tyy; ~yin, ~tyi) – megtetvesedik
täk|ki (~in, ~kiä, ~kii, ~iz) – fedélzet
täkäläi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – itteni, helyi, helybéli
tämmöi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – ilyen, olyan ◊ ~n, ku tää – olyan, mint ez
tä|mä (~män, ~tä, ~hä, ~ss) – (íme) ez
tänne – ide ◊ tye ~! – gyere ide! anna ~! add ide!
tänäpään – ma
tänävoon – folyó évben, idén
täplä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – folt
täpläk|äz (~kähän, ~äst, ~kähässe, ~kähäz) – foltos (többszínű)
täpötäyn – telistele
tär|issä (~izömmää; ~riizen, ~izöö; ~riizin, ~riiz) – remeg, rázkódik
tärkehy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – fontosság ◊ assiian ~en vooks – az ügy fontosságára való tekintettel
tärkiä (~n, ~ä, ~ä, ~z) – fontos ◊ pitää sitä ~än – fontosnak tartja / tekinti ezt
tärkähtä|ssä (~mmää; ~än, ~jjää; ~izin, ~iz) – születik, megszületik, keletkezik
tärkäh|tää (~tämmää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – 1. létrejön; 2. csírázik, hajtást enged
tär|riine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – remegés, rázkódás
tär|räähyz (~ähyksen, ~ähyyst, ~ähyksee, ~ähyksez) – megrázkódtatás, megrázkódás ◊ pyzyn ~räähyz – a puska visszalökése
tär|ähtää (~ähtämmää; ~räähän, ~ähtää; ~räähin, ~ähti) – remeg, reszket
tärähyt|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – megráz, megremegtet
tä|ti (~in, ~ttiiä, ~ttii, ~iz) – nagynénj, nagynéni
täyn – tele, teli hsz
täyteläi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – tele, teli mn ◊ ~n uhluu vettä – tele vödörnyi víz
täyt|tyä (~tymää; ~yn, ~tyy; ~yin, ~tyi) – 1. megtelik; 2. betölt (vmennyi évet) ◊ lapselle ~tyi kuuz vootta – a gyerek betöltötte a hat(odik) évet
täyt|tää (~tämää; ~än, ~tää; ~in, ~ti) – megtölt, teletölt, feltölt
täytymättömy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – elégedetlenség
täytymät|öin (~tömän, ~öint, ~tömää, ~tömäz +illat) – elégedetlen ◊ ~öin tööhö – elégedetlen a munká(já)val
täytyväi|n (~zen, ~st, ~see, ~zeez) – elégedett, megelégedett
täytyväizy|z (~en, ~ttä, ~ee, ~ez) – elégedettség, megelégedettség
täyty|ä (~mää; ~y; ~i +allat ) – szükséges, kell ◊ miulle ~y männä – mennem kell
tä|yz (~vven, ~yttä, ~ytee, ~vveez) – 1. teljes, kiteljesedett ◊ ~yz ikä – felnőttkor; 2. telt ◊ ~yz meez – telt férfi; 3. (+part) tele vmivel
täyz-ik|käin (~äizen, ~äist, ~äisee, ~äizeez) – felnőttkorú
täzmälli|in (~zen, ~ist, ~see, ~zeez) – 1. pontos ◊ ~ist tunnit – pontos óra; 2. alapos ◊ ~in inmihiin – alapos ember
täzmällää – 1. pontosan; 2. idejében
tä|ä (~än, ~tä, ~hä, ~ss) – (íme) ez
tääl – itt
täält – innen
tököt|ti (~in, ~tiä, ~tii, ~iiz) – kátrány
tölmijä (~n, ~ä, ~ä, ~äz) – kópé, imposztor, gézengúz
tölmi|ä (~mää; ~n, ~i; ~n, ~) – csintalankodik, pajkoskodik, huncutkodik
tönki|ä (~mää; ~n, ~i; ~n, ~) – túr, turkál, kotorászik
tönk|kiä (~kimää; ~in, ~kii; ~in, ~ki) – taszít, taszigál, lök, lökdös
tönk|ätä (~käämää; ~kään, ~äjää; ~käizin, ~käiz) – meglök, megtaszít
tör|i (~in, ~riiä, ~rii, ~iz) – torony, harangtorony
tör|issä (~izömmää; ~riizen, ~izöö; ~riizin, ~riiz) – ostobaságot fecseg
törk|ka (~än, ~kää, ~kää, ~ääz) – reszelő (konyhai)
tör|ky (~yn, ~kyä, ~kyy, ~yz) – kosz, piszok
törk|ätä (~käämää; ~kään, ~äjää; ~käizin, ~käiz) – felsúrol, felsikál
törni|ä (~mää; ~n, ~i; ~n, ~) – szúr, megszúr ◊ ~ä veiceel – késsel megszúr
tör|riine (~inehen, ~ineeht, ~inehesse, ~inehez) – badarság, ostoba fecsegés
t|öö I (~ejjen, ~eitä, ~eihe, ~eiz) Plur. – ti
töö II (~n, ~tä, ~hö, ~z) – munka ◊ tehhä ~tä – munkát végez, dolgozik; olla ~z – munkában áll vhol; miz oot siä ~z? – te hol dolgozol? männä ~hö – munkába megy
töök|äz (~kähän, ~äst, ~kähässe, ~kähääz) – dolgos
töömee|z (~hen, ~st, ~hesse, ~heez) – munkás, dolgozó fn
töönai|n (~zen, ~sta, ~see, ~zeez) – munkásnő, dolgozónő
töönik|ka (~an, ~kaa, ~kaa, ~aaz) – munkás, munkásnő, dolgozó, dolgozónő
tööntek|kiijä (~kiijän, ~ijää, ~ijää, ~ijääz) – munkatárs, munkatársnő
töön|tää (~tämää; ~nän, ~tää; ~zin, ~si) – 1. tol, betol, megtol; 2. dug, bedug
töösken|nellä (~telömää; ~teen, ~tellöö; ~telin, ~teli +ess) – szolgál (vmilyen minőségben)